Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
1988. jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal HIERONYMI PAL (Svájc): MILYEN MESSZE ÉG A LÁNG Milyen messze ég a láng és nekem mindegy Űznek erdei dzsinnek és furcsa hetérák fehérlenek erdei, puha füvön. Nyirfák zenei, disszonáns, különös suttogása, mintha hárfák dallamának hangja csengene; úgy üzennek millió évek - millió évek elfelejtett éneket. Biztos elszáll minden és Isten nincsen is talán sehol, de most és mindig, mindörökké dalol - az örök nyomor! * A VIRÁGOK HARSONÁJA A virágok harsonája, a rét üde zöldje hivogat. Tavasz van. Elmentek már sokan, kik velem voltak. Életem sorai ritkábbak már. Felpattanik a zár nemsokára előttem is és belépek a kapun a túlvilágba és a semmibe. Üde zölden csillog a rét: a tavasz teriti szét bársony fövenyét. Hív a virágok vad orgiája s a madárdal hangversenyként zeng, lent a földön hangos a csend, dús szinekben hajlik és leng a sok mezei virág. Zöld ág és sok virág, zöld fü és barna föld, az ég sátorát fehér felhők húzzák át puha huzattal - izzóan ragyog a Nap - a tavasz még hivogat. * MAGAMBA SZEDEM MIND A SZÉPET Magamba szedem mind a szépet, szépet látok ahova nézek, a csúnyában is a szépet keresem, a csúnyában is szép terem nekem. Szép az elmúlás és az élet, amint lángoló életek lobogva égnek és elhalnak azután és csak a zsarát világit; végül pedig hamu marad. A hamu is szép és szép a föld is, mert magamba szedem mint a szépet, szépet látok ahova nézek, a csúnyába is a szépet keresem, a csúnyában is szép terem nekem. * KÖNYÖRÖG HOZZÁD VALAKI Könyörög hozzád valaki halkan és az jólesik, mert önző vagy, mert Isten oltotta beléd a gőgöt, alázatot hirdetve, mert közölte te vagy az ész, ki kormányozza akaratát át és át vagy szőve büszke gőggel- alázat helyett! Nem leled helyed a földön és a sok üzenetet, amit a csillagok küldenek feléd- nem észleled. Nem is érezheted a szeretet hullámait, mert technika és napi robotod elnyomja, amit a csillagok sugároznak millió évekből reád - már csak a fák és állatok tudják még, hogy mit üzen- a végtelen. Gőgös ember! Könyörtelen szeretettel van tele a világ, de csak a kényes ostobaság a tied! Könyörög hozzád valaki halkan és az jólesik. * HALLGATÓ SZAVAK MELLETT Hallgató szavak mellett arcra borulva fekszem - testem alig él. S a csendes zsibogás közben a lélek kristálya cseng. Merengve figyelem az élet lüktetését, de amit a szél szét szórt szerteszét az éltem - azt nem merem már végig nézni. Hallgatok, de nemcsak szavakkal. Másfelé nézve figyelek arra, amit nem is látok; a szeretet néha súlyos- átok. Hallgatok, de nemcsak szavakkal. * (A versek, a szerző (svájci munkatársunk) most készülő, újabb verseskötetéből valók.)
