Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

12.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. április MÁRCIUS 15. WASHINGTONBAN A washingtoni Amerikai Magyar Szövetség március 13-án, vasárnap rendezte az 1848-as magyar szabadságharc emlékünnepét az Ameri­can University egyik disztermében. Az ameri­kai főváros magyar közönsége igen szép szám­mal vett részt az ünnepségen, melynek szóno­ka Nt. Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület elnöke volt. A megnyitó szavakat Taraszovics Sándor, a washingtoni AMSz elnöke mondotta, a műsort Dér Pál vezette. Kossuth és Lincoln Írásai­ból olvasott fel részleteket Koszorús Ferenc, majd a Bátori József cserkészcsapat adott elő több nyelven szemelvényeket a világ né­peinek szabadságharcunkkal foglalkozó irodal­mából. Az énekkar Kossuth-nótákat, Berger Mó­nika egy Petőfi-dalt adott elő, mig a Nemzeti dalt Kovács László szavalta el. Nt. Bertalan Imre ünnepi beszédében utalt arra, hogy minden nép életében az a nap lett nemzeti ünnepé, amelyen felébredt nemzeti ön­tudata, rádöbbent történelmi küldetésére. "Magyar népünk történelmében március 15. a nap, amelyen a nemzet idegen erőszak által elsorvasztott öntudata és életösztöne káprá­zatos fénnyel és cselekvésre késztető erővel kirobbant, hogy a szláv és germán tenger ál­tal elnyeléssel fenyegetett nemzeti lélek tanúsítsa a nagyvilágnak: egyikbe sem akar beolvadni, magyar akar lenni, magyar akar ma­radni" - mondotta többek közt Bertalan Imre, majd arról beszélt, hogy milyen hagyományai vannak március 15. ünneplésének az amerikai magyarság történetében. "Amerikai történelmi vonatkozásban említést érdemel - tekintett vissza a múltba a szónok -, hogy a legelső márciusi megemlékezések egyikét a Missouri­beli St. Louis városában tartották 1852. már­cius 15-én s ennek az amerikaiak által rende­zett ünnepségnek szónoka maga a száműzött ma­gyar államférfi, Kossuth Lajos volt. 'Forra­dalmunk negyedik évfordulóján - mondotta Kossuth az emelvényről - a Gondviselés jóvol­tából itt állok óriási köztársaságuk szivé­ben, már nem mint fogoly, hanem mint szabad ember, hogy használjak hazám és a szabadság ügyének.' Március 15. ünneplése szervesen be­épült az északamerikai magyarság történetébe, mert ezen a napon, a századforduló óta Kos­suth szellemi és politikai örökségét őrizve száz meg száz magyarlakta amerikai városban lángolnak fel a szabadság tüzei, picike, biztató tüzek a nagy magyar télben" - emlé­kezett Bertalan Imre a régi márciusokra, majd a jelen feladataira térve, idézte az egy éve elhunyt Irányi László püspököt, aki küldetésének tekintette, hogy összegyűjtse és együtt-tertsa, megőrizze a világban szét­szóródott magyarságot. "Igen, ez a mi fela­datunk is és az egész szabad világ magyarsá­gának együtt kell hirdetnie.énekelnie végkime­rülésig, utolsó leheletéig: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" - fejezte be nagy­hatású ünnepi beszédét Nt. Bertalan Imre.^ Az ünnepség befejező szavait és a záró** imát Mustos István piarista atya, a washing­toni katolikus magyarok lelkésze mondotta. A mindenki számára emlékezetes műsort méltóképp zárta be Mustos atya emelkedett szellemű be­széde, mely után a Himnuszt és a kossuth La­jos azt üzente. .kezdetű dalt énekelték el a megjelentek. 'te A vasárnapi ünnepség folytatása volt az a koszoruzási aktus, amely az Amerikai Ma­gyar Református Egyesület washingtoni szék­háza előtt zajlott le két nappal később: az AMRE vezetősége és a washingtoni AMSz kül­döttei megkoszorúzták a Kossuth Ház falában elhelyezett Kossuth emléktáblát. Március 15-én, kedden délelőtt csípős szél csattogtatta a Református Egyesület székházának ormán a háromszinü magyar és az amerikai zászlót, amikor népes csoport gyü­lekezett a főváros központjában álló épület tarka tavaszi virágoktól ékes, gondozott á- gyásokkal megszépített kertjében, a Bodó Sándor szobrászművész alkotta impozáns Kos­suth dombormű körül. Az egymást itt keresz­tező két lüktető forgalmú washingtoni főút­vonal délidőben dolga után siető közönsége kiváncsi pillantásokat vetett az ünneplőru­hás csoportra: vajon kit ábrázolhat az a bronztábla, amelyet ezek a piros-fehér-zöld kokárdás emberek körülvesznek? A kis ünnepség bevezetéseképp Nt. Berta­lan Imre, az AMRE elnöke rövid beszédben em­lékeztetett Kossuth Lajos amerikai útjára, amikor az elbukott magyar szabadságharc baj­nokáért lelkesedett a fiatal Egyesült Álla­mok népe s aki szónoki képességével, ékesszó­lásával valósággal lenyűgözte a hallgatósá­got. Kossuth nemcsak mint szabadsághőst, ha­nem mint az újságírás fejedelmét is ünnepel­te Amerika, ahol akkor igen magas fokon állt a sajtó kultusza és az ország akkori lakos­ságszámához képest hihetetlenül sok újság jelent meg. Kossuth útja - tudjuk - valósá­gos diadalmenet volt Amerikában. Nt. Bertalan Imre március 15 napjainkban is ható kisugárzását érzékeltette azzal, hogy rámutatott: az északamerikai kontinensn idén mintegy 80 helyen tartottak, márciusi ünnepségeket a magyar közösségek, melyek hí­ven ápolják 1848 szellemét. A beszéd után a megjelentek körülállták a Kossuth emléktáblát, amelyre piros-fehér- zöld szalaggal díszített háromszinü koszorút helyeztek el az AMRE és a washingtoni AMSz képviselői. Az ünneplők ajkán fölhangzott a magyar Himnusz és az Isten áldd meg a magyart fenséges dallamai ünnepélyesen szárnyaltak a rohanó bárányfelhőkkel tarkított, tavaszt ígérő washingtoni égbolt felé. Egy kicsinyke magyar sziget az Egyesült Államok fővárosá­nak kellős közepén, néhány magyar, akik nem­zeti imádságukkal ajkukon gondolnak szabad­sághőseikre. . .Akiknek emlékét őrzi és a ma­gyarság élniakarását, olthatatlan szabadság vágyát jelképezi a Kossuth ház, falán Kos­suth Lajos képmásával. S.Gy. MÁRCIUS 15. BUDAPESTEN Lapzártakor érkezett A nagy nyugati hírszolgálati irodák még aznap este világgá röpítették a hirt: a ma­gyar főváros utcáin a nemzeti ünnep alkalmá­val tízezer ember tüntetett, követelve de­mokráciát, igazi reformokat és sajtószabad­ságot. Budapesten megállt a forgalom, a tö­meg ellepte a főútvonalakat és rendezett so­rokban vonulva a Petőfi szobortól a Parla­menthez, ütemesen harsogva követeléseit, me­lyek legtöbbjét táblákra Írva fiatalok vit­ték a menetben. Nyugati szemtanuk véleménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom