Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10. szám
26.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. október Bélyeggyűjtők rovata Szerkeszti: Körmöczy Zoltán Fakul a VÖRÖS "Minden elmúlik egyszer..." - búgták sziveket repesztve az egykori dizőzök, valamikor régen, a sarló-kalapácsos, yöröszászlós terror előtt. A nóta most is igazat jósolt. A 45 esztendős parancsuralom után szólás- és cselekedetszabadság van. Vajon mi jön, vajon mi lesz? Az események változását a bélyegkatalógusok már korábban jelezték. A gyűjtők azokból nemcsak az állam, iparának, kereskedelmének, művészetének, egyszóval kultúrájának fejlődését (süllyedését) kísérhették figyelemmel, de mai életünk egyik legfontosabb tényezőjéről, a politikai beállítottságról is elég pontos képet kapott. így pl. a ronggyá foszlott nemzetközi "nemzeti szín", a VÖRÖS első fakító foltját már 11 év előtt jelezte. Ekkor jelentkezett ugyanis a Magyar Posta termékein a nyoma az első jobbra lépésnek, még óvatosan ugyan. Az 1968-ban kiadott IV. festménysoron spanyol mesterek műveiből összeválogatva ugyanis egy apostol feje, a Szent Család, Bűnbánó Magdolna képe is megbúvik. (l. ábra) Úgy látszik, sem tiltakozás, sem megtorlás nem következett. A posta vérszemet kapott és ugyanaz év decemberében ráduplázott. Olasz festők alkotásaiból állította össze az év második művészsorát. Ebben két értéket kifogásolhat az elvhű elvtárs: Raphael Eszterházy-Madonnáját és Stroz- zi Angyali üdvözletét. (2 . ábra) 1969-ben kettőt előre, egyet hátra politikával szépíteni, esetleg jóvátenni akarván az előző évi merészséget, egy forradalmi sort hoztak forgalomba. "Be a Vörös Hadseregbe". Forradalmárok tisztelegnek a vörös zászló előtt, stb. Ezután egy évfordulós bélyeg következik "Fegyverbe, fegyverbe* felirattal és bőven meghintve vörössel. Egy másik sort is jóvátételnek szánhattak. Francia művészek műveit válogatták össze. Az első érték címe viszont kicsit furcsán hangzik: A Fekete Disznó, Gauguintől. Másik ez évben kibocsátott festménysor németalföldi mesterek alkotásaiból rekrutálódik. Most óvatosabban választották a témákat, mert csak egybe lehet belekötni. Ez Van Dyck Szt. János evangélistája (3. ábra). Úgy látszik, a levelező honfiak egy része némi örömmel, míg a hivatalosak fásult közönnyel vették tudomásul a próbálkozást, mert 1970-ben még mindig kicsit bizonytalankodva, de újra megindult a fakító foltszaporltás. Országalkotó szent királyunk születésének milleneumán koronás profiljával jelenik meg a 3 Ft-os bélyeg. Felirata azonban csak "I. István*. Decemberben újra foltot kapott a már úgyis kicsit tarka VÖRÖS. A fakítók félelem nélkül az Esztergomi Keresztény Múzeumból (micsoda név?) kölcsönözték a bélyegek témáit, mint: Szt. Katalin legendája, Pásztorok, Három királyok, Szt. Antal megkísértése, Szt. Sebestyén (4. ábra). A szegény bélyeges most már komoly homlok- ráncolással sem tudta eldönteni, aggódjon-e vagy örüljön. 1971-ben tovább folytatódott a fakítás. Az év művészanyagát ugyan japán sorral kezdik, de decemberben a Képes Krónikából összeválogatott bélyegtémák közül a vallásos tárgyú- akat is felhasználták. Pl.: Az óbudai monostor alapítása (5* ábra), a nagyváradi templom építése. A bélyegblokk pedig Szt. Imre temetését mutatja. Ellensúlyozásul azonban a képen van Vazul megvakítása is. Az 1972- év már határozott törést mutat a vonalon, olyan erősen kanyarodik jobbra. Egy emlékbélyegen Szt. Martin és a koldus kép van. Ráadásul ezt a bélyeget 1972-ben a belga Nemzetközi Bélyegkiállításon mutatták be. Az Üvegfestmények című sor a Menekülés Egyiptomba és Jézús születése egyedekkel méltón sorakozik az előbbiekhez (6. ábra). Már eddig is láthatjuk, hogy a fakulás nem véletlen műve. Határozott, tudatos, módszeres fakítás történik az évek folyamán. (Folytatjuk)