Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
30.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. április-----A üfosoly országa------Csak a dilettánsoktól mentsen meg az Isten! . . . (Pistikénk újabb remeklése. . . ) Az iró és az irómániás között egy hasonlóság van* mindkettő ir. De mig az első értelmes, maradandó, hasznos Írásművekkel gazdagítja a világot, addig a második fölösleges, haszontalan, értelmetlen firkálmányokra pazarolja idejét és untatja velük környezetét. Az igazi tehetséget, aki több könyvet irt, mint amennyit sok ember életében elolvasott, ezért még nem lehet grafomániával vádolni, de arra, aki csak azért Írja tele az előtte lévő fehér papirt, hogy valami legyen rajta és annak révén a neve szerepeljen, azt nyomtatásban lássa, arra már ráillik ez a jelző. Mindez akkor jutott eszembe, amikor kezembe került a kaliforniai Szabadság- harcos Híradó egyik szellemes cikke, mely Pistikénk újabb remeklését tűzi tollhegyre. Ezt ugyan már én is láttam valahol, de bevallom; "az" Északamerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottsága félrevezető címmel tálalt, döcögősen fogalmazott csacsiságokat újabban már el se olvasom, mert kár az időért. Ami már a címében valótlan, attól úgyse várhatok tartalmat. De lám, most, hogy elolvastam a kaliforniai cikket, rádöbbentem, hogy majdnem átsiklottam GI egy újabb remeklése fölött. Mert mit is láttam a Szabadságharcos Híradóban "Furcsaságok" cim alatt? "Az amerikai újságokban megjelent egy^tilta- kozó közlemény, amely szerint az ÉMEKB (örökös) titkára, neves Gerebenünk "megdöbbenését" tolmácsolta Magyarország felé, miszerint a nyugati magyarság a március 25-i választások elhalasztását javasolta. " Aztán azt teszi szóvá a cikk, hogy a "Nyilatkozat" további részében egyetlen szó sem esik arról, hogy ki és mikor emelt kifogást a választások időpontja ellen. Gereben nem is utal erre - hiszen nem is volt ilyen, csupán az ő fantáziájában -, hanem (idézem) "oktatólag ecseteli reményét és meggyőződését, hogy a magyar nép tudja, hova adja voksát." Aztán kéri a választókat, hogy teljes számban vegyenek részt a szavazáson. A kaliforniai hozzászólás azzal fejeződik be, hogy "Gerebenkénk felbukkanása, 'megdöbbenése', majd 'reménye' és 'intelmei' a magyar néphez" nyilván nem szolgálnak más célt, mint egy saját maga által kitalált ürügy alapján nevének szerepeltetését. "Minden emigráns tudja, hogy nincs beleszólásunk a magyar nép választásába. Mindnyájunk vágya, hogy teljesüljön be a magyar nép boldog jövője, de ezt a vágyunkat és reményünket nem kell egy bizottságnak, sem Gerebennek hazafelé int elmezni. Bízzuk a dolgot a hazaiakra s ne üsse az orrát olyasmibe, amivel senki se bízta meg!" Ahogy letettem a kaliforniai újságot, felmerült bennem egy sok évtizedes élmény, amivel a népidemokrácia börtöne ajándékozott meg annakidején. Aki a Rákosi- időkben megfordult az úri világ igencsak zártkörű találkozóhelyein és a negyvenes évek végén élvezhette a Markó- utcai ügyézségi fogház vendégszeretetét (de sokan is voltunk ilyenek! . . . ). Annak feltétlenül emlékeznie kell "Károly-ki- rályra". Ez a szánandó félkegyelmű azokban az időkben a Markó ismert alakja volt; afféle falu bolondja, akinek a hóbortjain mulatott az egész fogház, rabok és fegyőrök. Azt képzelte magáról, hogy ő Károly király és megkövetelte, hogy mindenki igy szólítsa. És még a smassze- rek is megadták neki ezt a címet. Károly király azonban azt tartotta, hogy a címmel hatalom is jár és irómániás buzgalommal gyártotta zárkájában a nyilatkozatokat, királyi dekrétumokat. A smasz- szerek - akik jól szórakoztak a jámboron - ellátták őt papirral-ceruzával, aztán amikor egy-egy újabb irat került ki a "felséges ur" keze alól, nagy röhögések közepette olvasták a folyosón a szegény bolond ákombákomait. A hajdani félanalfabéta kisnyilas, akinek valószínűleg az ávón kapott sorozatveréstől hibbant meg az agya, ezekben az iratokban parancsokat, utasításokat osztogatott, fölmentette állásából a börtönparancsnokot, diplomatákat nevezett ki külországokba és általában minden közügybe belekotyogott, amihez persze édeskeveset értett. De elérte a célját; beszéltek róla, neve volt a börtönbe és néha még "duplát" is kapott a déli babfőzelékből . Ez a szerencsétlen nyüzsgönc jutott eszembe, amikor a kaliforniai cikket, illetve a legújabb gerebeniádát elolvastam; az egész nyilatkozatnak semmi értelme, mert olyasmi ellen "tiltakozik", amiről szó sem esett. Mutasson valaki nekem egyetlen újságcikket, vagy javaslatot, amely emigráns oldalról ilyen céllal jelentkezett! (Hogy az Amerika Hangja adásában valaki fecsegett ilyesmiről? Ugyan kérem, ki veszi komolyan az ilyen pletykát és egyáltalán; ki hallgatja otthon a Voice of Americát? Erre hivatkozni mondva csinált ürügy, hajánál fogva előrángatott indok, ge- rebeni kitalálás.) "Károly király" adott ki ilyen nyilatkozatokat, amiknek épugy
