Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
hf. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. május akart az amerikaiak terveiről és középeurópai politikájukról, hivatkozva a Yaltában és a békeszerződésben vállalt kötelezettségeikre. Ezen a vonalon ugyanakkor érintkezést keresett a nyugati szociáldemokratákkal is, hogy támogatásukat megszerezze. Itt hasznosítani kivánta szemlyes kapcsolatait, melyekkel a nyugati szociáldemokraták között rendelkezett: ezekben az időkben Peyer volt az egyetlen otthonélő magyar politikus, akinek nevét az országhatárokon túl is jól ismerték és nemzetközi tekintélye volt, amit alátámasztott az is, hogy Mauthausenből, a nácik fogságából került haza. Végül azért jött össze amerikai újságírókkal, hogy tájékoztassa őke - és rajtuk keresztül a nyugati közvéleményt - mindarról, ami Magyarországon történik és segítséget kérjen az oroszok túlkapásai, Rákosiék hatalmi tébolya ellen. Ezek a tárgyalások, valamint a tájékoztató megbeszélések egész nyáron át folytak és különösen a választások után érdekelték az amerikai újságírókat. Eöljegyezték a választási csalásokat, a kékcédulás visszaéléseket és még sokminden mást, melyek a kommunisták módszereit leplezték le a világ előtt. Peyer fáradhatatlanul agitált, hogy biztosítsa a nyugatiak segítségét a szovjet-kommunista hatalomátvétel megelőzésére, megakadályozására. Érvelt, magyarázott és hivatkozott a két választás eredményeire, melyek világosan bizonyították, hogy a magyar nép nem akar maxizmust, hanem demokráciát. A cél érdekében mindent megtett, hogy minél több anyagot kapjanak a nyugati újságok a magyarországi állapotokról. Es jelent is meg hir bőven az amerikai sajtóban. Erre természetesen fölfigyelt a politikai redőrség is. Mint később kiderült, az ávósok már 19^7. nyarától kezdve figyelték azokat, akikre a gyanú árnyéka esett és csak elegendő bizonyítékra vártak, hogy lecsaphassanak. És nyilvánvalóan még egy okuk volt, hogy nem siették el a dolgot: minél több kompromittáló adatot akartak gyűjteni az amerikaiak ellen, hogy azt majd megfelelőképpen fölhasználhassák és propagandaanyagot kovácsoljanak belőle. Aztán az a nap is elérkezett egyszer, amikor lecsaptak. * De hadd idézzem fel az akkori eseményeket egy megsárgult ujságiaprói. A VILÁGOSSÁG cimü akkori napilap 19^7. október 17-i száma fekszik előttem, mely a Belügyminisztérium közleményére hivatkozva hirt ad több előzőnapi letartóztatásról. Az egész cikk idemáso- lása nem lehetséges, ezért csak a elmeket s nehány mondatot idezek belőle. A focim volt: "Amerikai ujságiró vitte külföldre a budapesti kémszolgálat jelentéseit." S az alcimek: "Rémhirhadjá- rat az amerikai sajtóban". "Peyer képviselőjelöltje a kémszolgálat vezetője". "Az Associated Press tudósitójának szerepe." Majd a cikk néhány lényegesebb mondata: "A leleplezés óriási szenzációt keltett, noha már régen gyanították, hogy szervezett társaság foglalkozik a Magyarországról szóló rémhírek terjesztésével. A magyar államvédelmi osztály minden erőfeszítést megtett, hogy a hazug hírközpontot felszámolja. Hosszas nyomozás után sikerült a rém- hirkozpont vezetőit letartóztatni. Megállapították a hatóságok, hogy ezek a fasiszták nemcsak rémhírek terjesztésével ártottak az országnak, hanem kémközpontot is rendeztek be és ellátták bizalmas információkkal a külföldi reakciós köröket." Aztán még pár mondat e sorok Írójáról, akit hosszabb "jellemzéssel" tisztelt meg az ÁVÓ: "Az őrizetbe vett személyek között van Stirling György újságíró, a HOLNAP cimü lap volt belpolitikai munkatársa is. Stirling letartóztatása nem volt meglepetés. Stirling a háborúra uszító Magyar Szárnyak cimü lap egyik szerkesztője volt. Sikerült befurakodnia az egyik demokratikus polgári pártba és igy mint újságírót igazolták. Ez a fasiszta múlttal rendelkező újságíró a közoktatásügyi minisztérium sajtóosztályának lett a tisztviselője és később a Sulyok-, majd a Pfeiffer-párt egyik főszervezője, Stirling György irta a cikkeket a hazug hírközpont számára." E szép "kádervélemény" után senki sem csodálkozhat azon, ha ezt a megrögzött fasisztát - mármint engem - a pár hónap múlva, I9É8. februárjában tartott tárgyaláson három évre Ítélt a Népbiró- ság, amit a fellebbezés után a NOT (az akkori felsőbíróság, a Népbiróságok Országos Tanácsa) 6 évi kényszermunkabüntetésre emelt. Volt az ügyben egy halálos és egy életfogytiglani ítélet is - Peyer maga csak 10 évet kapott, de^tá- vollétében, mert letartóztatása előtt 'sikerült kiszöknie az országból - és összesen 14- vádlott került börtönbe - köztük egy amerikai állampolgár is - hosszabb-rövidebb büntetéssel a Peyer- összeesküvés név alatt lefolytatott per ben. Az ítéleteket a L6/VII köztársaságellenes törvény alapján hozták és olyan drámai vádiratot szerkesztettek megalapozásukra, hogy rémregénynek is beillett. A lényege az volt, hogy Peyer és társai amerikai csapatokkal és a nyugati emigráció különítményeivel akarták megdönteni a népi demokráciát s e cél érdekében szövetkeztek.
