Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő' katlan gyorsasággal. Három napja halt meg Serédi biboros és máris megindult a gépezet. Egy-két hónapon belül uj prímása lesz az országnak. A helyezet azonban nem volt ily egyszerű a Szovjet katonai megszállás miatt. A döntés joga - minden fontos ügyben -, Vorosilov marsallt, a szovjet erők főparancsnokát illette. A marsall - látszat szerint - nem kivánt az ügybe beleszólni. Ráhagyta az Ideiglenes Kormányra, mely tulajdonképpen Moszkvában alakult meg 1944 novemberében és birta a Szovjetunió bizalmát. Egyébként is: szovjet egyházpolitikai elv szerint a vallás magánügy, az egyházak pedig kihalásra Ítélt, ideiglenes, megtűrt szervezetek. Nem szükséges nekik különösebb figyelmet szentelni. Csupán egy feltétel érvényesüljön: az uj főpásztor legyen "antifasiszta", ellenállási érdemekkel rendelkező személy. A nagyobb nehézség gyakorlati téren merült fel. Rótta érsek, ahogy emlékszem, egy héten belül megkapta utazási engedélyét. Kapcsolatunk a Szentszékkel megszakadt. A Püspöki Konferenciát csak másfél hónap múlva, május második felében lehetett összehívni. Az Ideiglenes Magyar Kormány jogi helyzetében sem történt változás. A Szövetséges hatalmak potsdami konferenciája e kérdésben nem tudott megegyezésre jutni. Zárónyilatkozatukban, melyet 1945. augusztus 1-én hoztak nyilvánosságra, Csehszlovákia esetében "kormányt", Lengyelország esetében "ideiglenes kormányt" említenek. Magyarországgal kapcsolatosan csak "Szövetséges Ellenörzőbizottságról" beszélnek. Az újjáépítés müve is lassan haladt. Túlsók volt a rom, túlkevés a nyersanyag készlet. A közbiztonság kritikán aluli volt. A közlekedés, posta és telefonszolgálat vontatottan állt helyre. Külföldtől teljesen el voltunk zárva. Primási kinevezés ügye ezért elhúzódott . Mégis, minden nehézség ellenére, 1945 szeptember elején Grősz érsek levelet kapott XII. Piusz pápától. Ebben kifejezi szándékát Mindszenty kinevezésére. Feltéve, ha a jelölt hajlandó vállalni a nehéz feladatot. Mindszenty igent mondott. A kinevezés megtörtént. Ispánki Béla érzelmektől, minden elfogultságtól mentesen, Írja le az ÁVÓ börtöneiben megkinzatását, majd nyolc év börtönszenvedését. Kimondatlanul is figyelmezteti olvasóit: Amit ezeken a lapokon a szemtanú leirt, azt nem szabad elfelejteni. A könyv 760 oldalán át az olvasó végig járja az íróval az Andrássy ut 60 magánzárkáit, kihallgató szobáit, a Gyűjtőfogházat, a váci börtönt, Márianosztrát és az ügyészségi fogházat. "Minden kihallgatás - Írja a szerző 1948-ra emlékezve - régi emlékeket hiv elő a feledés homályából. Arcok, helyek, szomorú és vidám események jelennek meg képzeletében. Tarka összevisszaságban, de megdöbbentő élénkséggel. Mint sírból feltámadó halottak. Néha oly tisztán vélem hallani valakinek hangját, mintha nem tiz vagy húsz évvel, hanem csak néhány perccel ezelőtt beszélt volna hozzám. A kényszerű éhezés, csakúgy mint az önkéntes böjt, élessé teszi az emlékezetet. De itt többről van szó. Halántékom lüktet. Homlokom oly forró, mintha maláriás beteg lennék. A feszültséget a mesterséges, éjjel-nappali ébrentartás okozza. A belső lázat a cella jeges léghuzata sem csillapítja. Valamiképpen pihennem kell. Különben nem tudom állni kihallgatóim ostromát. Fáradtságból elszólhatom magamat. Ellentmondásba keveredhetem. Vagy teljesen megtörik ellenállásom és közönyösen vállalom a legképtelenebb vádakat is. Kihallgatóim csak erre várnak. Buddhista módszerrel kísérletezem. A cella sarkában kiválasztok egy aránylag, nagy fehér foltot. Félig csukott szemmel, mozdulatlan merevséggel azt nézem. A világot tejfehér ködnek képzelem, melyben senki és semmi nincsen. A dolog eleinte nehezen megy. Később úgy érzem: halántékom lüktetése, homlokom forrósága eltűnik. Nyugtató, félig éber állapotba kerülök. így telik el a nap nagyobbik része. Az őr többször megjelenik ajtóm előtt. Furcsának találja merevségemet, de nem szól semmit. Szemeim nincsenek lecsukva, igy nem vétek a szabályok ellen. Délután három óra felé az őr beadja a napi étkezést. Félcsajka hig bablevest és kis szelet kenyeret. Pár pillanatig az undor érzése viaskodik bennem az állati éhséggel. Erőt veszek magamon. Szememet lehunyva, orromat uj- jaimmal befogva kiiszom a levest. A kenyeret csak utána eszem meg, hogy gyomrom tiltakozását a kenyér izével csitit- sam. Utána folytatom a buddhista "elméiké dé st" . Az esti 6 óra őrségváltás után beszélgetést hallok a folyosón. A fogdaparancsnok közöl valamit. Mintha a 19- es őrizetest említené. Valóban, az őr nemsokára benyit hozzám. "Álljon a falhoz! - kiált rám durván. Szorosan; Oly szorosan, hogy orra félig belefuródjék a betonba! Szemeit nem szabad becsukni. Ha meg mer mozdulni, vagy le mer ülni, puskatussal agyonverem. így fog állni, mig más parancsot nem kap." Ispánki a börtönökben, a kinzókamrák- ban megismerkedik miniszterekkel, papokkal, politikusokkal, kihallgató- és lebukott ÁVÓ-s tisztekkel, besúgókkal, 1988 március
