Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
Amerikai Magyar Értesítő HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József „ Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét.Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javitás jogát fenntartjuk. 2.oldal ségi nyomatéknak - no meg a Szovjetunió politikai érdekeinek és hatalmának - köszönhető, hogy a kommunista pártok programjában még föllelhetők a marxi-lenini tételek maradványai. S ha a pártok ideológusai és a saját sorsukat a marxizmushoz kötött funkcionáriusok szajkózzák is még a régi szöveget, a népek számára már mindez üres frázis, amit senki sem vesz komolyan. Ilyen kiégett szólam már május 1. nemzetköziségének hangoztatása is az ezalkalomból évról-évre meghirdetett jelszavak 1987-ben már üresen pufognak a levegőbe. Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a munkásosztály internacionalizmusa és nemzetek fölötti ösz- szefogása éppúgy soha meg nem valósuló elmélet, mint sok más, amit a dussza- kállu álmodozó Marx Károly a maga korában az Íróasztal mellett elképzelt. Azóta jónéhány háborút és nemzetközi konfliktust élt át az emberiség, de a nemzetköziség gondolata még soha egyet sem tudott megakadályozni. A nemzeti érzés mindig erősebbnek bizonyult az osztályérdekeknél, háborúban éppúgy, mint a béke éveiben. Annyi minden mellett , amivel az élet rácáfolt a kommunista tanokra, elmondhatjuk, hogy az internacionalizmus is megbukott. * Hogy ez igy van, annak nem utolsósorban az is az oka, hogy a munkásosztály sem egységes. Soha nem is volt.de ma még kevésbé az. A nyugati munkások életmódja és felfogása ma már közelebb van a kapitalizmushoz, mint a kommunizmushoz és a vasfüggönytől nyugatra egyre csökken a kommunista pártok vonzereje. Befolyásuk már alig van a nagypolitikára, ideológiájukat pedig a Moszkvától egyre inkább eltávolodó, sokat vitatott eurókommunizmus sajátos szempontjai szerint alakították, melyek a- ligha kedveznek az internacionalizmus izmosodásának. A nagy nyugati ipari országokban a kommunizmus számára a szociáldemokrácia jelenti a legkomolyabb vetélytársat, mert a dolgozó munkás érdekeit képes összeegyeztetni természetes emberi vágyakkal és szabadságigényekkel . Magyarországon is létezett valamikor erős szociáldemokrata mozgalom, mely a lét világháború között eredményesen és taktikusan harcolt a munkásság jogaiért. Kiemelkedő és a határokon túl is elismert alakja volt ennek a korszaknak Peyer Károly, akinek neve összeforrt a Horthy-korszak szociáldemokrata politikájával. Peyer Károlyt - mint mindenkit, aki a közszereplés hálátlan feladatát vállalja - sok gáncs érte s ezek közt szerepelt, hogy lepaktált a kormánnyal. Peyer megfontolt reálpolitikus volt és tudta, hogy egy véresem- lékü bolsevista uralom után a munkásság érdekeit nem lehet radikális követelésekkel képviselni. Peyer Károly szociáldemokrata pártja a két világháború között megfelelt "eladatának és mig sok szociális gond, 1 világdepresszióval összefüggő munka- íélküliség gyötörte a Trianonnal tönkretett és megcsonkított országot, a maximumot érte el, amit azokban az időkben lehetett munkásvonalon. Az ellenségekkel körülvett Csonkaországban soha nem került szélsőséges kilengésekre a sor s ez részben annak volt köszönhető, hogy Peyer mindig élesen elhatárolta magát a kommunistáktól. Kommunistaellene ssége közösmert volt és a moszkvai vonal néhánytucatnyi Magyarországon dek- koló képviselője - Rákosi, Kádár és társaik - mindig is őt tekintették legfőbb > ellensé güknek. Ez persze nem tartotta őket vissza attól, hogy - főleg a háborús években - ne használták volna föl a magyar szociáldemokrata pártot afféle menedékhelynek, ahová beépülve át lehet vészelni a nehéz időket. Jónéhány kommunista vár-« ta szociáldemokratának álcázva, hogy eljöjjön az ő idejük, de közben sem tétlenkedtek. Főképp az ő tevékenységüknek köszönhető, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt soha nem volt egységes és számos frakció széthúzása gyöngítette erejét. Ez aztán leginkább a szovjet * megszállás - bocsánat "felszabaditás" - jlső éveiben bosszulta meg magát,amikor a szociáldemokratákra fontos szerep várt volna a kommunista párt ellensúlyaként. Ehelyett a pártvezetőség egyre inkább balra hajlott s miután kiszorította soraiból Peyer Károlyt és követőit, szoros szövetségre lépett Rákosiék- kal. S azok eszközévé válva vezetői végül is - munkásárulók módjára - feladták függetlenségüket és beolvadtak a bolsevisták Moszkvából irányított pártába. * 1987. május
