Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

12.oldal f Amerikai Magyar Értesítő 1988. junius Könnyű László Budai Parménius élete és halála "Az amerikai magyar irodalom történe­tének" II. angol kiadása ismét felvetette Parménius jelentőségét az amerikai fel­fedezés és irodalom terén. Tegyük azon­ban mindjárt hozzá, hogy néhány szakem­beren kivül a közönség alig tud valamit életének és müveinek részleteiről. Azon­ban az is igaz, hogy több mint 400 éves történetről van szó. Parménius (családi nevén Pajzs vagy Paizs) a török megszállta Budán szüle­tett 1555-60 körül. Akkor még a régi ma­gyar főváros őrizte a Hunyadiak és Ja­gellók reneszánsz építésének, művészeté­nek, tudományának maradványait. Tehetős magyar nemes család fiát valószinü a legjobb budai tanárok nevelték magánúton. Az is valószinü, hogy a magasabb tudomá­nyok (főgimnázium és akadémia) , valamint a latin nyelv elsajátítására vagy a Fel­vidékre, vagy Erdélybe küldték szülei. (Ebben az időben történhetett, hogy Pajzs nevét, a kor divatja szerint a latin Par- menius-ra változtatta.) Ugyancsak a kor divatja szerint, onnan indulhatott el nyugat-európai vándor (tanulmány) útjára. Nyugatra ment, mert a feltehetően kálvi­nista Pajzs a protestáns egyetemeken a- karta folytatni tanulmányait. Azt tudjuk róla, hogy 1579-ben be volt jegyezve a német Heidelbergi Egyetem anyakönyvébe: Stephanus Budaeus. Onnan a jelek szerint Párizsba és Paduába rándult ki, ahol olyan előkelő angol diákokkal találko­zott, mint a későbbi Sir Henry Unton, aki Angliában pártfogója lett. A számitás szerint 1585-ben érkezhe­tett Britániába és a kapott tanácsok szerint egyenesen Oxfordba ment az angol egyetemi oktatás tanulmányozására. Mig a múltban valószinü a lelkészképzés ér­dekelte, Angliában elkapta az I. Erzsé- bet-kori felfedezési láz s főleg profesz- szora, Sir Richard Hakluyt geográfus, térképész, nyelvész és forditó hatására a földrajz tudományokkal és a felfedezé­sekkel kezdett foglalkozni. Nyelvtudásá­val és világlát ott ságával magára vonta az angol felfedezések szellemi irányitó­jának figyelmét, aki a magyar ifjút ma­gához vette. Ott tartózkodása alatt le­het, hogy Parménius segítségére volt Hakluytnak a "Divers voyages" idegen nyelvű forrásai angol fordításában. Oxfordi tanárai, iskolatársai, akik­kel Parménius kapcsolatba került: Dr. Laurence Hunfrey egyetemi tanár-igazga­tó, Wm. Camden (történelmi gyűjtő és földrajztudós), Thomas Savile (személyes barát, akinek "Paean" c. versét adomá­nyozta) . De leghatásosabb barátai voltak Sir Edward Unton és fia, Sir Henry Unton (az oxfordi Temple, később Padua diákja) Lehet, hogy az utóbbi ajánlotta Parméni- usnak, hogy Oxforban keresse fel Dr. Humfreyt. 1582-ben Parménius egy ideig az Unton család birtokán lakott, Wadley, Berkshireben. Ott irta dicsérő versét Sir Humphey lovagról, aki akkoriban szer vezte amerikai expedícióját. Gilbertnek megtetszett a tudós költő verse és a felfedezés latin krónikásának szerződ­tette. Gilbert tervezett felfedezéséről irt verse, a "De Navigationé... Carmen" krónika-részlet 1582-ben jelent meg a londoni Purfoot-nyomdában. Az elején egy Henry Unton-nak szóló ajánlást közölt. G. Brunnen-nek, Untonék patikusának pe­dig egy dedikált példányt adott, mely manapság is megtekinthető a Huntington Könyvtárban, Kaliforniában. Ugyanezen évben Parméniusnak másik verse is jelent meg a londoni Yaut-nyomdában, melyben európai vándorlását irta le Dávid 104 zsoltárának mintájára. Thomas Savilenek dedikált példánya fennmaradt az angliai Eton College könyvtárában. Az eredeti terv szerint Gilbert Lon­donból akart indulni flottájával, tisz­telegve I. Erzsébet (1533-lo03) királynő előtt. Késedelem és gazdaságosság miatt azonban 1583 junius 1-én indult South- hamptonból. Ezzel elvette bizonyitó ér­tékét Parménius előre megirt "To the Thames" (A Temze folyamhoz) cimü versé­nek, mely a "De Navigationé" elején je­lent meg Hakluyt angol fordításában. Tu­domásom szerint ez a vers a külföldi ma­gyar sajtóban még ismeretlen. Ezért an­golból elkészítettem magyar fordítását: A Thames (Temze) folyamhoz Ó te fodortalan viz, Áldott, békés bájjal, Végzetedet keresed Tengeren dagállyal. Már kezdem dicséreted Alkalmas időben. Megfujom hangos kürtöm Dallamtalan rimben. És mikor visszahozod Hajónk a tengeren, Friss babér fog diszitni Azon az ünnepen. (Angolból fordította Könnyű László) A "Swallow" (Fecske) volt a vezérha­jó, melyen Gilbert admirális és Perméni- us is utaztak. Maurice Browne volt a ka­pitánya, aki csak fegyelmezetlen legény­séget tudott összeszedni. A "Delight" (Élvezet) kapitánya Wm. Winter (egy da­rabig vezérhajós) volt. A "Golden Hind"

Next

/
Oldalképek
Tartalom