Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
hatásuk azonban a korona visszaadása - amit elleneztek -, s általában a magyaramerikai kapcsolatok kedvező fejlődése óta jelentősen csökkent. Ez a vezetésben olyan belső súrlódáshoz vezetett, amely belső szakadással, s végét nem akaró pereskedéssel jártak a nevét megtartó Amerikai Magyar Szövetség és a semmiféle kompromisszumra nem hajlandó kiváltak alapította Amerikai Magyarok Országos Szövetsége között." Először felháborodtam, de aztán büszkeség töltötte meg szivemet és kihúztam magam. Én is a/'SEMMIFÉLE KOMPROMISSZUMRA NEM HAJLANDÓK" táborához tartozom. Nagy dicséretet kaptunk! ennél nagyobbat nem is várhattunk volna, mint ennek a ténynek Magyarország felé kürtölését. Hogy van még egy embercsoport távol a hazától, amely nem alkuszik a kommunizmussal, nem alkuszik a kommunistákkal. A hazai olvasók jól tudnak "kommunistául" olvasni, megfogják érteni a mondatot. Azt is kifogják érteni belőle,hogy a korona hazaszállításának ellenzői váltak ki elsősorban a csoportból. Jól tudjuk, jól tudják otthon is, hogy a korona NEM haza került, hanem a kommunistákhoz, és az kettő'. Tévedés azt hinni,hogy a magyar nép többsége örült ennek! Minden gondolkodó magyar tudja, hogy igy veszítettük el nemzeti szent ereklyénket. Mert igenis mindenki reménykedik, hogy az orosz rabiga egyszer véget ér, de mindenki tudja, hogy akkor újra mindenünket viszik kelet felé! A koronát elsősorban! Ha szerencsénk lesz, esetleg kicserélik Kádárral és társaival, mint annakidején az 18^8-as zászlókat Rákos iákért. Persze kérdés, ér-e Kádár egyáltalán valamit? Nem egy koronát' Mindenesetre, mint múmia, talán van némi muzeális értéke - emberiről nem tudok!^ És most a legnagyobb bomlasztást végző "Magyarok Világszövetsége" dicshimnusza következik, amelyet én évek óta a megalkuvók és besúgók gyülekezetének titulálok csak, a mindenre kapható kettősügynökök szövetségének! (A név igy hosz- szabb, de igazabb!) Ők hátulról támadnak, az "anyanyelv szeretetének" szólamával. A teljesen csődben lévő Magyarország kölcsön-dollárjain nyaralnak és nyaraltatják, hazai ösztöndíjjal hazai egyetemre járatják gyerekeiket. Magyar dollárhitelekből Írják "ösztöndijas" tanulmányaikat pártmegrendelésre, párt- szólamokkal! "Steven Bela Vardy magyar-amerikai történész szerint az anyanyelvi mozgalom Magyarország egyik erőfeszítése annak érdekében, hogy kezét nyújtsa a külföldi magyar közösségek felé, s az etnikai eszme felujulása szellemében segítse nyelvi és kulturális örökségünk meg10. oldal________________________________ őrzésére irányuló erőfeszítéseinket... (S.B.Vardy: The Hungarian-Americans, Twayne Publishers, Boston, 1985.)"- írja Randé. Túl sok lesz az erőlködésből! Egyetértek, a mai kommunista Magyarország ma valóban, rettenetesen erején felül erőlködik, nyújtogatja kezét közösségeink felé! Csakhogy, akit ez a kommunista kéz elér, az elkezd süllyedni! Ez a kéz lefelé húz a mocsárba! Elkezd hazajáro- gatni, elkezd alkudozni, az alku végén PÉNZ van. Judás-pénz! És pénzért jöhet a dicséret, és aztán a dicsekvés: no lám, ez is, meg az is, sőt! még amaz is tagja világszövetségünknek! No, de milyen világszövetség az, amelyből hiányzik a becsületesebbje? Anyanyelvi konferencia, anyanyelvi tábor. A pártsajtó dicsekedett vele a nyáron, hogy "magyarságtudatra, történelemre, hazaszeretetre" nevelik ott a nyugati magyart. Nevetséges! A hazai elkeseredett, becsületes iróréteg egyfolytában arról panaszkodik, hogy ezek a fogalmak eltűntek' Hiánycikk a magyarságtudat, haza- szeretet. És a történelem? A kommunista módra megirt hazugságok sorozata? Tapasztalatból tudom, itt kellett pótolnom e tantárgyat! Azt meg végképp nem értem, miért okoz egyeseknek "erőfeszítést" nyelvünk, kulturális örökségünk, vagyis magyarságunk megőrzése. Ezt csak akarni kell, minden lehetőség adott hozzá. Megalkuvásra nincs szükség. A legtöbb ismerősöm, öreg barátom minden világszövetségi segítség nélkül, kommunistákkal való alkudozás nélkül megmaradt magyarnak. És ha megszabadulunk végre az átkos szláv-kommunista rabigától, akkor ezek a megalkuvás nélküli magyarok emelt fővel vallhatják magyarságukat, de mi lesz azokkal, akik megalkudtak? Akik anyanyelvi konferencia címszóval, dollárokkal megfizetve bomlasztottak, lejáratták magyarságukat? Én nem vállalok velük közösséget! Mert miért olyan fontos ezeknek anyanyelvűk, ha úgysem mehetnek haza? Hiszen Randé "elvtárs" szerint a 45 utániak végleg jöttek, a rendszer nem változik'.? Vagy miért nem mennek ezek az anyanyelv címén kiegyezők végleg haza? Talán nincs elég szabadság? Vagy itt szabadföldön beépülve többet használhatnak a kommunistáknak a kommunizmus eszméinek terjesztésével? Azt hiszem, ez az igazság!-... így aztán kénytelen vagyok sokad magammal, a kommunista szövetség segítsége nélkül, a meg nem alkuvók táborában, minden eszközzel és lehetőséggel megmaradni MAGYARNAK. Mert: "Bizony magyarnak lenni nagyon nehéz, / De magyarnak lenni és maradni: SZENT!" 1988. április Amerikai Magyar Értesítő
