Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
1990. február Amerikai Magyar Értesítő összefüggően vár-falmaradványok is láthatók. A falak építtetője Kunigunda királyné volt. A piarista templom 1651-ben épült, ekkor telepített piaristákat a városba Lubomirski Szaniszló herceg, a helytartó. A. kéttornyú templom barokk stílusú, szép térhatással.- A piarista kolostor a templommal egyidő- ben készült. Itt rejtőzött egy ideig II. Rákóczi Ferenc, miután megszökött a bécsújhelyi börtönből. A refektórium falfestése igen szép. A régi gimnázium külső, főutcai falára Krúdy-em- léktáblát helyeztek el. (Vigyünk oda virágot!)- A temetőkápolna román kori eredetű, de később reneszánsz stílusban alakították át. Sok borzalmas klsértetmonda és középkori legenda fűződik hozzá. KIRÁNDULÁS Podolin után néhány kilométerrel, tehát még jóval Ólubló előtt, letérhetünk az útról észak felé. RUZSBACHFÜRDÖ» FELSÖRUZSBACH, FELSÖZÚ- GÓ falu mellett fekszik, 620 m magasan. Rendkívül látogatott klimatikus üdülőhely, 20-25 C-fokos alkalikus meszes-kénes, magnéziumos szénsavas gyógyforrásokkal, amelyeket már az 1500-as évek elején is használtak. Kiépítését főként lengyel vendégeinek köszönheti. Az 1650-es években a Lubomirszki hercegek, 1880-tól a Zamojski grófok tulajdona volt. Érdekessége a mésztufában pöfékelő langyos Kráter-víz. ÓLUBLÓ 6000 lakosú város, járási székhely. Ódon hangulatú teraszos település. A Poprád-táj egyik legrégibb városa, évszázadokig őre volt a lengyel kereskedelmi útnak. Eredetileg német s lengyel jellegű, az 1710-es évek pestisjárványai megtizedelték lakosságát. Igen sok régi szokás, hagyomány őrződött meg a városban, a lublói kísértetnek, Kaszpereknek mondáját Jósika Miklós és Mikszáth is feldolgozta. Főtere nem egységes stílusú, de néhány épülete még reneszánsz barokk hangulatot őriz, úgyszintén a mellékutcák apró házsorai is.- A plébániatemplom gótikus eredetű, de későbbi átépítések során reneszánsz, majd barokk stílusúvá lett. Belső, gazdag berendezése is barokk.- A Városháza árkádos épülete 1640-ből származik. Eredetileg két ház volt, amelyet árkádosán kapcsoltak egybe. Régen itt volt a zálogba tett XIV szepesi város (mindig római számokkal jelezték) kormányzó sztarosztájának városi hivatala, majd bírói székház, amelynek 23.oldal területét különleges szokásjogok védték. A stukkókkal gazdagon díszített épület előcsarnokában egy márványkéz az ún. *ver- bunk" látható. XVII-XVIII. században az volt a szokás, hogy ha egy erőszakkal toborzott katonajelölt iderohant és megfogta a márványkezet, felmentést kapott.- Lubló várának maradványai a Poprád bal partján 200 m magasságban találhatók. A vár őse már a germán és ószláv időkben is állott. A mai Lubló yAr8. a tat árjárás után épült. IV. Béla leányának, Kunigundának adományozta hozományként. Nemsokára Csák Máté birtokába került. Zsigmond itt tárgyalta meg Ulászlóval a XVI szepesi város elzálogosítását, s a lengyel hercegi sztaroszták innen kormányozták 1772- ig tartományukat. A vár 1553-ban le is égett, újjáépítése már reneszánsz stílusban történt. 1772 után visszakerült a lengyelektől, de 50 év múlva I. Ferenc király eladogatta a várbirtokokat. Legutoljára a lengyel Zamojski András gróf vette meg a várat. LUBLÓFÜRDÖ a várostól dél felé 5 km-re található. PALOCSA várának romjai. Valamikor nevezetes határvidék volt. A tatárjárás után Detre úr, a Sváby család őse építette. Később a Drugethe- ké, a Bebekeké, a huszitáké - Akszamith Péteré - lett, majd a Zápolyaiaktól Horváth Mihály árvái várkapitány vette meg, az egész környékkel együtt. A múlt század elején lakható kastéllyá alakították. 1856-ban azonban teljesen leégett. Romjai igen festőiek. LUBOTÉNY faluból északra térhetünk ki. CSÉRCS vasúti határátlépőhely; napi 3 pár vonat megy át itt a határon. S legközelebbi lengyel határállomás Muszyna (ejtsd: Musina). Éjszaka erre halad át a Budapest-Krakkói gyorsvonat, amely könnyen elérhetővé teszi ezt a gyönyörű vidéket. * Kedves Olvasóink! Ezzel végére értünk az Utazás a Felvidéken c. sorozatunknak. Elértük a lengyel határt... Sok szép tájjal ismerkedhettünk meg, amelyek mind-mind ősi magyar földünk szépségeit idézték lelki szemeink elé, vagy leírásuk odautazásra csábította azt, aki utazni vágyott. Sok érdekes tudnivalót, adatot idézett vissza emlékezetünkbe régi, dicső történelmünkből ez az útleírás és sok új adattal, mondával-anekdótával gazdagította tudásunkat. Igaz, néha el-el szomorodtunk régi nagyjaink születési helyeiről, sírjairól, de leginkább dicsőséges, hazát védő vagy építő tetteikről ol-
