Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
4-. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. április tében kénytelen lazítani a csatlós országokhoz való "idősebb testvéri* kapcsolatán. Elég gondja van a saját országában is és ezeknek a gondoknak megoldása minden energiáját igénybeveszi: nincs ideje másokkal törődni. De nyugalomra is szükség van a Varsói Paktum aklá- ban, elég fejfájást okoznak számára a saját nemzetiségei a Baltikumtól Örményországig. így az új moszkvai irányvonal jegyében hagyja a kis "szövetségeseket*» keressék a maguk útját. Egy a fontos: katonailag és gazdaságilag hasznukat lássa. Ebből viszont nem enged. (Vajon ha egyszer - sok más, '56-ban elhangzott követelés mellett - fölvetődnék a Varsói Paktumból való kilépés kérdése» azt hogyan fogadná a Kreml? ... Fogas kérdés, de az események menete egyáltalán nem zárja ki, hogy előbb-utóbb ilyen igény is elhangozzék a demokratikus ellenzékiek részéről.) Hadd tegyünk itt egy kis - többé-kevésbé idetartozó - kitérőt március 15-re. E sorok írásakor még nem kaptunk értesüléseket otthonról, hogyan múlt el az új ünnep és miképp zajlottak le a tervezett demonstrációk? Hogy az előkészületek nem voltak feszültség és ellentét híján, arra mutat az a hazai újságközlemény (Magyar Nemzet, febr. 20-)» amelyből megtudjuk: mit terveztek az alternativok az ünnep napjára. "Budapest népe, honfitársaink! Független március 15-i ünnepségre, békés tüntetésre hívunk benneteket* - úgy szól a közös felhívás, amely közli: találkozás a déli harangszókor a Petőfi szobornál, majd az ottani ünnepség után a tömeg a Szabadság térre vonul, ahol a társadalom nevében - jelképesen - lefoglalja a Magyar Televíziót. Egy másik csoport a Magyar Rádió épületéhez megy, melyet ugyancsak birtokba vesz — szimbolikusan. A felvonulás további állomásai: Batthyány-örök- mécses, Bem szobor és végezetül a Batthyány tér. A Magyar Demokrata Fórum bejelentette, hogy budai szervezete a Várban is megemlékezést kíván tartani: a Bécsi Kapu előtt álló Táncsics szobortól Táncsics és Kossuth volt vári börtönéhez vonulnak s ott gyertyákat gyújtanak valamennyi haladó politikai tevékenységért bebörtönzött magyar emlékére. Befejezés a Dísz-téren lesz, ahol a tervek szerint a Táncsics Múzeum kapuját szélesre tárják, így emlékezve minden politikai fogoly szabadonbo- csátására. A FIDESZ ugyanakkor este a Petőfi szobortól tervez fáklyás felvonulást a Várba. * Hogy a tervekből mi lesz, még nem tudjuk. A hatalom mindenesetre aggódva figyeli, mi készül és a budapesti rádió február 21-i rövidhullámú adásában már fel is hangzott pár helytelenítő szava. A közlemény szerint "az MSZMP a március 15-1 ünnepség megtartását helyesnek tartja, de annak lebonyolítási programját helyteleníti. Azoknak végrehajtását a párt rendbontásnak fogja tekinteni. Emiatt egy külön felvonulási menet megtartását hirdeti meg, ahol a vörös és nemzeti színű zászlók arányosan kerülnek elosztásra." Eddig a párt közleménye, ami - úgy látszik - még mindig a társadalmon felüli hatóságnak hiszi magát, mert "rendbontást" emleget. Az előkészületeknél tehát máris mutatkoznak nézeteltérések és hiába nyilvánította a kormány igazi ünneppé, a nép ünnepévé március idusát, a párt még mindig megpróbál ellenőrzést gyakorolni az események fölött. A feszültség mindenesetre a levegőben volt az ünnep előestéjén és kérdés, sikerül-e a demokratikus szervezeteknek megóvni az ünnep méltóságát, nem kerül-e sor összeütközésre (ismét) az újonnan szervezett rohamrendőrséggel» amelynek tagjait kifejezetten tüntetések szétverésére képezték ki és különleges egyenruhával, sisakkal, pajzzsal, vérebekkel és lengyel mintára vízágyúkkal szerelték fel. (Ha lapzártáig kapnánk híreket otthonról a tüntetések lefolyásáról, röviden tájékoztatjuk olvasóinkat a legfontosabbakról - e cikk után.) * Eltértem április 4. kérdéséről, de talán mégsem! Hiszen amikor március 15. rehabilitálásáról és november 7- trónfosztásáról írok, nem távolodtam el nagyon a "felszabadulás" ünnepétől sem. A három ünnep ügye szorosan összefügg és sejthető volt, hogy előbb-utóbb április 4-gyel szemben is bejelentik kifogásukat az ellenzékiek. így is történt. A Hazafias Népfront február végi gyűlésén, ahol szó szerint elhangzott az a kritika, hogy a magyar ifjúság azért nem kíván a hivatalos márciusi ünnepségen résztvenni és maga akarja megszervezni a saját tüntetését, mert - idézem a Magyar Nemzetet - "a pártban és a KISZ-ben még mindig ugyanazok irányítanak* akik szürke hétköznappá silányították a legnagyobb nemzeti ünnepet és szolgai módon nemzeti ünnepeink közé erőltették november 7-ét." Bátor szavak s ha már ezek elhangzottak, óhatatlan volt, hogy április 4. is szóba ne kerüljön. Föl is vetette valaki: november 7. után szabaduljunk meg április 4-től is! Azaz (ismét idézek szószerint a Magyar Nemzetből), "töröljék a magyar ünnepek sorából november 7. mellett április 4-ét is! Ez az indítvány többórás vitát robbantott ki, végül megegyezés hiányában kimaradt a követelések szövegéből."
