Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
8. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. május STOLMÁR G. ILONA: NYÍLT LEVÉL Kádár és társainak Az MSZMP Központi Bizottsága március 23-2^-én ülésezett. Másfél napi veszekedés után nyúlfarknyi közlemény jelent meg lapjukban, amiből hamar kiderült, hogy valami baj van ott felül. Hiába, "fejétől bűzlik a hal"! Úgy tűnik, Kádárt leszavazták, hiszen a pletykák - és a hazai földalatti irodalom szerint - legalább négy felé szakadt a felső pártvezetés. Nem mertek dönteni a "párt vezető szerepéről" sem. Az összes határozat az volt, hogy május 20-ra országos pártértekezletet hivnak össze, a határozati javaslatot pedig nyilvánosságra hozzák, hogy hozzászólhassanak - a párttagok és társadalmi szervezetek. Közönséges halandókról nem esik szó! Az országos pártértekezlet összehívása nagyon "trükkös" dolog. Úgy szól a fáma, hogy "...a budapesti, a megyei jogú pártbizottságok ezer párttag után választhatnak egy küldöttet." Ismerve a kommunista módszereket, igy egész megbízható társaság válogatható össze. Ha szerencséjük van a "vezéreknek", elsősorban Kádárnak, még meg is szavaznak nekik akármit. így egészen demokratikusnak tűnik majd a dolog. A közlemény után már március 26-án szerkesztőségi cikk jelent meg a Népszabadságban "Pártértekezletre készülve" cimmel. Ebben kifejtik, hogy "A lefolytatott viták tapasztalatai is egyértelművé tették, hogy a változások hordere- je meghaladja egy központi bizottsági ülés feladatkörét..." Mióta haladja meg bármi a KB hatás- és feladatkörét? Amióta olyan sokan kerültek "nehéz helyzetbe" , hogy már nem fél senki, rosz- szabb már nem lehet jelszóval? Amióta már a KB-ban is 56-os hangulat ura- kodik és az okosabbja már ott is szembe mer szállni az agg múmiával! (Csak nehogy Nagy Imre sorsára jusson megint az okosabbja!) Azóta, amióta a tagkönyvcse- rék kapcsán folytatott "elbeszélgetések" során kiderült: a párttagságnak sem kell már az olyan tagság, amely csak tagdíjfizetéssel és a parancsok szolgai végrehajtásával jár! Ők ott lent, a dolgozó nem párttagok között csak szidást kapnak, hiszen jó ideig mindenki úgy tudta/hitte, hogy a tagok beleszólhatnak a párt munkájába, ezért őket teszik felelőssé a csődért. Most meg egyszerre kiderül: ők sem szólhattak bele semmibe. Akkor hát szükül a kör! A csődért felelősek köre. Könnyebb lesz megtalálni őket! A március 31-i Népszabadság mellékleteként megérkezett az MSZMP állásfoglalása, zárójelben megjegyezve: "(Tervezet"). Ez kerül majd a pártértekezlet elé. Az elején arra kérték a pártszervezeteken kivül - igaz, csak a felkért! - társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, hogy mondjanak véleményt a "dokumentumról" és juttassák el a KB-hoz. így én most kéretlenül vagy felkéretlenül vagyok kénytelen véleményt mondani és kérek mindenkit: juttassa el a KB-hoz! Úgy érzem, nekünk is jogunk van aggódni és minden tőlünk telhetőt megtenni hazánk jövőjéért. Több jogunk van, mint a pártnak, amely kétségessé tette a magyar jövőt! És alakoskodnunk, hazudoz- nunk sem kell, nem veszíthetjük el talp- nyalós pozíciónkat, mert nincs! A "dokumentum" három főrészén kivül bevezető és zárórészt tartalmaz. Legfőbb érdekessége, hogy a bevezető részben beismerik - no nem a bűneiket! - a hibáik egy részét. Ez a "mea culpa" rész. Kiderül, hogy még az 1985. márciusában tartott XIII. kongresszus célul tűzte ki a "gazdasági egyensúly további javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit" megteremtsék. A kiemelés tőlem származik, mert 1985-ös "távozásunkkor" már néhány éve a további "javitás" nevetségesen hangzott, az életszínvonal pedig "érzékelhetően" zuhant! Célul tűzték ki még a tudomány, a kultúra fejlesztését, "demokratikus intézmények fejlesztésével a nemzeti egység" megteremtését. Ezt a célt, a nemzeti egység megteremtését elérték. Nem a demokratikus intézményekkel, hanem az előidézett valódi szocializmussal. Mert a párt, a szocializmus útja ide vezet, ahova Magyarország jutott. Nos, nézzük a gyónást: "Az elmúlt három esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött célok nem mindenben bizonyultak megalapozottaknak." Azok a fránya célok, ugye, "elvtársak"? "Gazdasági helyzetünk nem javult, tovább nőtt az ország konvertibilis valutában fennálló adóssága, erősödik az infláció, nőnek a lakosság terhei, csökken az élet- szinvonal. Feszültségek halmozódtak fel a társadalomban, romlott a közhangulat. Ezt a helyzetet "...nagyrészt azonban saját tevékenységünk fogyatékosságai hozták létre." No,de "elvtársak"! A fogyatékosoknak intézetben, esetenként zárt intézetben a helyük, nem egy ország vezetésében! Vagy azokat fenntartják az ellenzékieknek? Nincs már hely? Azután a Magyarok Világszövetségéhez is lenne egy javaslatom. Filippi István a KMV-ben azt tanácsolta, hogy ne nekünk rendezzenek anyanyelvi konferenciákat, hanem az elszakított területeken élő magyaroknak. Én azt javasolnám kezdjék mindjárt otthon a pártvezetéssel. Ok tudnak legke
