Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

4-. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. április tében kénytelen lazítani a csatlós országokhoz való "idősebb testvéri* kapcsolatán. Elég gond­ja van a saját országában is és ezeknek a gondoknak megoldása minden energiáját igény­beveszi: nincs ideje másokkal törődni. De nyu­galomra is szükség van a Varsói Paktum aklá- ban, elég fejfájást okoznak számára a saját nemzetiségei a Baltikumtól Örményországig. így az új moszkvai irányvonal jegyében hagyja a kis "szövetségeseket*» keressék a maguk útját. Egy a fontos: katonailag és gazdaságilag hasz­nukat lássa. Ebből viszont nem enged. (Vajon ha egyszer - sok más, '56-ban elhangzott kö­vetelés mellett - fölvetődnék a Varsói Paktum­ból való kilépés kérdése» azt hogyan fogadná a Kreml? ... Fogas kérdés, de az események me­nete egyáltalán nem zárja ki, hogy előbb-utóbb ilyen igény is elhangozzék a demokratikus ellen­zékiek részéről.) Hadd tegyünk itt egy kis - többé-kevésbé idetartozó - kitérőt március 15-re. E sorok írásakor még nem kaptunk értesüléseket ott­honról, hogyan múlt el az új ünnep és miképp zajlottak le a tervezett demonstrációk? Hogy az előkészületek nem voltak feszültség és el­lentét híján, arra mutat az a hazai újságközle­mény (Magyar Nemzet, febr. 20-)» amelyből meg­tudjuk: mit terveztek az alternativok az ünnep napjára. "Budapest népe, honfitársaink! Füg­getlen március 15-i ünnepségre, békés tünte­tésre hívunk benneteket* - úgy szól a közös felhívás, amely közli: találkozás a déli harang­szókor a Petőfi szobornál, majd az ottani ün­nepség után a tömeg a Szabadság térre vonul, ahol a társadalom nevében - jelképesen - le­foglalja a Magyar Televíziót. Egy másik csoport a Magyar Rádió épületéhez megy, melyet ugyancsak birtokba vesz — szimbolikusan. A felvonulás további állomásai: Batthyány-örök- mécses, Bem szobor és végezetül a Batthyány tér. A Magyar Demokrata Fórum bejelentette, hogy budai szervezete a Várban is megemléke­zést kíván tartani: a Bécsi Kapu előtt álló Táncsics szobortól Táncsics és Kossuth volt vári börtönéhez vonulnak s ott gyertyákat gyújtanak valamennyi haladó politikai tevékeny­ségért bebörtönzött magyar emlékére. Befe­jezés a Dísz-téren lesz, ahol a tervek szerint a Táncsics Múzeum kapuját szélesre tárják, így emlékezve minden politikai fogoly szabadonbo- csátására. A FIDESZ ugyanakkor este a Petőfi szobortól tervez fáklyás felvonulást a Várba. * Hogy a tervekből mi lesz, még nem tudjuk. A hatalom mindenesetre aggódva figyeli, mi készül és a budapesti rádió február 21-i rövidhullámú adásában már fel is hangzott pár helytelenítő szava. A közlemény szerint "az MSZMP a már­cius 15-1 ünnepség megtartását helyesnek tartja, de annak lebonyolítási programját hely­teleníti. Azoknak végrehajtását a párt rend­bontásnak fogja tekinteni. Emiatt egy külön fel­vonulási menet megtartását hirdeti meg, ahol a vörös és nemzeti színű zászlók arányosan ke­rülnek elosztásra." Eddig a párt közleménye, ami - úgy látszik - még mindig a társadalmon felüli hatóságnak hiszi magát, mert "rendbon­tást" emleget. Az előkészületeknél tehát máris mutatkoznak nézeteltérések és hiába nyilvání­totta a kormány igazi ünneppé, a nép ünnepévé március idusát, a párt még mindig megpróbál ellenőrzést gyakorolni az események fölött. A feszültség mindenesetre a levegőben volt az ünnep előestéjén és kérdés, sikerül-e a demok­ratikus szervezeteknek megóvni az ünnep mél­tóságát, nem kerül-e sor összeütközésre (is­mét) az újonnan szervezett rohamrendőrséggel» amelynek tagjait kifejezetten tüntetések szét­verésére képezték ki és különleges egyenruhá­val, sisakkal, pajzzsal, vérebekkel és lengyel mintára vízágyúkkal szerelték fel. (Ha lapzár­táig kapnánk híreket otthonról a tüntetések le­folyásáról, röviden tájékoztatjuk olvasóinkat a legfontosabbakról - e cikk után.) * Eltértem április 4. kérdéséről, de talán mégsem! Hiszen amikor március 15. rehabilitá­lásáról és november 7- trónfosztásáról írok, nem távolodtam el nagyon a "felszabadulás" ünnepétől sem. A három ünnep ügye szorosan összefügg és sejthető volt, hogy előbb-utóbb április 4-gyel szemben is bejelentik kifogásukat az ellenzékiek. így is történt. A Hazafias Nép­front február végi gyűlésén, ahol szó szerint elhangzott az a kritika, hogy a magyar ifjúság azért nem kíván a hivatalos márciusi ünnepsé­gen résztvenni és maga akarja megszervezni a saját tüntetését, mert - idézem a Magyar Nemzetet - "a pártban és a KISZ-ben még min­dig ugyanazok irányítanak* akik szürke hétköz­nappá silányították a legnagyobb nemzeti ünne­pet és szolgai módon nemzeti ünnepeink közé erőltették november 7-ét." Bátor szavak s ha már ezek elhangzottak, óhatatlan volt, hogy áp­rilis 4. is szóba ne kerüljön. Föl is vetette valaki: november 7. után sza­baduljunk meg április 4-től is! Azaz (ismét idé­zek szószerint a Magyar Nemzetből), "töröljék a magyar ünnepek sorából november 7. mellett április 4-ét is! Ez az indítvány többórás vitát robbantott ki, végül megegyezés hiányá­ban kimaradt a követelések szövegéből."

Next

/
Oldalképek
Tartalom