Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
2.oldal HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Fómunkatárs: Stirling György, S'tolmár G. Ilona Évi előfizetése díj: 14 US dollár Nyujgdljból élőknek: 1H US dollár Külföldre: 16 US dollár A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Amíg köztünk élt. És most hazatelepült. Mindnyájunk legnagyobb meglepetésére pénzzé tette idekint mindenét és hazatelepülési engedélyért folyamodott az ausztráliai magyar külképviseletnél. Meg is kapta minden további nélkül és mire ezek a sorok napvilágot látnak, lehet, hogy már otthon, Budapesten szerkeszti a pár éve Ausztráliában indított lapocskáját, a Nemzeti Újságot. Mert tervei közt az újság hazatelepítése is szerepelt és előzetes érdeklődésére azt a felvilágosítást kapta, hogy ennek nincs akadálya. Endrey Antal lépését természetesen nagy felzúdulással fogadta az ausztráliai magyarság és az ottani magyar újságok kivétel nélkül mind elítélőleg nyilatkoztak lépéséről. Ami nem is csodálható. Nehéz valakitől elfogadni, hogy máról-holnapra száznyolcvan fokos fordulatot tesz, meghazudtolja mindazt, amit eddig állított és megtagadja, amiben - látszólag - eddig hitt. Aki valóságos politikai emigránsnak érzi magát és nemcsak meggazdagodni jött a szabad világba, annál egész természetes, hogy az első reakció elutasító és negatív. De próbáljunk higgadtan gondolkozni és vegyük szemügyre Endrey Antal indokait, amelyeket ő nyílt levélben tárt az emigráció elé. A mindenkori emigrációk hibája, hogy nem képesek “pragmatikusan* nézni a világ eseményeit és - az elvekhez ragaszkodva - gyakran megrekednek egy gondolkodás- módnál, amit esetleg már túlhaladott az idő. Ezt a hibát le kell győznünk, mint ahogy már nagyrészt sikerült túltennünk magunkat azon az ugyancsak emigrációs állapotból következő alapálláson, hogy mindannyian abból a politikai helyzetből indulunk ki, amelyet eljövetelünkkor otthonhagytunk, illetve amit visszakívánunk, helyesebben visszaálmodunk. Erre mondják, hogy az emigráns fölött megáll az idő. Noha tudjuk: az élet fejlődik, a világ megy tovább és évek, évtizedek alatt minden átalakul. Hol jó, hol rossz irányba. 1989. május Összetett kérdés ez s épp ezért nem szabad, nem lehet senkinek az ügyében sem elhamarkodottan ítélkezni. Mielőtt pálcát törünk Endrey Antal lépése fölött, sok mindent meg kell vizsgálnunk. Először is azt, hogy tulajdonképpen miért is jöttünk el otthonról, miért is vagyunk emigrációban. Nos, sokféle ok késztette erre a különböző emigrációs hullámok - a 45-ösök, a 47-e- sek, az 56-osok és a közbeeső kisebb csoportok - tagjait: rettegés az oroszoktól, az érzés, hogy nem tudnának kommunizmusban élni, félelem a diktatúrától, a terrortól, a börtöntől. Ezek főleg emocionális okok, amelyek rendkívüli időkben, válságos körülmények között adtak lökést egyes embereknek, vagy csoportoknak. De sokan disszidáltak alapos megfontolás után. Ezek mérlegelték, hogy tudnak többet tenni, többet használni hazájuknak: otthon vagy a határokon kívül? Ha a politikai helyzet miatt otthoni tevékenységük lehetetlenné vált, jogos volt az emigrációt választaniok. Most természetesen nem azokról beszélek, (amilyen Endrey Antal is volt), akik a hazából való távozásukat csupán ideiglenesnek tekintik. Mert ez a politikai emigráns ismérve minden klasszikus meghatározás szerint. És ebből következően természetesen az, hogy külföldön minden eszközzel küzd a hátrahagyott ellenséges rendszer megdöntéséért, megváltoztatásáért. Mert föltett szándéka, hogy amint ezt elérte, hazamegy. Ott folytatni, ahol abbahagyta. Mindebből természetszerűen következik, hogy a hazai körülményeket is meg kell vizsgálnunk. Endrey Antal írja levelében: az otthoni helyzet annyira megváltozott, hogy ő úgy gondolja, otthon többet tud tenni a magyar népért, mint Ausztráliában. Nos, kétségtelen, hogy az utolsó másfél év alatt hallatlan fejlődés ment végbe hazánkban, de még messze vagyunk attól, hogy igazi demokráciáról és főleg politikai stabilitásról beszélhessünk. Ahhoz képest, ami a Rá- kosi-diktatúra és később, a Kádár-korszak alatt volt, ahhoz képest valóban sokat változott, sokat javult a helyzet, de egyelőre még mindig a kommunista párt az úr az országban és ugyanazok diktálnak, ugyanazok kontrollálják a kibontakozást, ugyanazok "engedélyezik“ a szabadság fokozatait, akik negyven éve fáradoznak az ország tönkretételén. És a szovjet csapatok kivonását még csak tervezik: mai napig egyetlen katona se ment haza (pedig az Ivánoknak bizonyára van honvágyuk...) és egyetlen tank se gördült még ki az országból... Hát akkor mi változott? Nos a légkör enyhült, a lehetőségek tágultak. De hogy hová fejlődik mindez, hogy a magyar nép miképp tud / Amerikai Magyar Értesítő
