Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

I J I1' u r r < 4 1987. november Amerikai Magyar Értesítő Független Magyar Hírszolgálat " 'Szerkeszti: Stirling György ■ ■- Mennyit keres egy magyar miniszter? - teszi fel a kérdést a Veszprémi Napló cikkének cime. Valóban, mennyit keres? Hányszorosát annak, amiből pld. egy kö­zépiskolai tanárnak, vagy egy nyugdíjas orvosnak meg kell élnie? Eddig ez a té­ma a tabuk közé tartozott otthon, de úgy látszik, ma már merik bolygatni a kérdést. A cikkből persze kiderül, hogy az adatok korántsem hivatalos forrásból származnak (mint pld. a demokráciákban, ahol bármelyik állampolgárnak jogában áll megtudni, mennyi pontosan az állam­fő, vagy a miniszterelnök fizetése), ha­nem a cikk Írója következtetés alapján találgatja, mennyit kereshet egy szoci­alista miniszter? Jellemző módon, a ma­gyar újságíró azt pontosan tudja, hogy az osztrák pénzügyminiszter havonta (nettó) 40 ezer schillinget visz haza (ami épp négyszerese a munkások és al­kalmazottak átlagos havi keresetének - Ausztriában), de arra nincsenek adatai, hogy pld. a magyar miniszternek mennyi­ből kell megélnie, Ezért következtet. Más munkaterületek jövedelmi viszonyai­ból indul ki és Írja: egy pénzintézeti vezérigazgató havi fizetése (Magyar köz­löny 1986/2.) 19,500 forint. Kb ennyit keres egy kórházi igazgató főorvos (há­lapénzek nélkül persze) és egy nagyüzem vezérigazgatója is. Arról is van fogal­ma, hogy egy minisztériumi főosztályve­zető 25-30 ezer forintot kap havonta, az államtitkárok és a miniszterhelyet­tesek javadalmazása pedig havi 30-40 ezer forint közt mozog. Mivel - írja - az egyes kategóriák között általában 5 ezer forint az elté­rés, a miniszter keresete 40-45 ezer forint lehet, mig a miniszterelnök­helyettes és a miniszterelnök 45-55 ezer forintos fizetésért végzi a munká­ját. (Ami,dollárra átszámítva, igazán szerény, kb. ezer dolláros jövedelemnek felel meg, sőt még az osztrák miniszte­ri fizetésekhez képest sem magas.) De ha összehasonlítjuk az állampolgárok jövedelmi viszonyaival, bizony kirívó az aránytalanság Hadd idézzek néhány értelmiségi ada­tot a Mozgó Világ 1987/6. számából: 36 éves egyetemi adjunktus havi keresete 4,950 forint: három diplomás közgazdász­szociológus, 40 éves, havi fizetése 7,200 Ft.: mérnöktanár, tanszékvezető­helyettes a Műszaki Egyetemen, húsz évi folyamatos munkaviszony után keresete 9,000 Ft.: huszonnyolc évi egyetemi mun­ka után, jelenleg adjunktusi pozícióban 15.oldal havi fizetése 7,800 forint: 35 éves jo­gász - 6,500 forint; közgazdász - 32 éves, havi 6,200 forint. Ennyit keres­nek ma általában a diplomás fiatal ér­telmiségiek Magyarországon, a pedagó­gusok és a tisztviselők ennél is keve­sebbet. A fentebb felsoroltak mindegyi­ke üz valamilyen kiegészítő foglalko­zást (publikál, különórákat ad, szakér­tői munkát végez, stb.) különben nem tudna megélni a családjával. A magyarországi átlagkereset ma 5-6 ezer forint közt mozog és 3 ezer forint­nak kell jutnia minimálisan egy személy­re, hogy a szerény megélhetés biztosít­va legyen. (Ez alatt az már "szegény­szint" ) . Visszatérve a miniszteri fizetésekre, látjuk, hogy azok aránytalanul magasak. S ehhez tudni kell még két dolgot: az egyik a pártkörökben általánosan elter­jedt nepotizmus. A vezető állami alkal­mazottak - és pártbürokraták - felesé­gei, felnőtt gyermekei és más családtag­jai szinte automatikusan kerülnek zsí­ros sinecurákba. A magas jövedelmek igy megsokszorozódnak egy-egy "jó káder" családban és ezek alkotják a szocialis­ta gazdagok egy jelentős csoportját. A másik előnyük a közönséges halandókkal szemben, hogy számtalan kedvezményben, ingyen szolgáltatásban van részük, ami ugyan "nincs a borítékban", de lehetővé teszi számukra, hogy magas szinten él­jenek és kedvükre vásároljanak akármit. Visszatérve kiindulópontunkhoz, a miniszteri fizetéseket firtató újság­cikkhez, megállapíthatjuk, hogy nem rossz üzlet a szocializmusban minisz­ternek lenni. Persze szép számmal van­nak kisiparosok, zöldségkereskedők és egyéb maszekok, akik a miniszterrel sem cserélnének, mert több pénzt csinál­nak annál, dehát a pozíció társadalmi rangja is számit, no meg az összekötte­tések, amik azzal járnak. Végezetül idézem a cikk Írójának meg­jegyzését, melyet fejtegetéséhez fűz; "...Miért fedi homály és egyeseknek mi­ért jó az, ha jótékony titkolódzás bur­ka veszi körül a magyar miniszteri fi­zetéseket? A felnőtt-társadalom miért nem értesülhet a hivatalos lapban arról, hogy mennyi lehet a fizetése egy minisz­ternek, netán az államfői testület elnö­kének? Ez már titok, netán tabu?... Eddig mindenesetre az volt. Örvende­tes, hogy ma már a sajtó feszegetni me­ri az ilyen értelmetlen tabuk évtizedek, alatt megkövesedett burkait és igényli a pontos tájékoztatást. Persze ettől még egyáltalán nem biztos, hogy a párt nyilvánosságra engedi hozni a miniszte­ri fizetéseket, de ez is egy lépés a demokrácia felé. Ne felejtse el előfizetését megújítani!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom