Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
1988. február Amerikai Magyar Értesítő 23.oldal Mosoly — HUMOR — Vidámság Tirpák Vendel és Lenin Tirpák Vendel kétszer találkozott Leninnel, alőször 56 előtt, másodszor 56 után. Vendel géplakatos volt a Vörös Forrás TSZ-ben Lökös- házán. Igen jó érzéke volt a gépek kezeléséhez s rövidesen kitanulta a mozigépész szakmát is, aminek nagy hasznát vette. Hétvégeken a helyi moziban vetítette a filmeket s ez is hozott pár forintot a konyhára. Nappal traktorokat szerelgetett s hétvégeken mozigépészként építette a szocializmust. Nőtlen fiatalember volt s szorgalmasan gyűjtögette a forintokat, ha megnősül, nem akar üres zsebbel családot alapítani, ami igen tiszteletreméltó gondolat. Vetítettek abban a moziban bolgár, jugoszláv, cseh, lengyel filmeket s természetesen sok szovjet filmet is. Lenin elvtársról már életében sok dokumentációs film készült, ami később nagyban elősegítette az őt alakító művészek munkáját. Ezeknek az életrajzi filmeknek mindig sikere volt — legalább is a Szovjetunióban. Ugyan ki merte volna kifütyülni 11- jicset . . .? Azt persze sosem lehet tudni, hogy a közönség egy-egy filmnél mire tapsol. A siker, a kudarc kiszámíthatatlan. Egyik hétvégén két film érkezett vetítésre, szombatra a Bőrkalapos idegen című türkmén alkotás és vasárnapra egy Lenin életéről szóló film. Tirpák szombaton ünnepelte 22. születésnapját. Már kora reggel bepálinkázott olyannyira, hogy délben villával ette a bablevest. Estére bizony meglehetősen italos állapotban jelent meg a vetítőben. A gépházban összekeverte a tekercseket, minden ok nélkül áttárcsázott másik spulnira, száz szó mint egy, megkeverte a programot alaposan. így történhetett, hogy fordítva fűzte be a Lenin-filmet s ezt kezdte lepörgetni a Bőrkalapos idegen helyett, melyet nagy érdeklődéssel várt a helyi nagyérdemű közönség, köztük a tanácselnök elvtárs is. Elképzelhető a közönség megdöbbenése már az első jeleneteknél. A film Lenin elvtárs egész pályafutását örökítette meg, születésétől, haláláig. Ebben az esetben - Tirpák jóvoltából - tehát Lenin halálával kezdődött a bemutató. A hatás félelmetes volt, amint a sírásók kihúzzák Lenin koporsóját a sírból majd visszabújik betegágyába. Később kikecmereg belőle, mind jobban erőre kap. erősödik. napról-napra fiatalodik. A Nagy Októberi Forradalom is fordítva játszódik le. Szeretett Ipicsün- ket visszasegítik a leplombált'vagonba és a vonat visszaszáguld nyugatra, zürichi napjai is fordítva peregnek. Ifjodik, szemmel láthatóan csökken a magassága, szép haja nő, végül láthatjuk sivalkodó csecsemőként. A zárójelenetek — bocsánat, valójában a kezdeti képek - félelmetes hatást váltottak ki a nézőtéren, amint a bába vidáman visszasegíti a kis, kopasz Iljicset oda, ahonnan jött. Ekkor a lökösházi publikum eddig még soha nem látott lelkesedéssel felugrott helyéről és dübörgő tapssal jutalmazta a nem mindennapi produkciót. Csak a tanácselnök nézett vissza a vetítőnyílásra villámló szemekkel. A közönség lel- kendezésében majd a berendezést törte össze. Másnap reggel Tirpák Vendelt bevitték a Tanácsházára és, úgy megverték, hogy szülei két napig vizes lepedőben forgatták. Ez volt Tirpák Vendel első találkozása Leninnel. Az esetből kifolyólag persze kivonták a forgalomból Vendelt néhány esztendőre. Eljött azonban 1956 októbere és Vendel jó irányérzékkel megcélozta a nyugati határt. 