Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7-8. szám

1988. jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő Egy kis hazai Egyik ismerősünk hazai vandégeivel meglátogatott minket. Kiderült, hogy az egyik látogató párttag. Már régen érde­kelt volna, hogyan zajlik le egy tag­gyűlés, mivel ilyenben még nem volt ré­szem. válasz meglepően őszinte volt. "Összeülünk, hallgatunk. A párttit­kár megnyitja, felsorolja a napirendi pontokat, jóváhagyjuk és jönnek a hoz­zászólók. Mindig ugyanazzal: Tanácselnök: nincs pénze a falunak, ut kellene, viz kellene, csatorna, vilá­gítás 'kellene. Tanitónő: elavult az iskola, nincs bemutató eszköz, nincs felszerelés, rosszak a padok, pénz kellene. Óvónő: düledezik az óvoda, olyan ki­csi, hogy a zsúfoltságtól a gyerekeket csak kettesével tudják lefektetni dél­után, a játékok töröttek, balesetet o- koznak, ami van az kopott, piszkos, uj játék kellene, pénz kellene. Boltvezető; tavaly hárommilliós volt a készlet, idén levették két millióra plusz jól megemelték az árakat, igy alig van áru a boltban, nem lehet semmit kap­ni, pénz kellene, magasabb keret, mert zúgolódnak az emberek. Párttitkár: Elvtársak, a mai nehéz gazdasági helyzetben nincs pénz, oldják meg valahogy a gondokat. Szerkezet át­alakítás, lépésváltás, kibontakozás, stb. Ez a pártutasitás. Ezzel a kör bezárult, az első napi­rendi pont is. Azután jön a megyei fő- elvtárs, mi még jobban behúzzuk a nya­kunkat és kezdi: ’Elvtársak, szégyeljék magukat! Ma­guk szó nélkül tűrik, hogy utón-útfélen, kocsmában Kádár elvtársat mindenféle sö­tét, szenilis vén tutyi-mutyi alaknak elmondják és nem védik meg az eszmét! Gyorsan közbekérdezem: és mi az esz­me? "Azt nem tudom. Azt eddig olyan ügye­sen titkolták, hogy még nem derült ki." Aztán értekezlet után mennek a kocs­mába, és nemcsak hagyják, de együtt szidják a vén tutyi-mutyi Kádár elvtár­sat az ámberek! "k Szóba került Bányász Rezső, a kormány szóvivője. Mondom, mindig figyelem a viccrovatba illő nyilatkozatait, de nem emlékszem az arcára. Amikor még otthon voltam, nem volt szóvivői intézmény, csak az utolsó egy-két évben törtek föl ennyire. "Ó, - jött a válasz - Bányász elvtárs nagyon remek ember. Erősen kopaszodik, kicsi, bajuszos és ha kérdeznek tőle va­lamit a riporterek, akkor mereven néz előre. Mivel a TV-ben szerepel, igy ter­9.oldal mészetesen beszédhibás. Raccsol keményen; Mondják is otthon a magyarok, hogy sze­rencsénk van. A lépa, letek és a mogyoló nem fog soha megdlágulni, mert Bá­nyász elvtáls nem tudja kimondani." Másik régi vesszőparipám a partizá­nok és ellenállók csoportja. Annyiuk ha­lálhírét olvasom a pártlapokban, hogy szerintem összesen nem éltek annyian Magyarországon a háború alatt, mint a- mennyi partizán mostanában meghal. "Nem nagy dolog - mondják a vendégek -, mi kettőt is ismerünk. Az egyik alig idő­sebb nálunk, meg is kérdeztük, hogy le­hetett partizán, hiszen alig élt még ak­kor. De élt, mondja,pár éves volt.Azért kap kiemelt partizán nyugdijat, mert az ő sapkája alá tette az ut egyik oldalán elhelyezkedő partizáncsoport az üzene­tet. 0 meg a sapkával a fején átsétált az ut másik oldalán lévő partizáncsoport­hoz . A másik, az egy idősebb partizán. Ma­gányos partizánnak hívják a környékükön, mert amikor igazolni kellett partizán voltát, akkor kiderült, hogy nincs rá ta­nú. Akkor ezt mondta: En magányos parti­zán voltam. Kimentem az erdőbe, lövöl­döztem, az asszony meg hordta nekem az ételt. De az asszony már meghalt." Különben - mondták nekem -, te is le­hetsz partizán. Csak két szövetségi ta­got kell lekenyerezned, azok aláírják jó pénzért a papírodat és már föl is vettek. Azután előbb mehetsz nyugdíjba és kapod a jó pénzt. Behozza az árát bőven, amit a két tanúnak fizetsz!" Úgy döntöttem, inkább nem megyek most haza partizánnak. Nekem annyit nem ér! Talán majd ha a Partizán Szö­vetség helyét a II. világháborúban el­esettek emlékhelye váltja föl és azon a diadalkapun vonulhatok be, amin az oroszok távoztak. Addig itt partizán- kodom! S.I. A HHRF jelenti... (1988. junius 17.) Nagyszabású tüntetést szerveznek Bu­dapesten a létükben veszelyeztetett erdélyi falvak védelmében. 1988. junius 27-én, hétfő este 7 órai kezdettel tiltakozó tömegtüntetést szer­vez Budapesten 14 független társadalmi szervezet és számos egyéb hivatalos és nem hivatalos intézmény, a Ceausescu rendszer nemrégiben meghirdetett falu­felszámolási politikája ellen. A tünte­tő tömeg a Hősök terén fog gyülekezni, onnan felvonul a román követség, majd a francia, szovjet, amerikai és angol követségek (azaz a párizsi békeszerző­dést aláiró országok követségei) elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom