Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
Ára: 1.50 USA-dollar f Amerikai Magyar j ff ÉRTESÍTŐ ^JU^GARI.AN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely MONTHLY jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXIV. évf. 6. szám 1988, junius Stirling György Egy nép sem sajátíthatja ki a háború szenvedéseit! Érdekes megfigyelést tettem legutóbb a Finta-ügy- gyel kapcsolatosan. (Zárójelben; azok számára, akik netán nem hallottak volna még az un. Finta-ügyről, csak annyit, hogy Finta Imre volt csendőrszázadosról van szó, aki több évtizede él Torontóban s legutóbb néhány "jóakarója" előásta a múltból, hogy ő volt a szegedi gettó parancsnoka; most a kanadai biróságot akarják rábirni, hogy vonja ezért felelősségre.) Hogy visszatérjek a megfigyelésemre: föltűnő,hogy mig a magyarországi sajtó aránylag gyakran foglalkozik Finta Imre sorsával - és sokszor Finta számára kedvező szemszögből -, addig az emigrációs lapok zöme alig szentel figyelmet az ügynek, egy két cikken kivül az nem vert nagyobb port a szabad világ magyarságának körében. S a cikkek, amelyek érintették Finta Imre ellen megindított hajszát, vagy szélsőségesen támadók s inkább kárára válnak a kérdésnek, mint hasznára,vagy olyan óvatosak, lagymatagok, hogy sok köszönet nincs bennük. Az ingerült hangú, a zsidókat tajtékozva vádló és talmudi bosszút emlegető cikkek károsak, mert még jobban elmélyítik az ellentéteket, a téma lényegét kerülgető, óvatoskodó Írások pedig fölbosszantanak. Hát már ennyire gyávák vagyunk megírni az igazságot? Ily sok embernek van vaj a fején az emigrációban, hogy nem mernek a kérdéshez bátran nyúlni, hátha róluk is kiderítenek valamit? Vagy az emigrációs szerkesztők félnek, hogy elveszítenek pár zsidó olvasót vagy pénzes hirdetőt? Esetleg csak puszta érdektelenséggel állunk szemben; Nem a mi ügyünk, mi dolEMLÉKEZZÜNK Június 4 MÁRAI SÁNDOR, a legnagyobb élő magyar iró 1988. április 11-én töltötte be nyolcvanadik évét. Egyidős századunkkal, melynek .irásmüvé- szetben utolérhetetlen krónikása. Születésnapja alkalmából jó egészséget és további alkotóerőt kívánunk Márai Sándornak az ÉRTESÍTŐ szerkesztői, munkatársai és olvasótábora nevében; * * A Emlék. 19^6-ban, egy őszi este ,barátómmal, aki hivatásos katona volt, a Lánchíd budai rakpartján sétáltunk,a romok között .Panaszolta, hogy 19*j4 őszén, amikor egy este itt járt, a németek már teleaggatták a hidak, igy a szép Lánchíd függő ive it is, ekra- zitos dobozokkal és "nem a- kadt egyetlen ember a nagy városban, aki a sötétben átvágta volna a kábelt, hogy megmentse ezt a hidat..." Megkérdeztem; "És te?...Te miért nem vágtad át?" Elképedve nézett rám. - "Erre nem gondoltam" - mondta ő- szintén, tátott szájjal. Erre a lehetőségre mind kevesebben gondolnak. Mindenki mástól várja a "megoldást": a Marshall-térvtől,vagy Jancsitól és Jóskától. Holott egyedül is lehet egyésmást kezdeni.De erre már csak kevesen gondolnak. Márai Sándor