0 is elmenekült a többi sok tízezerrel,Néhány esztendő múltán sikerült szerény egzisztenciát felépítenie és az első adandó alkalommal hazament meglátogatni az „édest , akit nagyon szeretett. A kezdeti félelme elmúlt s boldogan ölelte keblére édesanyját, majd felkereste .régi cimboráit és nagyot mulattak a viszontlátás örömére. Leninnel való első találkozását már el is felejtette. Édesapja közben meghalt és Vendelnek eszébe jutott, hogy az öreg titokzatosan rejtegetett előle valami könyvet az ötvenes évek elején. Édesanyja ugyanis megkérte Vendelt, segitene-e átrendezni a szerény, kis lakást, amit a fiú boldogan megtett. Rámolgatás közben akadt Vendel kezébe a már említett könyv. Este lefekvéskor kezébe vette és legnagyobb meglepetésére meglátta a könyv címét: Lenin. Először nem értette miért kellett apjának a szocializmusban egy Lenin könyvet rejtegetnie. amint azonban beleolvasott. világossá vált előtte minden. A könyvet egy Ossendowsky nevű lengyel iró írta a harmincas évek közepén. s a Franklin Társulat adta ki évszám nélkül. A szerző a könyv első harmadában Lenin ifjúságáról ír, dicsérvén benne Iljics különös, veleszületett intelligenciáját, felfogóképességét. stb. Később azonban, amikor Lenin kovácsolni kezdi a forradalmat, majd annak főszereplőjévé lesz. már szépen elkanyarítja hőn szeretett Iljicsünket, mindennek elmondja. csak nagyságos úrnak nem. Abban az időben ilyen könyvre nem volt nehéz kiadót találni. Tirpák tehát csak most döbbent rá, miért is rejtegette olyan gonddal apja e könyvet. Az olvasottak eszébe juttatták első találkozását Leninnel és elhatározta, kihozza nyugatra a művet, olvassák el honfitársai is, akik időközben régen elfelejtették, kinek is köszönhetik emigrációjukat. Jóhiszemű ember lévén nem számolt a tényleges veszéllyel, ami egy ilyen könyvnek a kicsempészéséből adódhat. Csak a cél lebegett előtte, hogy kinti honfitársai előtt dicsekedhessen bátorságával. Elhatározását tett követte és a könyvet elrejtette bőröndjébe fehérneműje közé. Eljött a fájó búcsúzás napja, Vendel beleült a kocsijába és irány a kánya, a határ. A határőr megállt a kocsi mellett: — Szálljon ki! — morogta barátságtalanul, mert akkor még az idegenbe szakadt hazánkfiait az „ország szemetjei ’ titulussal illették s nem mint valuta termelő egyedeket. — Nyissa ki a csomagtartót! - Vendel kikászálódott a kocsiból, felnyitotta a csomagtartóját és — ne is .mondjam — a katona elsőre az ominózus bőröndre mutatott. — Nyissa ki! — mondta nyomatékkal. Tirpákban keresztbe állt a tormásvirsli. de nem volt mit tennie, kinyitotta á bőröndjét. A határőr egyből a könyvet lelte meg és kinyitotta. Felütötte az első oldalt és hátracsapta füleit, amikor elolvasta a címet: Lenin! A szerző neve máris megnyugtatta szlávos csengése miatt s a kiadóra már ügyet sem vetett. A katona meglepetése nem volt indokolatlan, csempésztek itt már rézmozsártól kezdve csizmahúzóig mindent, csak Leninről szóló .könyvvel nem akadt még dolga. Arra természetesen nem is gondolt, hogy Leninről rosszat is lehet írni, mert ő csak a szépet ésjót tanulta a szemináriumokon. Arcán végigfutott az érzések egész sorozata, a meglepetés, ^ gúny, a gyanakvás, az értetlenség, jó adag sajnálkozással vegyítve. Megvizsgálta Vendel útlevelét és látta, 56-os magyar, svéd állampolgár. — És maga ezt olvassa kint? — s fejével nyugat felé intett. Tirpák nagyot nyelt, megkönnyebbülten lélegzett fel: — Igen kérem! Igyekszem bepótolni, amit 56 előtt elmulasztottam. — A parasztból kibugy- gyant valami vihogásszerű hang, visszaadta Vendel útlevelét, kezét a sapkájához billentette és csak eny- nyit mondott gúnyosan: - Ha jobb dolga nincs? — Ezzel elfordul* és a következő kocsinak intett. Dolgavé- geztével visszament az épületbe: — Sokféle alakkal találkoztam már itt, — mondta röhögve társainak — de ilyen hülyével még nem. Egy Lenin- könyvet Vitt ki magával Svédországba! — A társai is vigyorogtak egy sort az eszelős magyaron. Tirpák Vendel elhagyva az országot, az első bokornál megállt és gyorsan fehérneműt váltott. Most találkozott Leninnel másodszor és a nagy forradalmár neve egy életre agyába vésődött. Lenin élt. Lenin él, Lenin élni fog .'..! M E KISS ZOLTÁN: Talpra, magyarI Lejár a hitel!
