Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő' ÁRULÓK JÁTSZMÁI A VÖRÖS PARADICSOMBAN Újabban egyre többen betévednek a pesti vörös pók hálójába. Amíg némelyek közvetlen hazarepüléssel jutnak oda, addig mások hirdetésekkel pénzelik a kommunistákat avagy a hazadolgozók melletti kiállással és a nemzeti emigráció bom- lasztásával erósitik a vörös pók hálójának szálait. A hiszékenyek félrevezetése céljából avval mentik magukat, hogy az "ellenzékkel" tartják a kapcsolatot. Micsoda átlátszó becsapás! Mennyivel meggyőzőbb lenne az állítólagos "ellenzéki" kapcsolatok helyett "gyakorlati eredményekkel" érvelni! Tudniillik a gulyáskommunizmus csalétkeinek élvezete még nem politikai siker. Már pedig ennél többet senkisem ért el, még az sem, aki másfél évtized óta koccintgat az anyanyelvis összejövetelek potyavendégeként. Miért nem nyugtatják meg a kételkedőket érdembeli teljesítménnyel? Miért nem jönnek vissza dollár-hazájukba azzal a jó hírrel, a- mely szerint pl. mostantól kezdve a nyugati sajtó termékeit is beengedik a Vasfüggöny mögé? Ha a kommunisták kiadványait - köztük a képes hírlapot is - széltében-hosszá- ban terjeszthetik, a kölcsönösség elve alapján miért nem vonatkozik ugyanaz a nyugati szellemi termékek hazai terjesztésére is? Pedig mi nem is igényeljük azt a szabadságot, ami pl. lehetővé tenné hazai üzlet i hirdetők toborzását, úgy mint azt a hazacsalogató képesujság teszi idekinti köreinkben. Legutóbb két számban már amerikai magyar orvosok is szerepelnek. Mivel azonban az olvasók több földrészen szétszórva és az orvosi rendelőtől távol élnek, a hirdetések inkább elvi, a bolsevizmust támogató és nem pácienst szerző jellege van. Ha valóban a betegek gyógyítását célozzák, mennyivel eredményesebb lenne a helyi vagy lagalább is az amerikai magyar lapokban hirdetni? Ha tehát a kommunista rendszer (mondjuk ki csak nyiltan a valódi nevét! ) - a nyugati kilincselők nyomására - nem gördítene akadályt a szabad világi szellemi termékek beáramlása elé, a száműzetés fellélegezve állapíthatná meg,hogy a társutasok valóban olyan összeköttetést teremtettek "lengyel mintára" , aminek politikai haszna van. De e vágyálom mögött, az érem másik oldalán az a rideg valóság húzódik meg, ami a magyar nép nemtetszésében nyilvánul meg az elnyomó rendszerrel együttműködő nyugatosokkal szemben. Erre a nem lebecsülendő veszélyre utal egy aggódó bécsi honfitársunk, aki egyik lábával 1988. április tulajdonképen még hazai talajon áll, annyira újdonsült menekült. Hogyan is vélekedik arról a bolsevista hatalomról, amelytől az együgyü nyugatiak oly sokat várnak: "Tudva azt, hogy a hatalom erkölcse még alacsonyabb szintű mint a magyarországi közerkölcsök állapota, én félek attól, ami majd Magyarországon bekövetkezik és félek a nyugattól, a magyar emigrációtól." Jegyezzük meg jól, nem a hazadolgozás ellenzőitől, hanem a kommunista kegyet kereső hazajáróktól tart. Ugyanis ez utóbbiak sohasem emelik fel szavukat az ellen, amit a magyar nép szócsöve, a már idézett bécsi ujmenekült igy fejez ki: "A gazdasági csőd mellett ott hatalmasodik a sötétség, az erkölcsökben, a műveltségben. A magyar nemzet erkölcsi, kulturális és műveltségi válsága súlyosabb és katasztrófálisabb minden gazdasági válságnál." (Bécsi Napló, I988. jan.-febr.-i száma.) * Hányszor halljuk a lelkes hazajáróktól, hogy ma már teljes a szabadság és a demokrácia magyarhonban. Ezt a téves megállapítást lapunk főmunkatársa, Stirling György - negyed százados, összeomlás utáni hazai tapasztalatokra hivatkozva -, ismételten megcáfolta. Mintha csak az ő intelmei csengnének fülemben, amikor a most disszidált bécsi menekült óvását olvasom: "A hatalom szinjátéká- nak nem szabad bedőlni!" Azoknak pedig, "akiknek még mindig vannak illúzióik a hatalommal szemben", a kommunista párt "jelenlegi ars-poeticáját" idézi: "Olyan alulról történő építkezést kell végrehajtani, amely egyszersmind lehetővé teszi a központi akarat újbóli érvényesítését is." A "hatalommal szembeni illúziók" fogalomkörébe tartoznak azok a "negativ dolgok" is, amelyeknek elhallgatását a hazacsalogató újság egyik olvasói levele imigyen kifogásolja: "Miért kell negativ dolgokat más, külföldön megjelenő magyar nyelvű lapokból kiszedni? Negativ dolgok elhallgatása sohasem hasznos, sem a hazaiaknak, sem a külföldön élő magyarokkal való kapcsolatban." * Nos, ugyanabban a januári számban a negativ dolgok feledtetése céljából közölnek mézes-mázas elbeszélést egy megtévedt csendőrtisztről, akinek az élet- történetén át összekötik a múltat a jelennel. (Akit a részletek érdekelnek,olvassa el eredetiben.) Említésének rendeltetése nem egyéb mint az efféle műfaj pártvonalas "kilengéseinek" felvázolása. A kellemest a hasznossal vegyitő érzelgős mese a hiszékenyek ábrándozásának bepiszkolását szolgálja. Bolsiék
