Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

1988. május r Amerikai Magyar Értesítő 21.oldal Pozsgay Imre az ő üzenetét hozta. Ennek lényege: a miniszterelnök mindenkivel hajlandó együttmű­ködni az országért. Úgy tudom, ké­sőbb a rádióban azt nyilatkozta, hogy nem ért egyet a nyilatkozat közzétételével, mert az új kor­mányprogram idején az optimiz­must kell erősíteni. Ezt állítólag előtte magánlevélben megírta a ta­lálkozó szervezőinek is. Hogyan Ítéled meg a találkozó jelentőségét? A vitavezető Fekete Gyula író tör­ténelmi jelentőségűnek nevezte. Szerintem akkor lesz történelmi je­lentősége, ha politikai súlyt kap. Ha a tanácskozás anyaga megjele­nik és azt megvitatják, ha a politi­kai életbe, gyakorlatba beépülnek ezek az alternatívák, ha a legfon­tosabb követelések valóra válásá­nak lehetősége megnyílik, ha az ou alakult Magyar Demokrata Fórum egészségesen, eredményesen és akadályoztatás nélkül fog működ­ni. Ha mindez nem következik be, akkor Lakitclck mítosz marad. Szép mítosz, de sem az országnak, sem a nemzetnek, sem Európának nem erre van szüksége. akkor inkább így: mit szólnál, ha 15 ezer svéd fiút lőttek volna le valamilyen "ügy" miatt, vala­milyen ideológiai meggondolásból. L. S.: Attól függ milyen "ügy"-rc gondolsz. A magas ideálok, a "szent" ügyek mindig áldozatot követelnek. M. : Mondj egy példát egy ilyen "szent" ideálra. L. S.: A szocializmus győzelme, az ember ember általi kizsákmányolá­sának megszüntetése, a végleges leszerelés, a népek szuverenitásá­nak tiszteletben tartása... M. : Gondolod az oroszok tisztelet­ben tartják az afgánok önrendelke­zési jogát, Afganisztán szuvereni­tását ? L.S.: Igen, ellensúlyozván a reak­ciós körök hatását. M.: Gondolod, hogy Afganisztán­nak az lesz a vége mint Vietnám­nak, a nagyhatalom vesztesége ? L. S.: Nem. Afganisztánban a szo­cializmus győz, és az afgánok egy új életet, egy új és igazságos rend­szert építenek majd fel. M. : Úgy mint a lettek, ukránok, lengyelek, magyarok ? L.S.: Úgy, vagy még jobban. Itt aztán kikapcsoltam (kicsit szo­morúan) a magnót. Nézem Lars kék szeméi, ő hiszi amit mond, nem kell félnie, nem kell megját­szania magát. Lars Svcnssonből a "forradalmi lendület" árad. Búcsú­zom. Kezet nyújt. Reméli, még ta­lálkozunk. Én sejtem, hogy nem. Stockholm, 1987 december 29. Dr. Keresztesi György Ulpius Tamás Vietnám lesz Afganisztánból ? 1979. december 29-én a Szovjetunió megtámadta a semleges Afganisztánt. A háború azóta százezernyi halálos áldozatot követelt. Több mint 3 millió afgán menekültként él hazáján kívül... Megszegett Ígéretek - épülő vízlépcső A Magyarországon szokatlan méretű, de mára már a kifáradás jeleit mutató tiltakozás hatására a Gabcikovo(Bös)-Nagymaros Vízlépcsőrendszer (GNV) eredeti tervein a kormányzat lényegi változtatást ugyan nem volt hajlandó végrehajtani, de 3 évvel ezelőtt Ígéretet tett több kiegészítő, környezetvédelmi célú beruházás megvalósítására. Ma már ezeknek az ígéreteknek a betartása kétséges. Interjú. Alanya Lars Svensson, tagja a svédországi kommunista pártnak (VPK). Az interjú szín­helye Lars Svensson emeletes vil­lája Vällingbyben, Stockholm egyik villanegyedében. Lars 36 éves. Tíz éve tagja a svéd kommu­nista pártnak. Nős. Egy gyermeke van. Volvója, motorcsónakja a ház alatti garázsban. Szakmája: gép­lakatos. A téma: a szovjetek afga­nisztáni háborúja. Aki kérdez - a MOTOLLA svédországi szerkesz­tője: Keresztesi György. M.: Azt hiszed, lényegi különbség van az amerikaiak vietnámi és a szovjetek afganisztáni háborúja között ? L. S.: Igen. Az oroszoknak ideoló­giailag igazuk volt, amikor meg­próbálták a nemzetközi imperializ­mus terjeszkedését gátolni. Sajnos a háború elhúzódott és ez értelmet­len embcráldozatok árán történik. Ha az amerikaiak nem támogatnák a gerillákat, már rég béke lenne Afganisztánban. M. : Szóval az USA lenne hibás a mostani állapotért. L. S.: Nagyrészben igen. M. : Dehát