Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
6.oldal lenes eseményeket a náci Németország járma alatt nyögő Közép-Kelet-Európa történetéből kiszakítva ábrázolja. A hiteles történeti viszonyok feltárása nélkül CSAK A MAGYAR NEMZETET, NÉPET, TÁRSADALMAT VÁDOLJA BÜNRÉ- SZESSÉGGEL! Régi dal... Péter Gábor (Eisen- berger Béni) és Kardos (Kastreiner) György tortúráztató gumibotos verőlegényeinek ordítása hallik át Gadó György sommás ítéletén: Falhoz áll a mocskos fasiszta gyilkos! Elborzasztó tragikus komédiája ennek az akasztófákkal szegélyezett kornak, hogy akik a GESTAPO-tól átvett parancsot (An die Wand stehen!) elordították, sok esetben éppúgy zsidók voltak, mint azok, akiknek tenyerén, talpán csattogott a gumibot. Gadó sommásan ítél és elítél: az egész magyar társadalom bűnös! Nincs enyhítő körülmény! Nem létezett és talán nem is élt Bajcsy-Zsi- linszky Endre, aki a magyar parlamentben - egyedül az összes csatlós országok nemzetgyűlése közül - először követelte az újvidéki pogrom irányítóinak és végrehajtóinak törvény előtti felelősségrevonását. Nem létezett és talán nem is élt az a Donáth György kormánypárti képviselő, aki az országgyűlésben a diszkriminatív zsidótörvény ellen tiltakozott és kivonult a parlamentből. Méltó jutalmát 1947-ben el is nyerte. Kardos (Karstreiner) György nyo- mozata alapján - mint az első koncipiált per vádlottja - bitófán fejezte be életét, mint mocskos fasiszta. Gadó György írja: “Mintha nem lenne etikai különbség halál és halál között, mintha a harcban elesett katona ugyanolyan halált halt volna, mint a zsidó, akit a katona előbb ásóval agyonvert vagy fegyvertelenül az aknamezőre hajszolt.* Gadó sommásan Ítélve arcul köpi azokat a magyar honvédeket, akiknek emklékére ebben a hazában már faragják a megemlékezés köveit. Gadó szerint a tiszaháti paraszt, a dunántúli szőlőtermelő, a délvidéki kántor-tanító mind véres kezű zsidógyilkos volt. És az volt az egész magyar nép, aki a krudelitások láttán cinkos kacsintással helyeselt. Csak ajánlani tudom Gadó Györgynek, mielőtt a magyar nemzet elleni soronkövetkező vádiratát papírra veti hogy a kollektív bűnösséget megállapítsa, látogassa meg a Hadtörténeti Intézet Archívumát. Olvassa végig - hiszen nem olvasta azt 1945 óta senki - Rőder Jenő vezérőrnagynak a "zsidó tábornoknak* az iratanyagát. Rőder vezérőrnagy a zsidó munkaszolgálatos egységek felügyelője volt. Megtalálhatja azoknak a kegyetlenkedő századparancsnokoknak és keretlegényeknek hadbíró- sági ügyiratait, akik visszaéléseik miatt lefokozást és honvédségi fegyintézetben eltöltendő 1990.jul.-aug. büntetést kaptak. Nos, csupán ennyit az ásóval zsidókat agyonverő magyar honvéd Gadó általi interpretált általánosító Ítélethez. * Nem tudom, hogy Gadó György hol vészelte át a Holocaust esztendejét. Amennyiben a budapesti gettóban szenvedte végig, úgy köszönetét mondhat a sommásan megítélt magyar honvédség tisztjeinek és katonáinak. Megtehette volna ezt Kardos (Kastreiner) György katonapolitikai nyomozó törzstiszt is, ki csak azért térhetett vissza 1945 koranyarán Németországból, mert zsidó munkaszolgálatosként - honvédségi kötelékben - az "alpesi erőd* építési munkálatait végezte. Természetesen ez nem akadályozta meg abban, hogy főpecéri beosztásban számolatla- nul küldje a magyar katonákat Rákosi vésztörvényszékei elé és onnan a börtönbe vagy a halálba. Lehetséges, hogy Gadó György nem tudja, vagy nem akarja tudni azokat a tényeket, amelyek sommás ítéletének kimondását megzavarnák. Hová lenne a fasiszta bűnös nemzet koncepciója?! Lehetséges, hogy a budapesti gettó megmentéséről szóló Írásokat, dokumentumokat valótlanságnak tartja. Megalázónak ítéli, hogy a budapesti gettót nem az isteni kegyelem, de nem is a szövetségesek összehangolt akciója, hanem a magyar királyi hadsereg (természetesen kizárólag fasiszta...) mentette meg a haláltáborok gázkamráitól. A zsidókat ásóval agyonverő, a gyilkosságokban bűnrészes magyar katonák és tisztek páncélosaikkal óvták meg a gettó lakóit a kegyetlen tömeghaláltól. Ha Gadó György a budapesti gettóban élt, nem köszönetét vár tőle ez a “bűnös nemzet*, hanem a reáliák tárgyilagos elismerését. Gadó szenvedélyesen elfogult, ez minden szavában tetten érhető. Lehet, hogy ezért nem említi az idevágó dokumentumokat. így Lakatos Géza vezérezredes és magyar miniszterelnök írását (Ahogyan én láttam. Aurora Kiadó München, 1981. 91.p.). Talán régi katonatisztnek sem hisz. Teszem azt Shvoy Kálmán generálisnak (Napló és emlékiratok. Kossuth Kiadó, Budapest, 1983. 207.p.). Esetleg nem mond neki semmit Kovács Imre sem (Magyarország megszállása, Vörösváry Publishing, Co. Ltd. Toronto 1979. 56-p.)- Előítéletei lehetnek Gosztonyi Péterrel szemben? (A magyar honvédség a második világháborúban. Katolikus Szemle kiadása, Róma 1986. 219-220.P-). Ámde remélem hitelt ad Randolph L. Braham- nek (The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary. New York, 1981- II. kötet 762- P-). A felsorolt szerzők leírják a budapesti gettó megmentésének történetét. A gettót Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, az I. Páncélos Amerikai Magyar Értesítő
