Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
1988. junius Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal TERVEK A jövőre vonatkozó tervek között első helyen említendő a ligonieri Bethlen Otthon Ohio államra tervezett, az össz- magyarság támogatását élvező szárnyának felépítése. A gondosan elkészített,nagy horderejű tervet jóváhagyás végett a szeptemberben tartandó konvenció tárgy- sorozatára tűzte. A múlt év végén újraindult kanadai munkánk. Az egyházak és egyesületek támogatása, uj szervezők jelentkezése és munkába állítása lehetővé tették a régvárt újrakezdést. A tagság gyarapodása kanadai magyarságszolgálatunk fellendülését jelenti. Az Ohio- és New Jersey-i irodánkon keresztül megkezdett menekültügyi szolgálatot fokozott mértékben folytatjuk és a Magyarországba érkező erdélyi menekültek támogatására kiszélesítjük. Az egyházi keretekben végzett és a Magyar Cserkészszövetség által folytatott ifjúsági munkát a jövőben is készségesen támogatjuk. Csatlakozunk minden együttes megmozduláshoz, melynek célja az elszakított területeken kisebbségi sorsban élő magyarok emberi jogainak biztosítása. Az 1988. évre kitűzött feladataink között első helyen áll az uj tagok szerzése. Ehhez kérjük Amerika és Kanada összmagyarsága, egyházak, társadalmi szervek és a magyar sajtó támogatását, melyet kilenc évtizedes magyarságszolgálatán keresztül kiérdemelt a nevében és célkitűzésében egyedül álló testvér- segitő intézmény. Bertalan Imre az AMRE elnöke STOLMÁR G. ILONA: Nagyapám jóslata Mostanában sokat gondolok a nagyapámra. Amikortól emlékeim vannak róla, már szegénynek számítottak. Várva várt nyaralásaim évről évre mind jobban tudatosították bennem, nem volt mindig igy. Ma is látom magam előtt, ahogy megyünk a szántóföldek melletti utón, át a patakon, megáll, lehajol, kezébe vesz egy marék szép, zsiros feketeföldet, morzsolgatja, szemében messzenéző szomorúsággal. Aztán messzire mutat, nagyon messzire, az erdők aljáig - addig tartott az övé. Elmondja, mi minden termett ezen a földön. Nem igy mondta, hanem úgy "miből mennyit adott ez a föld évente", hány ember dolgozott rajta szeretettel, hányán éltek jól belőle. Későbbi években a régi erdőjét is bejártuk, gombát, somot keresve, fői a Bészmatetőig. Mindig sok dolga lett volna az erdővel, meg mutatta,melyik fa beteg, ki kellene vágni, hová kellene - évek óta már - uj fákat ültetni, hogy mire mi felnövünk, még akkor is legyen erdő. Anyám mesélte, hogy egyszer karácsonykor jöttek hozzánk megnézni, nem vittek-e haza fenyőfát, de csak a kertből volt náluk száraz gyümölcsfaág feldiszitve. Azt is mesélte, hogy egyszer a kommunisták elvitték a nagyapámat, mert összeszedett és hazavitt fél kocsiderék száraz gallyat a valaha volt saját erdejéből. Attól kezdve nem ment ki az erdőbe. Csak később, csak a mi kedvünkért, hogy mi is megszeressük az erdőt, a fát, a bokrot , a madarakat. Miután mindenüket elvették, visszakapott 10 hold földet - nem a sajátjából, hanem sok-sok kilométerre a falutól, a legrosszabb helyen, ahol szinte soha nem esett eső. Szárazrétnek hívták ezt a helyet emberemlékezet óta, mert ha körül zuhogott is, ott egy csöpp se esett. Ez volt a büntetés, mert Nagyapát nem tudták rávenni, hogy lépjen a TSZ-be. A jó föld pedig "egy- tagban" kellett a kártevőknek. Egy ideig küzködött, de nem sokáig boldogult szegény a kemény munkával, hiszen akkor már sem ő, sem Nagymama nem^voltak fiatalok, de nem törtek meg. Évek múlva Nagyapa felajánlotta a földet a közösnek, de maga nélkül. Nem kellett, ott maradt. Akkor már az is túl sok volt a TSZ-nek, amit addig összerabolt. A zsiros feketeföld nem fizetett a hozzá- nemértőknek. Dehát megmondta ezt a nagyapám, hogy igy lesz. Az ottani TSZ küszködött egy darabig, aztán hozzácsatolták a szomszédos faluéhoz. Együtt sem jutottak semmire, igy még nagyobb területeket, még több falut vontak közös irányítás alá. A nagyszüleim gazdag faluja elszegényedett, az emberek elfáradtak és javarészt elmenekültek onnan. Ez a Cserhát hegységben történt, de a példa nem egyedi. Sőt, általános ma már. Olvasom a Nők Lapjában: "A nyolc bodrogközi téeszből számos szanálás után hat továbbra is veszteséges. Nem hisszük, hogy valamiféle bodrogközi maffia müve lenne ez. Az alapvető okokat, a tényleges felelősséget minden bizonnyal térben és időben távolabb kell keresni." Igen. A szovjet mintában, azok bárgyú és hü követőiben, - vissza, egészen Leninig, nálunk Rákosiig. A riportalany a kocsmában mégis mintha csak a Kádár-uralkodás kezdetéig menne vissza: - "Nem most kéne itt kapkodni, nem most derült ki, hogy baj van, hanem már a hatvanas években! A folyóban csak addig megyek bele, amig meg tudok állni. Ezek pedig csak mentek befelé az
