Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Amerikai Magyar Értesítő 11.oldal 1988. január nyálazás sem, ahogy az őt birálni merészeinket - mint pld. e sorok Íróját is- pallérozott kutmérgezőknek (Óh képzavar'.), rombolóknak, impotenseknek, destruktívaknak titulálja. Gl-től ezt már megszoktuk: aki nem hajlandó elismerni az 6 vélt felsőbbrendűségét és nem hajlandó alávetni magát diktatórikus hajlamainak, az legkevesebb otthonról küldött kommunista ügynök... Megszoktuk, átlépünk rajta. Legjobb védekezés a támadás: hogy ki az ügynök azon még el lehetne elmélkedni pár mondat erejéig. # Csak közbevetőleg még egy megjegyzés a levélhez, ill. annak egy mondatához: GI azon kesereg, hogy "ki nem érdemelt, alaptalan vádak, kritikák terhével" kell védelmeznie a KMKB-ban majd húsz éve vi- selt tisztségét. Nos tudjuk, hogy GI ö- rökösnek tekinti "tisztségét" (akár Kádár a pártfőtitkárságot), de a "húsz" év kicsit túlzott. Mert csak 1973-t>an, a KMKB egyik New York-i ülésén javasolták egyesek, hogy legyen a KMKB-nak állandó ügyvezető titkársága Washingtonban s erre többen GI személyét tartották alkalmasnak. Sokmindent megmagyaráz még az az apróság, hogy ezt megelőzően- Czikánn Zichy Móric indítványára - kezdetben e sorok írójának neve került szóba e tisztségre, de ő nem vállalta. GI kapott rajta, de hiúsága gyógyíthatatlan sebet kapott: attól kezdve folytatja suttogó rágalomhadjáratát "ve- télytársa" ellen. Aki pedig nem pályázik- soha nem is pályázott - segédhivatali, vagy ügyvezetői pozíciókra. Sem ma, sem 15 évvel ezelőtt. Mert 1973 óta - akárhogyan is számolunk - csak gyönge 15 év telt el. Nem húsz. # Most hadd idézzek még pár mondatot két közérdekű levélből, melyeket Nádas János, az AMOSz országos elnöke irt tavaly októberben Gl-nak, ill. Pásztor Lászlónak. Nádas leszögezi: az AMOSz - a Holocaust idézet miatt - megszakít minden kapcsolatot Gerebenékkel és felszólítja az AMOSz tisztségviselőit.hogy a jövőben ne vegyenek részt a KMKB üléséin. Ugyanakkor közli Gerebennel - i- idézem - "súlyos hibának, időszerűtlennek és nemzeti szempontból fölötte károsnak tartom a Salom cikknek a Defiant Voices-ben való közzétételét. Támadásának annak a keresztény nemzeti társadalomnak, amelyhez mi is tartozunk. Ennek a cikknek önhatalmú leközlésével a vádlottak padjára ülteted az egész akkori magyar nemzeti társadalmat, méghozzá angol nyelven." A jogos és teljesen indokolt kritikára GI - szokása szerint - fölfortyant és október 25.-én minősíthetetlen hangú választ irt dr. Nádasnak. Nem kívánok újabb publicitást adni a magas lóról odavetett és utszéli hangú fölényeskedéseknek (melyek GI minden idősebbkoru- val szembeni durva tiszteletlenségének ékes bizonyítékai), ezért csak az "elvi" megállapításokból ragadunk ki néhányat mutatóba. GI cáfolni próbálja, hogy a Salom-cikkel újabb fegyvert adott a náci-vadászok kezébe és esetleg bajba hozhat hajdani jobboldaliakat. Hetvenkedő hangon reflektál GI Nádas János azon javaslataira, hogy a Defiant Voices című könyvet vissza kell vonni, illetve el kell tüntetni a forgalomból, mielőtt árthatna a magyarságnak. GI diktátori indulatokkal gyanúsítja az AMOSz elnökét és könyvégetési szándékokat tulaj- , donit neki, majd kioktatja demokráciából...De bölcselkedése ebben a pár sorban csúcsosodik ki: "Az a makacs, vaskalapos, rövidlátó, autokratikus magatartás, amely kritikádban és javaslataidban nyer kifejezést, csak megerősíti azokat a nézeteket, amelyeket te és ti felszínes érvekkel, jól ismert, több*, szőr, tény szerütlennek, időszerűtlennek, eredménytelennek bizonyult közhelyek ismétlésével próbáltok megváltoztatni, tagadni." Gl-ra tartalmilag és stílusban oly jellemző ez a mondat a maga bántó fölényességével, terjengős szóismétléseivel. A stilus maga az ember - az egyenes ember világosan fejezi ki magát, a belső zavarral küzdő bonyolultan. Sapienti sat.. . Végül még két "gerebenes"mondat: az egyikben ítélkezik, a másikban védekezik. "Tény az, hogy valaki, valakik felelősek a zsidótörvényekért, a gettókért, a deportálásokért, a gyilkosságokért" . Aztán válasz Nádas Jánosnak, aki azt kívánta tőle, hogy tiztázza az ü- gyet: "Hogy én kövessem meg a magyarságot?...Kiket kell megkövetnem? Nagy Imre emlékét bepiszkitókat? A cigányság adta problémákkal szemben ellenségesek táborát? A görcseikben megragadt antiszemitákat?. .. " Nem folytatom tovább, mert már az eddigiekből is megismerhettük egy olyan ember lelkivilágát, akiiek a magyarsághoz való tartozását csak sét véletlen tény jelenti: hogy Magyar- országon született és magyarul beszél. Más nem. Befejezésül még odaveti dr. Nádasnak GI: "Nyilvános könyvismertetés keretében nem vállalkoztál, nem vállalkoztatok kritikára..." Felhívom GI figyel- -nét arra az apróságra, hogy azóta akadt egyvalaki, aki mert vállalkozni nyilvános könyvkritikára. A kritikámnak számos újság adott nyilvánosságot az Egyesült Államokban, Kanadában, de még tengerentúlon is. S a válasz rá: mély dermedt csend, süket némaság. Ami végeredményben érthető. . .
