Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
1988. január Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal l A nyolc évszázados magyar-román ellentét (i.) Nem hiszem, hogy az öt kontinensen van még két nemzet, mely nemcsak egymás mellett, de egymással még ugyanazon községben is keverten élve olyan különböző jellemvonásokkal lenne megáldva vagy megverve, mint az Erdélyben élő magyarság és románság. Ez a tény csak azután mutakozott meg meggyőző erővel, amikor a Délkeleti Kárpátok két oldalán lakó románok 1918 őszén egyesültek az un. Nagyromániában. Ennek az állitásnak megértéséhez és igazolásához a románok történelmét kell végig kisérnünk a különböző megbízható történelmi följegyzések alapján; Bizánci és görög történetírók részletes leirást hagytak az utókorra még arról is, hogy a magyar honfoglalás u- tán a keleti részek ura Gyula vezér volt s Gyulafehérvár és Csanád nemcsak várerösségek voltak, de virágzó városok is. Megemlékeznek a székely határőrségről. Vatikáni hittérítők 978-ban Várad erődítményében (a későbbi Nagyvárad) templomot építettek s Rómába küldött jelentésükben megemlítenek egy kisebb törzset, a jazigokat (jászok), a akik ugyanazt a nyelvet beszélik mint a magyarok, de sok idővel a magyarok érkezése előtt már ott éltek. Minthogy Gyula vezér felesége bizánci hercegnő volt igy Erdőelve és Bizánc közt élénk diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok voltak, de egyetlen emlités sincs a dákokról! 1064-ben Salamon király fiát Lászlót Erdőelve hercege cimmel a keleti részek kormányzásával bizta meg s az Árpád dinasztia alatt minden trónörökös Nagyvárad, Kolozsvár vagy Gyulafehérváron székelt. A vlach nevet görög krónikások említik először 976-ban, de az ezzel jelölt pásztor nép a Balkán félsziget délnyugati részében lakott. Két évszázaddal később már a Duna jobboldalán legeltet- 4 tek s a bizánciakkal együtt egy sikertelen kísérletet tettek, hogy a Kárpátok és az Al-Duna közti, magyar fennhatóság alatt álló területet megszállják. Azonban a vlach pásztorok nemsokára engedély kaptak, hogy nyájaikkal átkeljenek a Dunán azon területre,. mely később Vlachia lett s ma Oltenia es Muntema néven Románia két tartománya. Majdnem egy évszázadon keresztül a tatárjárásig ezek a területek a kumánok kíméletlen uralma alatt sínylődtek:1234- « ben IX. Gergely pápa kérte ezért Béla herceget, a későbbi IV. Béla királyt, hogy adjon menedékhelyet a "szegény vlach menekülteknek”. így vándorolt az első három csoport Erdélybe, amelyek Fogaras, Hunyad és Bánság körzetekbe kerültek saját főnökeik igazgatása a- latt a "Silva Vlachorum"-nak elnevezett hegyvidéki legelőkre. Az 1241. évi tatárjárás kiterjedt vidékeket hagyott maga után lakosság nélkül, ahová szlávok, szerbek és oláhok szivárogtak be, sőt 1247-ben Hátszeg (később Hunyad vm) és Máramaros körzetekben az oláhok engedéllyel telepedtek le. A XII. század második felében Nagy- bulgáriához is tartozott egy Vlachia, mely az alsó balkán hegységben terült el, mig Erdélyben az 1291 évi Gyulafehérvári Diéta elismerte a vlachokat mint egyenjogú nemzetiséget, mert az 1222-es Arany Bulla az erdélyi önkormányzásba csak a magyar, német és székely körzeteket részesítette. A kumán uralom megszűntével Károly Róbert király 1314-ben a két vlach tartományt Moldovát és Wallachiát a Szentkorona felségjoga alá helyezte s ez a mohácsi vészig tartott. Az első magyar nyelvű könyvet 1471- ben egy erdélyi magyar nyomdász készítette, s Heltai Gáspár protestáns lelkész az első magyar bibliát 1545-ben, Kolozsváron az akkor már önálló Erdélyi Fejedelemségben adta ki: 1556-ban a Tordai Kongresszus kimondta az erdélyi vallásszabadságot, elsőnek a világ- történelemben s mindezt betetőzte egy Forró Miklós nevű magyar földbirtokos, aki az Újszövetségi Szentirást adta ki vlach nyelven 156l-ben s ez lett a román irodalom születési éve. Báthory Kristóf fejedelem 1570-ben Gyulafehérváron megalapította az első vlach nyomdát, amely 1582-ben egy magyar nemes, Geszthy Ferenc pénzén kiadta az első vlachra fordított Ószövetségi Szentirást. A Kárpátok túlsó oldalán lakó vlachok csak egy évszázaddal később adták ki az első nyomtatott könyvet. I. Rudolf király engedélyt adott l6o4-ben Radu vlach fejedelemnek, hogy egész népével Erdély lakatlan területein letelepedjen, azonban Bocskay István Erdélyt megtisztította úgy a császári zsoldosoktól mint Radutól, de népének egy része engedélyt kapott Erdély közepén való letelepedésre. 1664-ben magyar földbirtokosok a Szamos völgyébe Moldovából telepitettek be vlachokat. 1690-ben I. Lipót egész Erdélyt tartományként Ausztriába kebelezte. 1718-ban, mikor a Bánát végre felszabadult a török rabságból, alig 800 lakos maradt életben, igy III. Károly császári rendelkezéssel ide és a Rákóczi szabadságharcban elkobzott birtokaira özönével telepítette a török uralom alól menekülő vlachokat. A számban igen megerősödött románság
