Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő I987. j anuár Puskás-Balogh Éva: UTINAPLÓ BUDAPESTRŐL Délután mentein látogatóba. Taxival. Sajnos telefon nincs, vagy keveseknek, igy ismerősökhöz, rokonokhoz taxival kell menni, hogy rövid idő alatt mindenkihez eljusson az ember és ne essék sértődés sehol. Szép utón halad a kocsi. Maszek.- Ez a Népköztársaság útja - mondja a sofőr, egy fiatal pesti fiú. - Kegyed honnét van itthon?- Kanadából - feleltem. Már megszoktam, hogy mindenki barátságosan beszédes, és mindenki tudja,hogy nem benszülött vagyok. A visszapillantó tükörből néz, most dől el, milyen véleménnyel bírál és ahhoz méri a témát. Büszkén mutogatja a szép palotákat:- Az én időm előtt ez,kérem, Andrássy ut volt, meg volt ez már Sztálin ut is, ki tudja még hány neve lesz?. . . A pesti fiatalember előrukkolt olyan ismeretekkel, hogy elcsodálkoztam. Járt Kanadában, jól ismeri Torontót, ott volt látogatóba, rokonoknál. Kérdezi, voltam-e a Helikon bálon, lesz-e újabb postás sztrájk, mert neki irták, hogy megint lehetséges - és folyik szájából a beszéd, úgy kell közbevágnom, hogy én is kérdezhessek. Ha már itthon vagyok, inkább itthoni élete érdekel.- Én, kérem, csak itthon tudok élni.., igen jól keresek...mit is kezdhettem volna odakint angol nélkül...nem sok az adó, nincs lakásunk, igen, nős vagyok..., albérlet. ..kétezret fizetünk...gyűjtünk... jó hónapban megvan a tizenötezer. . . oh, itt kérem ezek követségek, hivatalok.. . Ez volt a "60"! Bólintok, hogy tudom.- Már nem az! Erre is bólintok. Néz a tükörből. Úgy látszik, eddig meg van velem elégedve. Beszéd közben a karja is magyaráz, kiséri mondanivalóját. Határozottan tetszik a legény, és rámosolygok. Látom, én is teljesen "bevágódtam" nála, mert nem csak beszél, de a szemei mosolyognak, amint folytatja.- Tetszik látni kérem, ott, azt a nagy tömeget? Egy lelket sem látok mozogni.- Ez itt kérem, a 102. Tagadólag intek, hogy nem értem.- Itt a szovjet követség konzulátusi osztálya. Még mindig nem értem.- Ma kell kérem a hivatalos részvét- nyilvánitást a nagykönyvbe beirni. Tudja, reggel már a kormány tagjai teleirták, most mehet a pesti nép, hát ezért a tolongás - és nevet. "Görbe Csök"-ről ő is viccet mesél, ez az uj pesti neve a tagnak. Majd:- Na meglátjuk, a "fiatal ember" menynyire lesz jobb a két manusznál. Hát nem bolondok ezek, hogy azt a sok vénembert porondra engedték? Igaz Kádár is beteg, meg öreg már, de ez más, most jön a párt- kongresszus, várjuk az engedményeket. Miféle engedményeket, kérdezném, de önmaga megválaszolta:- Sok probléma van ám a nyugdíjasokkal. Nagy amnesztiák lesznek április negyedikén.- Igen?- Nem hiszem, de az emberek beszélnek, tetszik tudni. A szegénynek igen nehéz idehaza. Képzelje, mindennek felment az ára. Kenyérnek, húsnak, világításnak, benzinnek, de még az újságoknak is. Hallott már ilyet? Mondanám, hogy hallottam, tudom, de nincs időm válaszolni, mert hömpölyög a gondolat belőle:- Van egy barátom Amerikában, nem engedik haza. Képzelje, nem engedik! Miért? Majd most, az évfordulóra amnesztiát adnak neki is, a franc enné meg őket! Nem mondta milyen évfordulóról beszél, de jól tudtuk mindketten. Legalább is nekem nem mondta a "felszabadulás" szót. Korát próbálom kitalálni a beszédes fiatalembernek. Biztos a háború után született. Jó neki, nincs emléke, tán még 56- ban is pelenkás lehetett. Most kérdez, sokat:- 56-os tetszik lenni? Csak intek a fejemmel, hogy igen. Kérdezi, hogy mit csinálok, de megnyugtatom, hogy én semmi érdekeset nem tudok mesélni, inkább térjünk vissza arra, hogy ő beszéljen, na és vezessen is, mert én szeretem hallgatni a zamatos "pesti" kifejezéseit. Ezzel nyert ügyem volt, mert sok érdekes dolgot világított meg, "pesti szemszögből":- Hogy a románok miatt milyen balhé volt...Elvitték az energiát, kezitcsóko- lom, a szentségüket! Egy központi elosztóból, a kemény tél miatt, az egyezménynél és megengedettnél több energiát fogyasztottak, minek következtében Magyar- országon le kellett fokozni az amúgy is korlátolt fogyasztást. Meg, hogy a magyarokkal hogyan bánnak ottan, hogy kibabrálnak velük (ezt nem igy mondta!). Megérkeztünk a címre.- Tessék csak bemenni előbb, megnézni itthon vannak-e. Én addig itt várok. Otthon van mindenki.- Nincs telefonom, ne tessék hívni.- De itt sincs a rokonoknál, nem is hívhattam volna - mondom. Erre még egy "fohászt" küld a hivatalos szervek után, akik maszek részére sem adnak telefont.- Hogy lehet igy kérem "bizniszelni"? Jó, jó, kérem, itt leszek két óra múlva magáért, csak érezze jól magát..., nem,
