Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

30.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. április-----A üfosoly országa------­Csak a dilettánsoktól mentsen meg az Isten! . . . (Pistikénk újabb remeklése. . . ) Az iró és az irómániás között egy ha­sonlóság van* mindkettő ir. De mig az első értelmes, maradandó, hasznos Írás­művekkel gazdagítja a világot, addig a második fölösleges, haszontalan, értel­metlen firkálmányokra pazarolja idejét és untatja velük környezetét. Az igazi tehetséget, aki több könyvet irt, mint amennyit sok ember életében elolvasott, ezért még nem lehet grafomániával vádol­ni, de arra, aki csak azért Írja tele az előtte lévő fehér papirt, hogy valami legyen rajta és annak révén a neve sze­repeljen, azt nyomtatásban lássa, arra már ráillik ez a jelző. Mindez akkor jutott eszembe, amikor kezembe került a kaliforniai Szabadság- harcos Híradó egyik szellemes cikke, mely Pistikénk újabb remeklését tűzi tollhegyre. Ezt ugyan már én is láttam valahol, de bevallom; "az" Északamerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottsá­ga félrevezető címmel tálalt, döcögősen fogalmazott csacsiságokat újabban már el se olvasom, mert kár az időért. Ami már a címében valótlan, attól úgyse várhatok tartalmat. De lám, most, hogy elolvastam a kaliforniai cikket, rádöb­bentem, hogy majdnem átsiklottam GI egy újabb remeklése fölött. Mert mit is láttam a Szabadságharcos Híradóban "Furcsaságok" cim alatt? "Az amerikai újságokban megjelent egy^tilta- kozó közlemény, amely szerint az ÉMEKB (örökös) titkára, neves Gerebenünk "meg­döbbenését" tolmácsolta Magyarország fe­lé, miszerint a nyugati magyarság a már­cius 25-i választások elhalasztását ja­vasolta. " Aztán azt teszi szóvá a cikk, hogy a "Nyilatkozat" további részében egyetlen szó sem esik arról, hogy ki és mikor emelt kifogást a választások időpontja ellen. Gereben nem is utal erre - hiszen nem is volt ilyen, csupán az ő fantáziá­jában -, hanem (idézem) "oktatólag ecse­teli reményét és meggyőződését, hogy a magyar nép tudja, hova adja voksát." Az­tán kéri a választókat, hogy teljes számban vegyenek részt a szavazáson. A kaliforniai hozzászólás azzal feje­ződik be, hogy "Gerebenkénk felbukkaná­sa, 'megdöbbenése', majd 'reménye' és 'intelmei' a magyar néphez" nyilván nem szolgálnak más célt, mint egy saját ma­ga által kitalált ürügy alapján nevének szerepeltetését. "Minden emigráns tudja, hogy nincs beleszólásunk a magyar nép választásába. Mindnyájunk vágya, hogy teljesüljön be a magyar nép boldog jövő­je, de ezt a vágyunkat és reményünket nem kell egy bizottságnak, sem Gereben­nek hazafelé int elmezni. Bízzuk a dolgot a hazaiakra s ne üsse az orrát olyasmi­be, amivel senki se bízta meg!" Ahogy letettem a kaliforniai újságot, felmerült bennem egy sok évtizedes él­mény, amivel a népidemokrácia börtöne ajándékozott meg annakidején. Aki a Rá­kosi- időkben megfordult az úri világ igencsak zártkörű találkozóhelyein és a negyvenes évek végén élvezhette a Markó- utcai ügyézségi fogház vendégszeretetét (de sokan is voltunk ilyenek! . . . ). Annak feltétlenül emlékeznie kell "Károly-ki- rályra". Ez a szánandó félkegyelmű azok­ban az időkben a Markó ismert alakja volt; afféle falu bolondja, akinek a hó­bortjain mulatott az egész fogház, rabok és fegyőrök. Azt képzelte magáról, hogy ő Károly király és megkövetelte, hogy mindenki igy szólítsa. És még a smassze- rek is megadták neki ezt a címet. Károly király azonban azt tartotta, hogy a cím­mel hatalom is jár és irómániás buzga­lommal gyártotta zárkájában a nyilatko­zatokat, királyi dekrétumokat. A smasz- szerek - akik jól szórakoztak a jámbo­ron - ellátták őt papirral-ceruzával, aztán amikor egy-egy újabb irat került ki a "felséges ur" keze alól, nagy röhö­gések közepette olvasták a folyosón a szegény bolond ákombákomait. A hajdani félanalfabéta kisnyilas, akinek valószí­nűleg az ávón kapott sorozatveréstől hibbant meg az agya, ezekben az iratok­ban parancsokat, utasításokat osztoga­tott, fölmentette állásából a börtönpa­rancsnokot, diplomatákat nevezett ki külországokba és általában minden köz­ügybe belekotyogott, amihez persze édes­keveset értett. De elérte a célját; be­széltek róla, neve volt a börtönbe és néha még "duplát" is kapott a déli bab­főzelékből . Ez a szerencsétlen nyüzsgönc jutott eszembe, amikor a kaliforniai cikket, illetve a legújabb gerebeniádát elolvas­tam; az egész nyilatkozatnak semmi ér­telme, mert olyasmi ellen "tiltakozik", amiről szó sem esett. Mutasson valaki nekem egyetlen újságcikket, vagy javas­latot, amely emigráns oldalról ilyen céllal jelentkezett! (Hogy az Amerika Hangja adásában valaki fecsegett ilyes­miről? Ugyan kérem, ki veszi komolyan az ilyen pletykát és egyáltalán; ki hallgatja otthon a Voice of Americát? Erre hivatkozni mondva csinált ürügy, hajánál fogva előrángatott indok, ge- rebeni kitalálás.) "Károly király" adott ki ilyen nyilatkozatokat, amiknek épugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom