Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
szerint a kommunisták nem valami nyílt, demokratikus szervezetet képeznek, hanem egész szervezeti felépítésük titkos társaságokra emlékeztet. Ez a titkos vonás az illegalitás, a földalatti mozgalmi időkből öröklődött a jelenre, és ezért egyeduralmon lévő pártra nézve túlhaladott, tarthatatlan állapot. A másik vonás a bizalmatlanság, ellenséges elzárkózás azok felé, akiknek érdekeit képviselve adja ki magát folyton folyvást a párt. Lényegében a párt és a nép ebben a vetületben két ellentétes, sőt ellenséges tényező. Ha ez nem így lenne a tényleges pártszemléletben, akkor nem lenne felróható bűnül párttagoknak az, ha kritikus véleményüket a párton kívüli nyilvánosság előtt hangoztatják. Az ismert módszerek ellenére is elsietettnek, sőt, szabálytalannak mondható ez a taktikázás. A március 31-én kibocsátott állásfoglalás-tervezet ugyan kimondja: „A párt tagjai az illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozatoktól eltérő szellemben, különvéleményük támogatására csoportokat, frakciókat nem szervezhetnek”, de mindamellett, hogy csupán tervezetről van szó. csak a beérkezett véleményezések után. május 20-án szándékozott megvitatni a párt - értekezlet. Ugyanakkor mintegy 10 napon belül hivatalosan közölték az érintett személyek kizárását egy nyers tervezet, tehát korántsem határozati szintre emelt fogalmazvány alapján. Érthető ezáltal a megdöbbenés, mint ahogy a Magyar Demokrata Fórum párton- kívüli szervezői, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba. Lezsák Sándor fogalmaztak április 14-én tett szolidaritás-nyilatkozatukban, egyben „nyomatékos figyelmeztetésnek" fogva fel ezt a lépést nemcsak a Magyar Demokrata Fórum felé, hanem a párt vele ..rokonszenvező reform-elkötelezett, a megújulásért szótemelő és ezért áldozatokat is vállaló szárnyának is." Az egyetemek kari pártalap- szervezetei szintén megdöbbenéssel fogadták a hírt; több alapszervezet határozatban til1988. jul.-aug. LENGYEL PÉLDA Mint ismeretes, a jelenleg kereken 313 000 km2-t kitevő és több mint 36 millió lelket számláló lengyel állam az I. világháború után támadt fel másfélszázados megszűnés után. Az önmagában meghasonlott Lengyelországot 1772-95 között három menetben Oroszország, Poroszország és Ausztria uralkodói felosztották egymás között, állami létét felszámolták. A két világháború között először sikeresen lépett fel a szovjet—orosz hódítási kísérlet ellen, a német-orosz harapófogóban azonban összeroppant. A Hitler általi lerohanás után alig két héttel a Ribbentrop-Molotov megállapodás értelmében a Szovjetunió is kikerekítette magának Lengyelország testéből a maga karéját. A II. világháború időszakából még inkább ismert a sztálini gyakorlat, amely nemcsak a szoyjetunióbeli lengyel autonómiát szüntette meg, hanem még a lengyel kommunista pártot is feloszlatta, tagjait megtizedelte. Máig is tisztázatlan a katyni tömegmészárlás, amelynek a németek elől a Szovjetunióba menekült lengyelek közül mintegy 13 000 katonai személy, legtöbben tisztek. takozott az eljárás ellen írja a Közgazdász c. egyetemi lap április 21-i számában. A kizárások hátteréhez tartozik Kádár János március 17-i kijelentése: ,,általános vélemény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság”. Vagyis a főtitkári vélekedés a kizárásokra nézve előre vetítette árnyékát, nemde — ismerve a négy személy magatartását, felfogását - éppenséggel ott követtek el hibát, amikor bíráló hangjukat felemelték a jelen állapotok megítélésével kapcsolatosan, amikor általános válságtüneteket mutattak ki az egész társadalomban. A május 20-i pártértekezleten minden bizonnyal zavarók lettek volna az olyan Végkifejlet címmel ellátott mondatok, mint: ,A magyar társadalom egy modernizációs zsákutca utolsó házaihoz érkezett. Történelmi fejlődésünkben a nekilendülés újabb és újabb hullámai bizonyultak sikertelennek - írja pl. Lengyel László a Valóság 1987. decemberi számában. A nyilvánosságkeresés idején, a párbeszéd és a pluralizmus jelzőkarói közepette csúnya önleleplezésnek számít a Központi Bizottság lépése négy párttag ellen. A pártfegyelemre és pártegységre való hivatkozás bárhogyan is, de a sztálini gyakorlatot utánozza; így volt ez már a húszas évek elejétől egészen a XX. pártkongresszusig, hogy ne is említsük, még azután is, sőt nagyon sok kihatásában így van ez egészen a jelenig. Lengyel László a bécsi Die Préssé-nek adott nyilatkozatában (1988. ápr. 12.) annak a reményének ad kifejezést, hogy a következő félévben még inkább elmélyül a válság Magyarországon, akkor majd a párt is felismeri ezt és határozni fog a szükséges reformokról, őket pedig rehabilitálják. Senki nem kívánhatja, hogy csalódjon hitében a kiközösített párttag, mert annak megint csak az ország és a nép fizetné meg az árát. Mindazonáltal az önkritikák óráit eddig általában a tévedhetetlenség lemerevedése követte. De ki kell várni mármost, kit igazolnak az elkövetkező hónapok.-kő/ Amerikai Magyar Értesítő esett áldozatul. A varsói felkelést tétlenül hagyta vérbe fojtani a már a lengyel főváros közelében harcoló Vörös Hadsereg. A hadiszerencse fordultával Sztálin nem fogadta el az előzőleg elismert, Londonban székelő lengyel menekült kormányt, hanem a Szovjetunióból visszatelepülök közül alakított vezetést iktatta be a hatalomba. Lengyelország keleti területeit a Szovjetunióba kebelezték be, igaz, területileg Lengyelország nyugati határai az Odera—Neisse vonaláig tolódtak ki. A tartóssá váló lengyel válságnak eredői jórészt ebbe a kényszerű szövetségesi viszonyba nyúlnak vissza, amely láthatóan tele van ellentmondással, a lengyelek részéről sérelmes ponttal. A nemzeti megbékéléssel kísérletező Jaruzelski-kormány Gorbacsov reformgondolata őszinteségében bízva határozott lépéseket tett a szovjet-lengyel barátság zavartalanná tétele érdekében az ún. fehér foltok eltüntetésére. Ehhez - a jelek szerint - mindkét fél hajlandónak mutatkozik, vagyis tárják fel nyíltan és őszintén a vitás kérdéseket. Erre a célra tavaly áprilisban megállapodás született egy közös történész bízott ság felállításáról, amely időközben már másodízben ülésezett. Jaruzelski elsőként jelentkezett az SZKP elméleti folyóirata, a Kom- munyiszt múlt év novemberi számában és felsorolta a lengyel sérelmeket; többek között szóvá tette, hogy a Szovjetunió 1939- ben Lengyelország függetlensége megsértésével elfoglalt lengyel területeket, ahol a beindított deportálásoknak — legújabb lengyel kimutatások szerint — több százezren estek áldozatul. A Try buna Ludu március 12-13-i számában közzétette 59 értelmiséginek a szovjet értelmiséghez intézett levelét. A levél megfogalmazói a katyni tömegmészárlás tisztázását tartják a legfontosabb kérdésnek; ők azon az állásponton vannak, hogy az Sztálin és Berija számláját terheli. Közvetlen ezt megelőzően, március 10-én vita folyt a Szejm- ben: Ryszard Bender pártonkívüli képviselő a giasznosztyra hivatkozva szólalt fel és kérte a Ribbentrop-Molotov-egyezség, a Katynban történtek, az 1939-es foglalást követő szibériai, de ugyanúgy az 1944-45-ös deportálások tényleges feltárását. Bender véleménye szerint ezen kérdések feltárása és tisztázása nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a két ország között a propagandabarátság helyett valódi barátságjöhessen létre. A Gorbacsov—Jaruzelski-nyilatkozat kimondja, hogy a „történelem nem lehet ideológiai spekuláció tárgya, de nem lehet ürügy sem a nacionalista szenvedélyek fellobban- tására.” Szovjet részről Georgij Szmirnov, a közös történészbizottság társelnöke nyilatkozott nemrég a Pravdában és Molotov kijelentését, miszerint Lengyelország 1939 őszén megszűnt létezni, mélységesen sértőnek és meggondolatlannak minősítette. Marian Orzechowski lengyel külügyminiszter Gorbacsov idén nyárra tervezett varsói látogatásához nagy reményeket fűz. Szintén március 10-én tartott sajtóértekezletén ugyancsak a katyni tömeggyilkosságra utalva kijelentette, hogy ez a kérdés erősen befolyásolja a lengyel-szovjet kapcsolatokat. A görcsök feloldása, a megbékélés feltételeinek megteremtése nyilvánvalóan nem lesz könnyű a közismerten merev szovjet nagyhatalmi politika részéről. Kétségtelen sok minden függ attól is, milyen súllyal képviselik a lengyelek sérelmek orvoslását. Az eredménytől függetlenül is példamutató azonban az a magatartás. amellyel a kommunista vezetés lengyel nemzeti érdekek mellett kiáll. ______________________23.oldal Az „Egyetemi Lapok" által rendezett vitán: „Az alternatív anyag .felvezetője" szerint a sajtóirányítás állítólag azt várja, hogy .ne propagáljuk a kilátásta- lanságot. a haldoklónak ne súgjuk jobbról és balról, hogy meg fogsz halni". Egy másik felszólalás szerint: .Nagy Lajos - nem a király, hanem az író - mondotta egyszer, hogyan vitatkozhatnék én Révaival, amikor a fejem be van dugva egy hurokba, aminek a végét Révai tartja a kezébe". Azóta Nagy Lajos is halott, Révai is halott, a hurok él." (Magyarország, 1988. márc. 25.) A május 11. és 15. körött megrendezett Genfi Nem zetközi Könyv és Sajtókiállitison a Genfi Magyar Club és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör közösen állították ki az emigrációt magyar irodalom és sajtó termékeit. BÉCSI NAPLÓ
