Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő * Sárközy Endre 1949 májusában - mint fiatal jogász - kerül a katonai bíróság állományába. A hírhedt "ötvenes évek" küszöbén vagyunk» az év elején kimondták az ítéletet Mind- szenty József fölött, az országban tombol a Rákosi-terror. Az első ügy, amiben még csak tanács jegyzői minőségben vess részt, egy hűt- lenségi per, ami Dóczy László és társai néven fut. Öt embert akasztottak fel benne teljesen ártatlanul. Az egész ügy ugyanis közönséges provokáció volt, egy soha nem létezett, kitalált személy, Thomson kapitány nevében. Thomson kapitányt a Katonapolitikai Osztály akkori főnyomozója, a dús fantáziájú Berkesi A.ndrás, számos későbbi sikerkönyv írója találta ki és a kapitány nevében ügyködő agent provoca- teur-jei révén sok ártatlan embert buktatott le és juttatott bitófára. (Eerkesi egyébként maga is nagy szakértelemmel vallatta áldozatait, égő cigarettával és más kínzóeszközökkel. Jelenleg a magyar irodalmi élet megbecsült és többszörösen kitüntetett tagjaként él Budapesten és eddig a haja szála sem görbült meg.) Sárközy elmondja, hogy az ítéletben is szerepelt a Berkesi-féle provoká.ció ténye, tehát az, hogy tulajdonképpen nem történt bűncselekmény. De a halálos Ítéleteket meghozták és végre is hajtották. Ez a határtalan cinizmus kicsit meghökkentette Sárközyt, de akkor már nem volt visszaút. Jöttek az újabb ügyek - egy tanácsnak havonta legalább iqQ ítéletet kellett kimondania — és most már ő is tárgyalásvezetőként működik. A fiatal jogász bírja főnökei bizalmát, egyre fontosabb ügyeket bíznak rá. Főnökei? Azok bizony sűrűn váltakoztak. A. párton belüli hatalmi harcok - Márai Sándor szavaival: a kommunista bandaharcok -, amelyek a Rajk-perrel kezdődtek s aztán éveken át folytak, csaknem 1956-ig, a katonai törvényszék hierarchiájában is éreztették ha.tásukat. Hol est váltotté.k le, hol azt, ho} P7 tűnt el máról holnapra, hol az* hogy pár nap múlva a bírói pulpitus helyett a vádlottak padján lássák meg a többiek. Sárkö— zynek karrierje kezdetén Jávor Iván hadbíró ezredes a főnöke: ő a Budapesti Katonai Törvényszék elnöke, félelmetes hírű bíró s épp ezért ő tárgyalta Pálffy—Österrecher és Sólyom László perét is. (Mindkettő a Rajk-per katonai változata, illetve folytatása volt és mindkettőben számos halálos ítélet született.) Mos ez a Jávor ma még nagyhatalmú főnöke a FŐ utcai intézményben, másnap reggel már közük, hogy sikkasztáson érték tetten és leváltották. Sárközy leírja, hogyan értesültek ők Jávor sorsáról: "Augusztus 20-án ünnepély volt. A 1990. junius csoportfőnök tartotta a beszédet, nyitott ablaknál, a fülledt melegben. Egyszerre sikoltozás, artifculátlan ordítás. Az ablakot becsukták, de a f ülhasoqató üvöltés akkor is hallatszott. Jávor Ivánt vezették a folyosón. És ő üzent nekünk, ordított a folyosón: Fiúik, vigyázzatok? Kiverték a fogaimat? Ártatlan vagyok? Vigyázzatok az életetekre?..." El lehet képzelni, mit érezhették a volt beosztottak: a tegnapi főnök, aki mint bíró sorozatban hozta a halálos ítéleteket, ma megkínzott r a.bkén t üvölt a folyosón, a s zobáik előtt. Sárközy újra legyűri magában a félelmet - mint ahogy elnyomta borzongását, amikor egy évvel előbb végig kellett néznie az éppen Jávor által halálra ítélt Pálffi-Österrecherék, majd Sólyom kivégzését. "A kisebb rangúakat akasztották először, Horváth-Hönigsberget, Korondyt és a végén Pálffyt. Pálffyt tábornoki ruhában, de a vörös lampasz és a váll-lapok csak gyengén voltak a ruhához fércelve. Virág főfoglár támogatta, az első pillanatban talán egy kicsit megbicsaklott a lába, de hogy k.önyörgött volna, az nem igaz. Bátran és nyugodtan viselkedett. Virág főtörzsőrmester dobpergés közepette letépte róla a distinkciókat. Révay Kálmán vezérőrnagy adott parancsot a lefokozásra, ö vezényelte az egész szörnyűséges parádét." (Révay Kálmán Pálffy György egyik legjobb barátja volt és pá.r hónappal később, a Sólyomperben őt is kivégezték... S.Gy.) "Rettenetes látvány és érzés volt* - mondja Sárközy Kubinyinak, de nem annyira rettenetes, hogy lemondjon a karrierjéről. Pedig már a kivégzést megelőző kirakatper is gyanús volt számára, mert "az egész olajozottan ment". Feltűnt neki, hogy a vádlottak milyen egyöntetűen mondják a betanult szöveget: "Gyanús volt, hogy valaki ennyire vádolja magát, méghozzá ilyen tökéletesen". És - mondja - pontosan ugyanez történt a Sólyom-féle tábornoki perben is. Az is roppant gördülékenyen ment... Kubinyi Ferenc megkérdi, milyen érzés volt Révay Kálmánt a bitófa alatt látni, amikor pár hónappal előbb még Pálffy akaszt á.s é.n vezényelt? "Ilyen fordulat lehetőségére állandóan gondolni kellett. Az akkori időkhöz ez törvényszerűen hozzátartozott." — hangzik a válasz. Igen, ilyen idők voltak azok, hideglelős, félelmetes évek, amikor senki se tudhatta, hogy este még szabad emberként fogja-e álomra hajtani a fejét, vagy valamelyik börtön cellájában találja magát. És hogy ezek az évek ilyenek lehettek, az a. sárközyk és a rendszer többi kiszolgálóinak bűne is. Mert F.ákosi nem egyedül csinálta a terrort, abban sokan, nagyon sokan
