Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
6.oldal talmasok demokráciája» s a nép megint kimaradt* A nagy botrány elért a kormány ig-par la- mentig* hallgatni tovább nem lehetett. Vizsgáló bizottságot hoztak létre - no* nem azt kivizsgálni* hogy ki a felelős Dr. Bokor kirúgásáért* nem is a könyvben leírt botrányos dolgok miatt, hanem azt vizsgálni: tudja-e BIZONYÍTANI, amit leírt?’ Eközben a Honvédelmi Minisztérium elítélő-elhatárolódó nyilatkozatot adott ki, a könyvben szereplő főkatona elvtársak - Kárpáti Ferenc, a mai honvédelmi miniszterig bezárólag’ - magánpereket indítottak az író ellen ’'rágalmazásért'’* "becsületsértésért’'. Mintha egyáltalán lenne* vagy valaha is lett volna nekik - vagy akár a kommunista "Néphadseregnek" - ilyen megsértenivalójuk. Annak a Néphadseregnek, amelynek 1960-tól 1984-ig volt "feje" Czinege Lajos, akit Marosán György nevezett ki és jelentette be a megdöbbent vezérkarnak, hogy egy kovácssegédre bízta a kádári proletárdiktatúra hazánk - vagy inkább a munkáshatalom és a sztálini internacionalizmus - védelmét. Marosán (péksegéd) azt is gyorsan bejelentette a tisztikarnak, hogy "Czinege Lajost altábornaggyá nevezték ki, vagyis nem civilként' lesz miniszter". Ez a katonai "rang" természetesen nem változtatta meg a mundérba bújt sötét proletárt, illetve csak olyan irányba, amilyenbe történni szokott egy korlátlan hatalmat ajándékba kapott senki esetében. (Az ilyesmire már amúgy is jó tapasztalatai voltak hazánk népének, hiszen közeli volt még a szabósegéd ÁVÓ-főnök és hasonlók uralkodása...) Czinege elvtárs "lobbanékony" alaptermészetű volt, így hadügyi irányításából nem hiányzott az "...ordítozás, ledo- rongolás, de előfordult az ököljog alkalmazása is. Hivatalos dolgai mellett (és közben) egyre többet foglalkozott saját ügyeinek intézésével, költséges hobbyjaival, lakomázással, italozással, vagyonának gyarapításával. Mindezek magánügynek számíthatnának, ha saját zsebből fedezte volna a költségeket - írja Bokor ezredes. - Ezt nyilvánvalóan nem tehette, mert abba egy milliomos is többszörösen tönkrement volna huszonöt év leforgása alatt. (így csak hazánk ment tönkre! S.G.I.) A fényűző vendéglátást, a megszámlálhatatlan külföldi túrautazást, a lakás többszöri átépítését (felújítását), a leányfalui nyaraló fel(és be-)építését* utak és telefonvonalak kiépítését* vadászkocsik kialakítását, vadászházak és területek fel-, illetve kiépítését, miniszteri lakosztályok igénybevételét* stb. csak egy olyan kasszából lehetett fedezni, amely hosszú ideig kimeríthetetlennek látszott és amelyet az ÁLLAM kasszájának neveznek a köznapi életben. 1990. január Czinege Lajos - mintegy - kezdeményezője volt a közvagyon elherdálásának, a korrupciónak, a hivatali hatalommal való visszaélésnek..." - olvashatjuk "ízelítőül", mielőtt az íróezredes tételesen is kitér az itt felsoroltakra, példákkal illusztrálva azokat. Hazánk adósságcsapdában vergődik, a gazdasági csőd akkora, hogy már-már elkerülhetetlen az összeomlás. Fentieket olvasva, mit gondolnak, mitől? Érvelhetnének most azzal, hogy Czinege csak egyetlen elvtárs, egy ember pazarlása nem teheti tönkre egy ország gazdaságát. Nem biztos. A példa ragadós és Czine- gének szép számmal akadtak követői, hiszen - mint az északi népek joggal mondják -: fejétől bűzlik a hal. Egy ilyen tékozló, züllött, alkoholista képzetlen és műveletlen senki, akinek semmiféle luxus nem volt drága, ésszel fel sem érte, egy minisztérium élén, egy ország hadseregének legfőbb főnöke gyors követésre talált, hiszen eljátszotta azt a jogát, hogy szóvá tegye, amit maga is cselekszik, vagy bárkit felelősségre vonhasson. Követték is sokan - ebben a biztos tudatban... A Honvédelmi Mnisztérium Czinege uralkodása alatt - 25 év* - megszámlálhatatlan meny- nyiségű épülettel, épületegyüttessel bővült mindenfelé, az ezekben dolgozók létszámát ma sem ismeri szinte senki. Tessék csak számolni: munkabérek; íróasztalok, gépasztalok, fotelek, szekrények, stb. - és azok állandó újabbra, szebbre, divatosabbra és kényelmesebbre cserélése, akár évente! -, telefonok magánhasználatra is, gépek és papírok... - felsorolni is lehetetlen. Bizony, bizony, ezeket már nem milliókkal, de milliárd forintokkal mérik! A "túlszervezést", - ahogyan Bokor Imre irta és ahogyan köztudott - a meggondolatlanság, a követhetetlenség a látszattevékenység jellemzi, miközben termelő-, pénzt is érő munka nem születik, a mechanizmus lelassul, akadozik, majd megbomlik. "A munkaerővel való gazdálkodás ismeretlen fogalommá vált, beosztástól, rendfokozattól függetlenül emberek tizeit, százait, sőt ezreit rendelték ki (vagy be) - egyetlen 'kézlegyintéssel' - értelmetlen, felesleges feladatok végzésére, órákra, napokra vagy hetekre kivonva őket a napi munkatevékenységükből." Bokor nem írja, de aki kicsit is ismeri a hazai viszonyokat, az tudja: az ilyen "ki- (és berendelésekért** azaz extra munkákért prémium, jutalom jár, a havi fizetésen felül, természetesen, amit azért a munkáért fizetnek ki, mint járandóságot, amelyet a külön munka miatt NEM végeztek el! Tessék ezt "ezrekre" számolni és 25 évre... Hová tűnt el hát a sok milliárd dollár? A Amerikai Magyar Értesítő
