Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

1990. január Amerikai Magyar Értesítő 27.oldal 5A njosoly országa SAJÁT NYELVÉN... Az UPU (Universal Postal Union), mely a világ postaszolgálatát szabályozza, 1989. nov.- dec.-ben, Washingtonban tar­totta 20. kongresszusát. Ebből az alka­lomból nov. 17 és dec. 3 között, az ame­rikai posta sponzorolásával, nagyszabású bélyegkiállitást rendeztek "World Stamp Expo '89" cimmel. A kiállításra meghív­ták a világ összes postahivatalát. Na­gyon sokan részt is vettek. Sajnos a ma­gyarok nem jöttek el. Több mint ötven, négy részre osztott pavilon volt a ha­talmas DC Covention Center-ben.Sok bé­lyegkereskedő is bérelt pavilont. Az amerikai posta nyolc pavilont foglalt el. Nemcsak a kereskedőkbe a postahiva­talok is árusították bélyegeiket. Az egyik leleményes amerikai kereske­dő készített egy füzetet (zsebkönyvet), melynek borítólapján az "Official World Stamp Expo '89 Passport" felirat dísze­leg a kiállítás emblémájával. A köny­vecske lapjain fel vannak sorolva a bé­lyeget kibocsátó államok nevei és rövid statisztikai adataik: az ország terüle­te, lakossága, mióta bocsát ki bélyeget, s mióta tagja az UPU-nak, stb. Bélyeget lehetett venni az illető ország pavilon­jában, beragasztották a füzetbe és lebé­lyegezték a saját postahivataluk bélyeg­zőjével. Pl„; British Post Office, Post- verk Foroya,.Deutsche Bundespost, Poste France, Canada Post, stb. Én is vettem egy könyvecskét és jár­tam a pavilonokat. Pont a. születésem napja volt (dec. 1.). Amikor a pavilon vezetője beütötte a pecsétet megsúgtam neki, hogy ma van a 70. születésnapom s kértem, hogy a hazája nyelvén Írja be: Boldog születésnapot. Rengeteg kalandom támadt. Volt aki azt se tudta mit Írjon, mert náluk ti­tokban tartják a korukat. Az olasz pavi­lon vezetője legalább öt percig totojá­zott mire egy mondatot ki tudott talál­ni. Az amerikai pavilon vezetője gratu­lált az ötlethez. Mint mondotta, ő is gyűjt bélyeget, s tudja hogy a bélyeg­gyűjtők minden trükköt kitalálnak, hogy valami különlegességhez jussanak. De ilyet még nem látott, hogy valaki a születésnapján a bélyegek mellé gratulá­ciókat is gyűjtsön a világ különböző nyelvén. Van angol (ez a legtöbb), né­met, francia, orosz, cseh, kínai, hindu, arab, török, olasz, görög, svájci, por­tugál, spanyol, holland, svéd, finn, iz­landi, belga, norvég és sok más nyelven. De az írországi pavilonnál történt esetemet soha nem fogom elfelejteni.Vet­tem egy bélyeget.Beragasztottam s kértem hogy pecsételje le. Közben észrevettem, hogy akcentussal beszéli az angolt, akár csak én. Na, gondoltam, ez egy igazi ir benszülött. Megkértem, hogy saját nyel­vén írja be: boldog születésnapot. El­vette a füzetet, leült s szónélkül beír­ta, majd visszaadta. Ránézek a lapra s nem akartam hinni a szememnek. Mégegy- szer jól megnézem, semmi kétség ez ma­gyarul van írva. Szemeközé nézek s ő megszólal; ön azt kérte, hogy a "saját nyelvemen" írjam be. Szóval, ő is magyar volt. S.J. PLETYKA *- Látott már repülő csészealjakat?- Mielőtt elváltam, elég gyakran', *- Szokott evés előtt imádkozni?- Igen, de csak ha a feleségem főz'. * GYŐZTES PÁLINKA — Most sokat kóstoltam, vagy végre tisztán látok? MÉSZÁROS ANDRAS KARIKATURAJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom