Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-07-01 / 7-8. szám

rancsoti a kiürítést erőszakkal én fogom vég­rehajtani. A 9 órakor visszérkező járőrpa­rancsnok jelentése szerint a történtek és az általam küldött parancs nagyon meglepte Ba- kyékat, nagy tanácstalanság, szaladgálás, hosz- szas telefonálgatások kezdődtek; Baky szemmel láthatólag a németek segítségében reményke­dett. Néhány perccel 9 óra előtt Baky azt monta a járőrparancsnokomnak, hogy jelentheti nekem, miszerint a csendőreivel ki fog vonulni Budapestről. Másnap, július 7-én reggel Baky megkezdte Budapest kiürítését. Úgylátszik, a megszálló né­met vezetés tanácsosabbnak vélte Így határoz­ni. Nyolcadikán délig a kiürítés megtörtént, ami­ről meggyőződve 9-én bevonultattam helyőrsé­geikbe e kitűnő csapatokat, a kormányzónak pe­dig jelentettem a végrehajtást. Világos volt előttem, hogy Winkelmannék e szégyenletes visszavonulásukat soha nem fog­ják megbocsátani nekem, hanem ahogy már ők szokták, egy GESTAPO járőrt küldenek a laká­somra és eltesznek láb alól. Szörnyen bosszan­totta őket e nagy kudarc, hiszen ez az akció a szemük láttára mentette meg a törvényes ma­gyar államrendet, a megszállók ellenére is ér­vényt szerzett a magyar törvényeknek és MEG­MENTETT A NÉMET HALÁLTÁBOROKBA VALÓ DEPORTÁLÁSOKTÓL TÖBB SZÁZEZER embert. Ezen akció három és fél hónappal kitolta idejét a náci hatalomátvételnek. (...) Ez a három és fél hónap igen sok ember életét mentette meg, mert október második felében és novemberben a katonai helyzet már lehetetlenné tette a depor­tálások oly módon való végrehajtását, amint azt júliusban tehették volna.t...) * Az ezredes a nyilas hatalomátvétel után bújkálni volt kénytelen. Egy sebesült különít­ményben kijutott Ausztriába és a teljes illega­litásban várta meg a szövetséges csapatok ér­kezését. Az I. Páncélos Hadosztályt később szétdarabolták és részeit a fronton vetették be. * Bizonyos vagyok abban, hogy Gadó György cikkének teljes mondandójára a magyar sajtó még megfelel. Én csak a zsidókat ásóval gyil­koló 'fasiszta* magyar honvédség becsületéért írtam le az olvasónak ezt a történetet. * Kubinyi Ferenc kitűnő írása után, szinte an­nak kiegészítéséül kívánkozik ide az a néhány sor, amit Márai Sándor 1946-ban papírra ve­tett naplójegyzetei között találtunk. A nagy író ma már közel fél évszázados feljegyzései is azt 8,oldal 1990.jul.-aug. a típusú izgága izraelitát tűzik tollhegyre, ami­lyen Kubinyi Ferenc cikkének "hőse*, s akitől a gyülölködően elvakult idézeteket veszi. Igen, ilyenek is vannak (tisztelet a kivételnek!) és ezek a zsidók az okai elsősorban az antiszemi­tizmus feléledésének. Elgondolkoztató, hogy Má­rai Sándor - akire igazán nem lehet ráfogni, hogy antiszemita lett volna - közvetlenül a há­ború után ilyen szemmel látta, hogy kik azok, akik felkavarják a magyar társadalom nyugal­mát és hintik el az ellentétek mérges magvait. (Szerk.) * "Nem hiszek semmiféle olyan megoldásban, amely a 'zsidókérdést' megnyugtatná. A kunma- darasi pogromot követő napon zsidó tüntetők járták be Budapest utcáit, - a néma és jogos tüntetés helyett fenyegetőzve kiabáltak, két út­jukba akadó keresztényt megvertek, majd B. páternek, mikor a miniszterelnökség nevében megnyugtató szavakat mondott nekik, ezt kiál­tották: >>Halál a keresztény papokra!« tehát a kunmadarasi gyilkosságot újabb kunmadarasok követik majd. A fasiszta kivégzések közönsége nagyrészt zsidó söpredékből áll össze, vér­szomjas szemet -szemért alakokból; azok a szegények, akik igazán szenvedtek, akik ár­tatlanul elszenvedték a zsidóüldözések vessző­futását, akik megkínzott, nyomorult halottaikat gyászolják, otthon maradtak. De ez a nagyvá­rosi, hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsi- dóság, ez a söpredék, amely üzletben, utcán, hi­vatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egé­sze számára. S nem lehet tenni semmit ellene. * A zsidók számára egy út van: legyenek ke­resztények, lelkületűkben is, életmódjukban is. A kereszténység, mint életforma és pedagógia, igen nagy erő. Más utat nem látok a zsidóság számára." (Márai Sándor 1946.) HAZAHÍVJÁK HAZÁNKBÓL az egyetemeken tanuló kubai diákokat. A budapesti nagykövet­ségük nem kívánta cáfolni a hírt. A diákoknak a tanév végeztével haza kell térniük Kubába, ahol "minden lehetőséget megkapnak majd a to­vábbtanulásra" - mondták. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi "jobboldali elhajlást" és "ka­pitalizmust" többszörösen elítélő Castro fél at­tól, hogy fiataljai megfertőződnek a szabadság­gal és demokráciával, hiszen csak nemrégiben jelentette ki Havannában egy beszédében: "In­kább meghalunk, de a szocializmust nem adjuk fel!" Ám legyen, ha kibírják... 1 Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom