Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
1987. március Amerikai Magyar Értesítő' 17 . oldal IKERRE. IKERRE ÍRÓ/ZÖVET/ÉG? (Tudósítónktól) A november 29-30 án a pesti Vigadó nagy termében megtartott közgyűlés (a 612 fos tagságból 444 szavazati joggal rendelkező író volt jelen) második napján Nagy Gáspár arról beszélt felszólalásában, hogy most majd meg születik valami, amire éppúgy gyanakvással, irigységgel és gonoszsággal tekintenek, mint ama Kisdedre, akinek életére Heródesek és Pilátusok törtek. Egy hónap is elmúlt már a közgyűlés óta, az új választmány közben megválasztotta az írószövetség vezetőit, elnökségét és titkárságát, s minderről alig tud vala mit az ország közvéleménye. Álhírek, pletykák terjednek a közgyűlésről is. ellenőrizhetetlen információk. Egyik oldalon a majdnem tökéletes hallgatás, a tendenciózusan kiválasz tott néhány felszólalás megjelentetése, a másik oldalon a kielégítetlen kíváncsiság: mi is tor tént végül az írók országos tanácskozásán, ami ennyire titoknak számít? A közgyűlés másnapján megjelent MTI hírből azt sem lehetett pontosan megtudni, hogy a politikai vezetők közül ki volt jelen, a rövid közlemény csupán Köpeczi kulturális miniszter nevét említette. Vajon a párt Központi Bizottságának két titkára, Berecz János és Pál Lénárd inkognitóban mentek el november 29-én és 30 án a pesti Vigadóba? Pedig mint meghívott vendégek ők is hozzászóltak a ta nácskozáshoz, sőt Berecz János felszólalása jelentős mértékben befolyásolta is a szavazást, valószínűleg elsősorban neki köszönhető, hogy a 71 tagú új választmányba oly kevesen kerültek bele a jelenlegi kultúrpolitikát minden fenntartás nélkül támogató írók közül. Hogy mi lesz az írószövetség sorsa, ez a közgyűlés előtt elsősorban — ha hitelt lehet adni a híreszteléseknek — az állami és a párt szerveket aggasztotta Arról is lehetett a ta nácskozás szüneteiben hallani, hogy Berecz János zsebében ott van az írószövetség felfüggesztését vagy megszüntetését elrendelő határozat, s bármelyik pillanatban megszakíthatja a közgyűlést. Már hónapokkal korábban is lehetett arról tudni, hogy ha az írók túlságosan „messzire mennek, a hatóságok nem fognak visszariadni a kemény intézkedésektől. Ennek mintha előjátéka lett volna a Tiszatáj felfüggesztése és szerkesztőinek elbocsátása, amire fokozatosan került sor június végétől október végéig. Arról persze senkinek nem lehetett fogalma, mit jelent a „messzi”. Azt hogy egyáltalán nem beszélnek társadalmi kérdésekről, az irodalmi világ sérelmeiről, a politika és az írószövetség közötti valódi párbeszéd évek óta tartó hiányáról? Minden esetre a közgyűlésen mind az előző elnök. Hubay Miklós beszéde, mind a párttag írók egy részének (mert jelentős számban nem írták alá) nyilatkozata említést tett arról, hogy úgymond veszélyben van az írószövetség, veszélyeztetik maguk az írók, azzal, hogy vita tárgyává tesznek politikai döntéseket, feleme lik szavukat társadalmi és nemzeti gondok, problémák miatt. Mészöly Miklós nagyszerű felszólalásában fejtette ki, hogy az igazi dialó gushoz olyan partnerekre van szükség, ame lyek meghallgatják egymást, az elmúlt idő szakban viszont szinte egyetlen egy esetben sem sikerült az írószövetség választott szervei nek álláspontjukat elfogadtatniuk a politikai szervekkel, megállapította, hogy egy írónak nincs feltétlenül szüksége írószövetségre, úgy tetszik, inkább a politikának van rá szüksége A többi felszólaló sem kerülte a kényes kérdéseket, őszinte, ritkán tapasztalható nyílt vita alakult ki. Azoknak sem lett igazuk, akik asztalborogató dörgedelmeket és politikai hor dószónoklatokat vártak titokban, hogy legyen nyilvánvaló ürügy a kemény intézkedésekre a hatóságok részéről Nem így történt A kri tikus hangnem nem jelentett felelőtlenséget, a legmérvadóbb felszólalók (elsősorban Fe kete Gyuláé, Csurka Istváné, Csoóri Sándoré. Eörsi Istváné és Sánta Ferencé és az előbb említett Mészöly Miklósé) higgadtan beszéltek az irodalom és az ország tényleges problémái ról: a társadalmi reform konkrétumairól, a nemzeti sorskérdésekről, a gazdasági nehéz ségekről, a bírálat jogáról, a tömegtájékoztatás hibáiról, a kultúrpolitikáról, az irodalmi élet kérdéseiről, az írók közérzetéről A novemberi közgyűlés egésze azt mutatta, hogy a magyar írók felelősséggel kívánnak beszélni, olyasmi rőt is, ami gyakran nehezen vagy egyáltalán nem kap nyilvánosságot. Persze óhatatlanul szembekerültek egyes politikai döntésekkel (például a Tiszatáj szüneteltetését számos fel szólalás elfogadhatatlannak tartotta, s itt kapott nyilvánosságot 114 író, művész és tudós tiltakozó levele is, I. jelen számunkban), bíráltak politikusokat. Berecz János félig