Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
1988.szeptember Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal — A iposoly országa — Magyar dollár Most, hogy uj elnöke van a Magyar Nemzeti Banknak (is), előszedem régóta dédelgetett ötletemet: változtassák a forint nevét tallérra. 194-6-ban, az uj pénz keresztelője előtt ez a név is szóba került. Most azért is elevenítem fel, mert a tallér és a dollár egy tőről fakad, ugyan sajnos csak nyelvészetileg és nem pénzügyileg, de legalább igy közeledne egymáshoz két általános fizetőeszközünk, a forint meg a dollár, amelyhez csatlakozott a márka, a schilling és még néhány társa. Mert egyre több az olyan áru és szolgáltatás ,, ami forintos kishazánkban csak tallérral, pardon...dollárral érhető el. Vagy húsz éve még csak egy olyan bolt volt, ahol valutáért árusítottak nemcsak külföldi, de ritkán kapható hazai cikkeket is. Azóta e boltok száma alaposan megszaporodott, újabban már dolláros játékbolt is van, hadd vághasson fel a gyerek haverjai előtt,hogy neki konvertibilis a játéka, ő már idejében megismerte az értékrendet. Betört a valaha elátkozott dollár a szocialista országok egymásközti áruforgalmába is, sőt több magyar vállalat szintén csak ezt tekinti hazai fizetőeszköznek. Nagyobb szállodáinktól egyes szállítók dollárt kérnek a jobb minőségű husért, italért, mondván, hogy a bélszin és a bikavér konvertibilis gyomorba kerül. És dollárban adja meg árait néhány ipari vállalat is, például egy vidéki gépgyár ilyen árjegyzékkel kápráztatta el a Ganz-MÁVAG egyes üzemeit. Egy-egy elavult fővárosi lakónegyed felújítására is lenne külföldi vállalkozó, ha ennek fejében^megszerezhetné a tömb tulajdonjogát. Ám a lakótól a jogszabályok szerint csak forintban kérhetné a lakbért. Ezért ez az üzlet nem megy. Egyelőre. Hátha a tallér jobban tetszene neki, mert ismerősen cseng. Amig át nem számit ja. Az a menő, aki eléri, hogy dollár bevételhez jusson. Mint most egy társköz- vetitő GM, amely jogot szerzett arra,hogy külföldi állampolgároknak is közvetítsen társat. Nem kell a szállodában, vagy környékén keresgélni, a GM mindent diszkréten elintéz. Amint a HVG-ben elnyilatkoz- ták magukat, szocialista országokból érkező jelentkezések mellőzését kérik... Miután ezt este elolvastam, furcsa álmom volt: New Yorkban, vagy Washingtonban, vagy valami hasonló faluban bemegyek egy üzletbe és közük velem, hogy csak forintért árusítanak. De hát - hebegem - csak négyszázat hozhattam...Megértőén megjegyzik, hogy esetleg rubelt, vagy zlotyt is elfogadnak. De dollárt nem'. . . . Aztán ébredezni kezdtem és félálomban tovább szőttem az előbb emlitett gépgyári példát: azt, hogy az illető^cég dollárban adja meg az árait a Ganz-MÁVAG- nak. Ezekután az dollárt kér az uj magyar metrókocsikért a BKV-tól. A BKV sem lesz rest, centben számit ja a metró jegyet.Aztán majd várhatok egy szovjet metrókocsit, arra talán még jó lesz a forintos biléta. Földi Iván ODA NYÚL. AHOVA' KÖIL! (Németországból Írják.) - A harmincas évek régi magyar filmjeiből láthattam néhányat a múltkor. Megdobbant a szivem a diszes, aranysujtásos egyenruhák láttán, .melegség járt át, amikor Jávor Pali szívdöglesztő mosollyal ajkán gálánsán csattogtatta bokáját. Boldog idők voltak-e vagy sem, ezt ki-ki döntse el saját maga. Rengeteg amerikai filmet látok - hovatovább mást már alig-alig - de olyat, eme- lyikben bárki is bokát csattogtatna, még egyszer sem láttam. Úgy néz ki a dolog, hogy az USA-ban nem ismerik a bokacsat- togtatást. Milyen ország lehet az? * * * Több esztendeje már, hogy előfizetője vagyok az Élet és Irodalom cimü hetilapnak. Meglepetve olvasom, hogy a lap otthon már a kiadás napját követő reggelen sem kapható az újságos standoknál. Én nem panaszkodhatom, mert igen korrektül, pontosan megérkeznek a példányok 2-3 napon belül, jóllehet ezer kilométerre lakom a kiadótól. Igaz, majd elfelejtettem megemlíteni: én nem forinttal fizetek. Valutával! DM, DM, über alles!...
