Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
1987. november / Amerikai Magyar Értesítő' SAÁRY ÉVA (Svájc): A riporter halála (Jean-Pierre Pedrazzini emlékére) A Paris Match, a hires francia képe smagaz in 1966. október végi számát lapozgatom, melyben a magyar forradalomra s a 29 éves riporterre emlékezik, aki mellesleg "földim", olasz-svájci származású volt. Jean-Pierre Pedrazzini! Ahogy fény* képét nézegetem, arra gondolok: ha nekem is lett volna, ha nekem is lenne egy ilyen fiam, és az elesne idegen földön, egy idegen nép élethalálharcában! Ragyogó fiatalság. Zsebretett kézzel, nyakában az elmaradhatatlan Rollei- flex-el, élénk tekintetével, diadalmas* fölényes mosolyával, maga a megtestesült vállalkozó kedv. S most már örökre igy marad: a Paris Match ünnepi számának fedőlapján és egy meggyötört nép szivében! * * 1956. október 27-én, Bécsben találkoznak: Paul Mathias (aki beszél magyarul, és majd leirja a történendőket), Jean-Pierre Pedrazzini, Vick Vanze és Franc Goess. Izgatottan lesik-várják a határon túlról érkező híreket, de nem sikerül vízumot kapniuk. I Amikor azonban fülükbe jut a magyaróvári vérengzés (218 halott és sok se- * besült) rettenetes hire, nincs türelmük tovább várni: papírok nélkül vágnak neki a határnak, s még elérik - a temetést. (Ezzel a szomorú epizóddal kezdődik Pedrazzini utolsó riportja.) Paul Mathiast idézem: Magyarországon ezekben az októbervégi napokban minden bámulatraméltóan fiatal, és lelkes. Majd: Egy egységes, társadalmi osztályok nélküli nép kelt fel az idegen zsarnokság ellen, és fiai ezrével halnak mártírhalált. De halljuk a történetet! 1956. október 30-án, kedden, szállásunkon, a Duna-hotelben, már reggel hatkor felkelünk, és hétkor az utcán vagyunk. Budapest történelmének nemcsak leg- * hősiesebb, de legromantikusabb napjait éli. Mindenki elfeledte a régi harago- * kát, de még a politikai véleménykülönbségeket is. A komministák legnagyobb politikai része is harcol a Vörös Hadsereg, a politikai és titkosrendőrség ellen. A városban győzelmi mámor uralkodik, de Jean-Pierre "igazi" csatát akar látni, "igazi riportot" csinálni. Ezért a 13.oldal Köztársaság-térre megyünk, ahol éppen a pártházért folyik a harc. Reggel 9-kor érünk a térre. A pártszékházzal szemben nagy, szürke épülettömb áll: az Erkel színház. Innen, a térről magáról és a környező házakból támadják a sztálinista rezsim utolsó bástyáját, amely kétségbeesetten védekezik, ontja magából a lövedékeket. Bemegyünk a színházba, s a nagy előcsarnokon át elérjük a főbejáratot. Ott azonban nem maradhatunk, mert a szemből jövő gépfegyvertüz olyan erős. Átmegyünk hát - egy sebesültekkel teli folyosón - a.baloldali kapuhoz, ahol az Ikarus-gyár munkásainak társaságában töltünk körülbelül egy órát. Tíz felé kicsit elcsendesedik a harc, és hirtelen magyar zászlókkal díszített tankok jelennek meg, amelyekről (természetesen) mindenki azt hiszi, hogy a felkelők kezében vannak. Az emberek boldogan kimerészkednek, s Jean-Pierre is talál magának egy fényképezésre igen alkalmas helyet. A tankok azonban ágyúikat nem a pártszékház, hanem a szabadságharcosok felé fordítják, és hirtelen elkezdenek tüzelni. . . Azonnal kiáltok: "Jean-Pierre! Jean- Pierre!" -, de ő későn hallja meg, a fülébe tett vatta miatt. Akkor felugrik, futni kezd visszafelé, de eltalálják. Egy munkás és egy fiatal diáklány huzza be a fedezékbe, a színház árkádjai alá. Jean-Pierre, sebesülten is, csak riportjával törődik:- A fényképezőgépem! A kamerám! - nyögi. A lány - szörnyű pergőtűzben - visz- szakuszik a gépekért. A harc elcsöndesedésével sikerül Jean-Pierre-t beszállítani a Péterffy Sándor utcai kórházba. Tizennégy találat van a testében! Néhány golyó átfúrta a beleit, egy a gerincét súrolta, mások majdnem teljesen átszakitották a lábát. Az orvos, aki elsősegélyben részesíti, reménytelennek találja a helyzetet. Jean-Pierre szörnyű szenvedései ellenére sem veszíti el öntudatát és nyugalmát. Állandóan kéri, hogy tájékoztassák a riport további sorsa felől, mutassák meg neki a (közben előhívott) felvételeket . Értesítjük Párizsban élő sógorát, Dieckmann sebészt, aki - a Paris Match közbenjárásával - kap egy vöröskeresztes repülőgépet, és Budapestre érkezik. Ez az utolsó gép, amely - a súlyos sebesült riporterrel fedélzetén -, november 2-án, elhagyja a (már orosz kézen lévő) repülőteret. Keserves utazás! Jean-Pierre-nek újból és újból vérátömlesztést kell adni,
