Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő I989. december háttérten jól látszik» amint a függönyök résein át figyelik az utcát, Talán félnek? Pedig nincs rá okuk. A tüntetés békés» nem provokatív» csupán emlékeztetni akar valamire» egy gaztettre» egy gyilkosságra. Az 1355-os magyar forradalom meggyilkolására. Az oroszok mégis prüszköltek! A Pravda "Provokatív kirohanás" címmel közölt cikket a tüntetés másnapján és a cikk írója főleg azt nehezményezi» hogy éppen a szovjet nép legnagyobb ünnepének előestéjére "időzítették" a tüntetést. Hadd emlékeztessem a Pravdát arra, hogy a tüntetők nem célzatosan választották ezt a napot, hogy sértsék a szovjet nép érzékenységét. Hanem azért, mert 33 évvel ezelőtt éppen ezen a napon rohanták le a szovjet tankcsordák Magyarországot és fojtották vér- be-könnybe a magyar forradalmat. Tehetünk mi arról» hogy a két dátum közel esik egymáshoz? Ha akkor nem zavarta az oroszokat, hogy az ünnepük előtt három nappal fosztanak meg egy kis népet a vérrel kivívott szabadságától, most se zavarja őket a visszaemlékezés... Amikor a tüntetés után fáradtan hazamentem szállásomra, a pesti televízió éppen a külföldi hírösszefoglalót sugározta, majd egy riportfilmet Pozsgay Imre torontói látogatásáról. Az államminiszter-el nők jelölt szívélyesen rá- zogatta a körülötte tolongok feléje nyújtott kezeit és mindenki nagyon boldognak látszott, Pozsgay, hogy ilyen ingyenpropagandát kapott- elnökjelöltségéhez a kanadai magyaroktól - elsősorban az ottani "Sorostól", Sarlós úrtól, aki (hogy borsot törjön amerikai riválisa orra alá és biztosítsa magának Pozsgay Imre barátságát, az egész utat finanszírozta, ám majd kamatozik az üzletileg, ha Pozsgay elnök lesz?) -, de örültek az ottani magya <k is, hiszen egy jövendő elnökkel parolázthat ;ak akihez jói jöhet még a kapcsolat. Főleg ar yagilag, hiszen különböző koncessziók kiadása, világkiállítás rendezésében valószínűleg döntő szava lesz a jövőben. Ha befut. Az legkevésbé se zavarta a Pozsgayt körüí- udvarló magyarokat, hogy a jelenlegi (kommunista) kormány egyik államminiszterével bájo- lognak, aki mögött negyven éves kommunista múlt van és életpályája nem a legegyenesebb. Ilyen kicsiség nem zavarta a "kanadai-magyar gazdasági társulás" elnökét, Toronto főkertészét sem (valamikor olyan nagy szabadságharcos volt, hogy állandóan attól tartott: a kommunisták az életére törnek...), aki a Tv képernyőjén odáig ment, hogy egyenesen Gorbacsovot hasonlította Pozsgay nagyságához. De nyilatkozott Andrew Sarlós is, aki azzal dicsekedett, hogy kezdetben kommunista volt és csak később lett kapitalista, mégpedig - mondta önmagáról -» nagyon sikeres. Ott láttuk forgolódni a Kanadai Magyar Szövetség ügy buzgó elnökét is, aki már akkor tudta, milyen szelek fognak fújni, amikor más még föl sem eszmélt, és már majd' egy évvel ezelőtt tárgyalt az ottawai magyar nagykövettel, hogy rajta keresztül adjon jótanácsot a magyar kormánynak. Hogy ezek az urak most is mennyire tájékozottak, milyen jól ismerik a jövőt, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Toronróban röplapokat terjesztettek, amelyen az állt, hogy Pozsgay Imrét "a magyar nép titkos választáson köztársasági elnökké fogja választani", Ha a választás titkos lesz (reméljük, az lesz!)» vajon ki súghatta meg ezeknek az okos üzletembereknek, hogy Pozsgay az egyedüli biztos esélyes? Hiszen ha jól tudom, még legalább hárman állnak versenyben (Für Lajos, Kulcsár Kálmán, Rácz Sándor), de a további jelölések sincsenek kizárva. Vagy a torontói jólértesültek azt hiszik, pénzzel mindent el lehet intézni?... * A délutáni tüntetésre visszagondolva az járt az eszemben, hogy vajon hogyan illettek volna ezek a torontói magyar urak a szovjet nagykövetség előtti tömegbe, el tudnám-e Őket képzelni, amint gyertyával a kézben vir- rasztanak és a szovjet csapatok kivonulását, a magyar népnek okozott károk megtérítését követelik? És egyértelmű volt a válasz: nem tudnám őket elképzelni! Ök bizniszelni akarnak és ahhoz "Gorbi" barátságára éppúgy szükségük van, mint a volt kommunista jövendő köztársasági elnök jóindulatú támogatására, olyan családi kapcsolatokra, amilyenekkel Sarlós úr információi szerint Pozsgay Imre rendelkezik a magyar üzleti életben. Sarlós úr és belső körei számontartják az ilyen kapcsolatokat (ők ne tartanák számon?...) és ezekből még sok millió dollárt profitálhatnak a magyar piacon. Oly sokat, hogy abból még tán Soros úrnak is juttathatnak pár milliócskát, aki most ugyan lemaradt a tempóval, de majd meghívja ő is Pozsgayt Amerikába, vagy ha nem őt, hát egy másik elnökjelöltet, akivel tán szintén érdemes bizniszelni. Félreértés ne essék: nem vagyok, nem lehetek ellene annak, hogy nyugati üzletemberek, akár Sarlósok és Sorosok, vagy más magyar származású kapitalisták érdeklődnek Magyar- ország iránt és hajlandók pénzt befektetni ottani üzletekbe, mert tudom, hogy a magyar gazdaságot egyesegyedül a nyugati tőke mentheti meg a teljes csődtől. (Az igazi persze az lenne, ha Sarlós úr és magyar származású üzlettársai hazavinnék pénzüket Magyarországra és