mit szólsz 1956-hoz. Akkor bennünket, magyarokat, nem támogatott az USA, mégis ha­lomra lőtték a népünk egy részét. Az is motivált lett volna ideoló­giailag ? L.S.: Más idők voltak. Kemény idők. A sztálinizmus szelleme még élt. Ma Magyarországon jól él a nép, a munkásosztály. Ma nem le­hetne 1956-ot megismételni. M.: Az hogy milyen jól él a "nép" Magyarországon, vitatható. Mondd, te jártál Budapesten ? L. S.: Igen. Nagyon tetszett. M. : Hol aludtál ? L. S.: Egy jó szállodában. Azt hi­szem Hilton. M. : És akkor megállapítottad, hogy a magyarok jól élnek... L. S.: Igen. Nézd én nem vagyok egy dogmatikus fafej. Tudom, hogy vannak hibák, igazságtalan­ságok olt is. De itt is. Csakhogy itt a tőke, a finánccsászárok tartják kézben a gazdasági életet és ezen keresztül a politikát is. Magyaror­szágon a néptömegeknek nagyobb a beleszólásuk... M. : Mibe ? L. S.: A politikába, a gazdasági életbe. M. : Te így gondolod... Talán in­kább térjünk vissza Afganisztánra: gondolod, hogy az orosz népnek kell ez a háború? Tudod, hogy a Vörös Hadseregnek már 15 ezer halottjába és 25 ezer súlyos sebe­sültjébe került az egész buli ? L. S.: Az orosz katonák testvéri se­gítséget adnak az afgán népnek. Csak ellensúlyozzák az amerikaiak 600 millió dolláros segítségét. M. : Nem válaszoltál a kérdésre: jó-e az orosz fiúknak haslövcst kapni egy absztrakt ügyért ? L. S.: Nem, nem jó. Minden háború erkölcstelen. De szerintem - mint mondtam - a háború tartósítása elsősorban amerikai érdek. M. : Ez számomra furcsa, nagyon furcsa gondolat. Mindegy, látom így nem sokra megyünk. Kérdem Energetikai szakértők szerint a 90- es évek elejére Magyarországon is energiahiány várható. így a kor­mányzat számára felértékelődött a GNV-nck a káraihoz és költségei­hez mérten minimális energiahoza­ma. (Hivatalos számítások szerint pl. 2010-ben a GNV szerepe az or­szág villamoscnergia-lcrmclésébcn alig lesz 1.7 százalék). Emiatt a kormányzat engedett az osztrák követelésnek, s a Nagyma­rosi Vízlépcsőnél az első turbinát a tervezettnél 15 hónappal korábban, 1992 áprilisában indítják cl. Az. osztrák építők a korábbi megálla­podáshoz képest egy évvel hama­rabb fölvonultak az építkezéshez, s már 1987 augusztusában meg­kezdték Nagymarosnál a terep- előkészítő munkákat. A vízlépcső építésének meggyorsítását a ma­gyar Országgyűlés 1987-es őszi ülésszakán jelentette be a minisz­terelnök, Grósz Károly. A képvise­lők is csak értesülhettek a döntés­ről, de vitát a kérdésről nem indít­hattak. A kormány a gyorsítást gyakorlatilag semilyen módon nem indokolta meg. A környezetvédők a Magyarorszá­gon kívül egyedül ismert Duna Kör felbomlása után is élénken reagáltak a bejelentésre. Tizen­nyolc magánszemély közös Állás- foglalásban tiltakozott az építkezés megyorsítása ellen. Mint írják, újra titkos, antidemokratikus döntés született. A romló gazdasági hely­zetben nem lesz elegendő idő és pénz a "járulékos" környezetvédel­mi beruházások megvalósítására. Az 1987 november 9-én keltezett Állásfoglalás félelmei rövidesen beigazolódtak: decemberben hivatalos szervek kö­zölték, hogy "a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó szennyvíztiszu'tó-hálozat kiépítése a központi erőforrások csökkenése miatt nem fejeződik be a tervezett határidőre". Kevés esélye van a poziü'v vál­tozásnak. Ezt igazolják a legutóbbi fejlemények is: a kormány decem­beri átszervezése során létrehozott Környezetvédelmi Minisztérium élére újra bukott embert neveztek ki, Maróthy Lászlót. Kékedi Bálint A vízlépcsőről és a magyarországi okoló- giai problémákról az alábbi kél címen lehel érdeklődni (lehetőleg megcímzett és bé­lyeggel ellátott válaszborítékkal): Langmár Ferenc, 1122 Budapest, Ráth György u. 21. mfsz. 3.- ELTE KISZ Természetvédelmi Klub, 1053 Budapest, Egyelem tér 1-3. Rektori Hivatal (MO TOLLA - európai magyar ifjúsági lap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom