Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védem fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Ára: 1.50 USA-dollar ff Amerikai Magyar g VI XXV. évf. 1. szám 1989- január STIRLING GYÖRGY: Clevelandi körkép Reménytelen feladatra vállalkoznék, aki egyetlen cikkben próbálna beszámolni a november végi Magyar Találkozóról s az azzal egyidőben megrendezett magyar Világkongresszusról. Annyi esemény történt ezen a két megmozduláson, annyi értékes előadás, konferencia zajlott le a november 2U- és 27 közt eltelt rövid négy nap alatt, hogy a teljesség igényével legfeljebb egy vastag kötetben férne el az egész anyag összefoglalása. S valóban: évről-évre meg is tölt egy teljes kötetet a találkozókról szóló beszámoló. Huszonhét kötet sorakozik már a polcomon, az elmúlt huszonhét esztendő Krónikái. S mielőtt elkészül a legutóbbi évről szóló huszonnyolcadik, hadd adjak pár villanásnyi képet a legutóbbiról.Elsősorban azok számára, akik idén nem tudtak eljönni Clevelandbe. És a huszonnyolcadik Magyar Találkozóval párhuzamosan tartották a Szabadföldi Magyarok V. Világkongresszusát is, amire általában 3-^ évenként kerül sor. Nem árt ezzel kapcsolatban fölidézni a magyar világkongresszusok történetét. Az elsőre 1975-t>en mutatkozott igény: akkor Torontóban jöttek össze a világ minden tájáról a szabad magyarság képviselői, az öt kontinens magyar egyesületeinek, emigrációs szervezeteinek küldöttei, hogy megtárgyalják közös dolgaikat, egyeztessék álláspontjukat és terveket készítsenek a jövőre. Az sem titok, miért vált szükségessé, hogy a szabad világ magyarjai időnként "csúcskonferenciát" tartsanak.Azokban az években fokozódott a buMinden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk MÁRAI SÁNDOR Abban az életkorban vagyok, amikor az a különös várakozás, amely a múltban - az ifjúság, a férfikor, aztán az öregség kezdeti idejében -, nem szűnő, mindennapos, az ébrenlét és az álom alján lappangó életérzés volt: megszűnt számomra. Már nem "várok" semmit. A "waiting for Godot"-magatartás tökéletesen eltűnt az életemből. Az ember az Örömet várta,vagy a Sikert, vagy a Meglepetést - és valahogy minden eljött, az Öröm is, a Siker is, a Meglepetés is> jó és rossz változatban. De elkövetkezik az életben egy pillanat, amikor valahogyan semmi nem "jön" többé. Es akkor megszűnik a Várakozás is. Egy- ideig még egyféle Igazság- tételt vár az ember..de aztán felébred egy reggel és megértette, hogy nincs semmiféle Igazságtétel. Csak a tények vannak. Ezt minden nap érzem és ezért nem "várok" semmit. Kezdek öregedni . A szentek régen megkísérelték, hogy ne fáradjanak el szeretni. A szent ma akkor hősiesen szent, ha nem fárad el haragudni.