meddig rögtönzött felszólalásában válaszolt a kritikákra, megpróbálta a szalámi taktika sza bályai szerint elkülöníteni az elhangzott bírálatokat, beszédének végén viszont félreérthetetlenül megfenyegette az írókat, hogy még egy ilyen öt év nem lehet, ha nem úgy választanak, ahogy azt a politika megfelelő nek tartja, akkor ők is dönteni kényszerül nek, mi legyen az írószövetséggel. Lehet, hogy néhány éve még „jó tanácsai hálás fülekre találtak volna, most viszont érezhe tőén megsértette az írók önérzetét, és ez meglátszott a szavazásban is, a választmányból rendre kibuktak az irodalmi intézmények vezetői, továbbá azok a felszólalók, akik még a jelenlévő politikusoknál is továbbmenve igyekezték írótársaikat kárhoztatni. A demokratikus választás nem tette lehe tövé a manipulációt, az írók maguk döntötték el, kit kívánnak látni az új választmányban. Lehetett hatása a Tiszatáj-ügynek is a szava zásra, hiszen a felháborodás ritkán tapasztalható egységet teremtett nemzedékek, irány zatok, budapestiek és vidékiek között. Nem kerültek be a választmányba olyan promi nens irodalompolitikái személyiségek mint például Boldizsár Iván, Bata Imre, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Kéry László, Király István, a korábbi tisztségviselők közül kima radt két titkár, Ördögh Szilveszter és Varga Csaba; nem nyerték el a többség bizalmát az idősebb, dogmatikusnak ismert írók, Földeák János és Molnár Géza A suttogó propagandaként is terjedő zsa rolás tehát szándékával ellenkező hatást ért el Nem valószínű, hogy bárki számolt volna egy ilyen összetételű választmánnyal A személyes sértettség mechanizmusa persze könnyen előhívhat a politikusokból a saját szereplést mentő-magyarázó gondolatokat December végén olyan vélekedések is elhangzottak tájé koztatókon, hogy az írószövetséget egy maroknyi ellenzéki manipulálta, akik hónapok óta elszánt kis csoportban készültek minderre. Ez az „összeesküvés verzió csak nevetséges lehet mindazok előtt, akik résztvettek az írók tanácskozásán Ami természetesen nem jelenti azt, hogy egyes politikusok megbántottságuk tói indíttatva nem óhajtanak lépéseket tenni az Írószövetség ellen. Nem lehet teljesen kizárni, hogy némelyek nem ejtették el egy új, ellen írószövetség létrehozásának gondolatát. Erre mutat, hogy számos, az új választmányból kimaradt író december folyamán bejelen tette az új vezetőségnek, hogy ezután nem kíván a Szövetség tagja lenni. Az új választmány ellen tiltakozók közé tartozik ilyenfor mán olyan jeles személyiség is mint Juhász Ferenc, továbbá vezető irodalmi pozíciók birtokosai mint Bata Imre. Szerdahelyi István, Pándi Pál, E. Fehér Pál, Nemeskürthy István, Gyurkó László, az említett öregkőm munisták: Földeák János, Molnár Géza, Galabárdi Zoltán. Nem lehet pontosan tudni, ki döntött sértődésből, ki a vélhető haszonra sandítva, ki tudatos politikai taktikából. Mindenesetre az kétségtelennek látszik, hogy az írószövetség új vezetőinek komoly nehéz ségekkel kell szembenézniük. Az új választmány 1986. december 18-án tartotta meg első ülését, a 71 tagból 62 en voltak jelen, a Művelődési Minisztériumot Baczoni Gábor osztályvezető képviselte Itt választották meg az új tisztségviselőket. Cseres Tibor (sz. 1915), az ismert prózairó lett a Magyar írók Szövetségének új elnöke Az írótársadalom személyében olyan írót tisztelt meg, aki erkölcsi következetességgel vizsgálta regényeiben az újabbkori magyar történelem súlyos kérdéseit Az új főtitkár a középnemzedék kitűnő költője, Veress Miklós Alelnöknek két neves és népszerű prózaírót választottak meg: Jókai Annát és Fekete Gyulát. Az új titkárság tagjai között szerepel Annus József, a szegedi Tiszatáj c. folyóirat volt szerkesztő-helyettese. Kovács István költő. a lengyel irodalom tolmácsolója, valamint Kalász Márton költő, a Vigília c. katolikus folyóirat munkatársa. A magyar sajtó csak az elnök és a főtitkár nevét tette közzé. Az elnökség 12 tagja: Bá rány Tamás, Bertha Bulcsu, Csoóri Sándor, Csurka István, Fodor András, Galgóczi Erzsé bet. Hernádi Gyula, Ilia Mihály, Mészöly Miklós, Simonffy András, a két új alelnok: Jókai Anna és Fekete Gyula; a három új titkár : Annus József, Kalász Márton és Kovács István. Beláthatatlan következményei lennének, ha a jelenlegi „repedések" a magyar irodalom kettéhasadásához vezetnének. Elképzelhető persze, hogy folytatódnak a kilépések, és „el lenzékbe szorul a napi kultúrpolitikát kiszol gáló írók csoportja, hogy az írószövetség a hivatalok obstrukciójának lesz kitéve, hogy valamiképpen megpróbálják felszámolni, szét zilálni a november végi közgyűlés választása alapján létrejött vezetőséget A gazdasági és társadalmi feszültségek növekedésének idő
