Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
1987- május . ' / it Amerikai Magyar Értesítő Fergyverkezés vagy leszerelés? A negyvenötös összeomlás óta tucatszámra voltak és vannak ma is háborúk, bizonyítókul annak, hogy sem szeretettel, sem józan ésszel nem lehet elkerülni a háborút, a megtámadtatást, az eltiprást. Marad tehát az egyetlen kiút: a békének fegyverekkel mint védekezési eszközökkel való megőrzése.Ezt a szükséges rosszat bölcsen fejezte ki az ősi római mondás: "ha békét akarsz, készülj háborúra." Napjaink amerikai fegyverkezésének létjogosultsága is i- lyen bölcselkedésen alapszik. A Szovjeté, illetve a kommunista táboré ellenben túllépi a megengedett határt és ebből ered a nézeteltérés, a nemzetközi feszültség, aminek áthidalását hivatottak szolgálni az un. leszerelési tárgyalások. Az első világháború után is divatosak voltak ezek a konferenciák, amelyeknek aláirt okmányai egykettőre elvesztették kötelező erejüket. Egyik fél sem tartotta be őket. Ha elfogadjuk, hogy a história tanit, akkor a mai szovjet-amerikai erőlködések a röpfegyverek veszélyének elhárítására, mint üres fecsegések Íródnak majd a történet-könyvek lapjaira . Arra is élénken emlékezünk, hogy a legutóbbi nagy háború vége felé milyen bűvös szóhasználatnak számított a német "csodafegyver", amely a mostani lökhaj- tásos távröppentyük kezdetleges őse volt. Gyönyörű cél a röpfegyverek veszélyének elhárítása Európa egéről, de ki szavatolja a megvalósítását? Hiszen a Szovjet eddig még egyetlen emberi méltóságot, szabadságot, emberi függetlenséget vagy világbékét szolgáló egyezményt sem tartott be. Éppen ezért fölösleges annak felsorolása, hogy hány amerikai Persh- ing-et vagy szovjet^röppentyűt szándékoznak leszerelni. Értelme csak akkor lesz, ha majd megcáfolhatatlan bizonyítékok igazolják, hogy a Szovjet valóban eltávolította tömeghalált hozó kilövési telepeit a Vasfüggöny mentén. A mostani viták kapcsán mindenesetre biztató, hogy a USA nem engedi magát csapdába csalatni, mert állítólag évi tiz "zavarórepülést" szándékoznak beleszőni a Szovjettel kötendő egyezménybe, nemcsak a kilövőtelepek, hanem az előállítási helyek ellenőrzésére is. Érdekes, hogy a legkorszerűbb fegyverek ellenére is, még ma is "szuronyokra" támaszkodnak a katonai hatalmukkal visszaélő parancsuralmi rendszerek. A "szurony" elrettentő értelmű szóhasználata annyira átment a köztudatba, hogy súlyát, kegyetlenkedésekre emlékeztető 7.oldal hatásait a legkorszerűbb bombák neve sem képes kiszorítani. Nekünk magyaroknak a szurony-erdő az osztrák Haynaut és főként a szovjet Sztálint, illetve utódait, a moszkvai vörös cárokat juttatja eszünkbe. Ilyen visszapillantás után minket igazolnak azok a fegyverkezési adatok, amelyeket a szabadvilági katonai szakértők tollából ismerünk. így pl. az amerikai James Payne egy. tanár a minapában meggyőzően mutat rá a fegyverkezési verseny mérlegére, amelynek marxista serpenyője csaknem kétszer annyit nyom mint a nem kommunista államoké. James Payne tudományos módszerekkel irt cikke (sokatmondó cime: "Komolyan veszi-e a békét a Szovjet? Nézd az erőarányt.") kérdés-felelet formában vetíti előre a kívánt ténymegállapítást: a kommunista világtábor fenyegető veszélyét . Lehetetlen nem meglátni a kettős mértéket ebben a hamis párhuzamban. Ellenvetésül mint ellenmondást idézi Payne a "Nagy Szovjet Lexikonból” a militariz- mus szovjet értelmezését, amely nem e- gyéb mint "egy kizsákmányoló állam katonai erejének felépítése." Eme állítás elsősorban magára a Szovjetunióra vonatkozik, mert immár több mint négy évtized igazolja saját, valamint leigázott népeinek kizsákmányolását. Ami pedig a katonai erőt illeti, ugyancsak nem kell a szomszédba mennie példáért a vörös cárnak, "Mert a marxista rendszer,amint kitűnik, sokkal inkább militarista a többi államnál." A kitűnő amerikai cikkíró lenint i- dézve utal a marxista tanok egyik alapvető tételére: "Nagy történeti kérdések csak erőszakkal oldhatók meg." A két világnézet, a jóság és gonoszság közti ádáz harcban örvendetes jelenség - különösen reánk magyarokra nézve -, hogy a szabadság eszményeinek van egy erős tevőleges védelmezője éspedig Reagan Amerikája. Ennek a nagyhatalomnak köszönhető, hogy akadnak szépszámmal szakemberek, akik rá mernek mutatni a mai világválság egyik fő okozójára: a Moszkvából sugárzott marxista dialektikára, annak hazugsággal telitett tartalmára. Evvel a nyakatekert "bölcselkedéssel" ámítja proletárjait és uszítja ő- ket a "kapitalisták" ellen Moszkva. James Payne, személyében tehát a romlatlan lelkű, igazságot kereső amerikai polgár beszél, amikor a marxista gondolkodásra jellemző következetlenséget e- melve ki, állapítja meg humorosan: "A 'jó' proletárok mindig igazolhatók katonai hatalmuk építéséért, a 'rossz' kapitalistáknak viszont soh'sincs igazuk, noha pontosan ugyanazt teszik." A Szovjetunió militarizmusát ma már
