Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

1987. október Amerikai Magyar Értesítő 23.oldal azért alakult, hogy összehangolja az ame­rikai magyar szervezetek közös munkáját. Ez a cél az évek folyamán fokozatosan elsikkadt, (idevonatkozóan hadd idézzek Pásztor Lászlónak, az egykori alapitók egyikének leveléből, melyet Magas Ist­ván soros elnökhöz intézett: "Akik nem tudják, hogy a KMKB célja az északame­rikai magyar intézmények munkájának ko­ordinálása volt, azok számára (a legu­tóbbi ülés) zavartalanul élvezetes volt. Mégis kiábrándultán jöttünk el, mert mi az intézmények vezetőivel jöttünk mun- kánkat koordinálni.") Hogy ezt a fontos feladatot a KMKB betölthesse, annak feltétele, hogy ülé­sein valóban egyesitse valamennyi szá- mottévő magyar egyesület képviselőit. Ezzel szemben az 1987- május 30.-i ülés­re - hogy csak a legfontosabbakat említ­sem -, nem kapott meghivót az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSZ) el­nöke (idézem Dr. Nádas János leveléből: "A KMKB ülésre még csak meghivót sem ka­pott a Szövetség"), az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ; elnöke, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége elnöke, az Er­délyi Világszövetség elnöke, a Hungarian Human Rights Foundation - CHRR elnöke és a Szabad Magyar Ujságirók Szövetsége (Washington) elnöke. Ott ült viszont kb. féltucatnyi nyugdíjas, aki önmagán kivül senkit és semmit nem képviselt. Hadd idézzem mindezek alátámasztásá­ra Pásztor László Magas Istvánhoz irt levelének más részleteit is: "Miért vol­tak nem egyesületi vezetők meghiva? Arra sem lennék büszke, hogy egy halottnak, Flórián Tibornak és néhány kiválasztott jelentéktelen intézményhez tartozónak, akik politikai kérdésekkel nem is foglal­koznak, megy meghivó, de politikailag a magyar és nemzeti vonalat képviselő szer­vezeteknek nem." A fentebb elsorolt hat szervezet nem­csak politikailag a legjelentősebb és legaktívabb a magyar ügyekben, de tagja­ikon és tagintézményeiken keresztül lé­nyegében az egész amerikai magyar társa­dalmat képviselik és a magyar emigráció véleményét világszerte befolyásolják,ill. irányítják. Vezetőik mégsem kaptak (kap­nak) meghivót a KMKB ülésre. Miért? Mert az önkinevezett örökös főtitkár harag­szik rájuk. Hát komolyan lehet-e venni egy olyan "csúcsszervezet" munkáját, a- amelyből éppen a hat legnagyobb magyar politikai szervezet elnökei hiányoznak és koordinálásnak nevezhető-e ez, amely­ben a magyar intézmények felelős vezetői nem vesznek részt? (Hogy Harkay Róbert felsorol néhány egyesületet, melyeknek képviselői ott voltak az ülésen, nem té­veszthet meg senkit. Ismerjük jól az emigrációs gyakorlatot: te cserkész vol­tál, te képviseled a Cserkészszövetsé­get, te rab voltál, te a Politikai Fog­lyokat, te jogász^vagy, legyél hát te a Jogászszövetség! És igy tovább. így meg­telik a jelenléti iv, de az egész csak szemfényvesztés, mert érdemben csak a szervezetek elnökei, vagy azok személyes megbízottai hozhatnak döntéseket.) Ami pedig a május 30.-i ülésen elhang­zott értékes előadásokat illeti, a KMKB feladata nem szükkörü előadások rendezé­se. Amiről pld. a derék hazai munkásve­zető, Rácz Sándor beszélt, arról e sorok Írója éppen három cikket publikált az emigráns sajtó különböző lapjaiban s e- zeket sokezren olvasták világszerte. Mi jelentősége van annak, hogy egy néhány- fős hallgatóság előtt újra elhangzott ugyanaz? Számomra nehezen érthető, hogyan tud­nak egyébként jószándékú emberek olyas­miről vitatkozni, ami felől tájékozatla­nok. A régi "nagyok" idejében - Eckhardt Tibor elnöksége éveiben -, amikor a KMKB (Koordináló Bizottság) az eredeti célok szolgálatában még valóban hasznos tevé­kenységet végzett, e sorok Írója is köz­reműködött a munkájában és 1971-75 kö­zött minden ülés jelenléti ivét, jegyző­könyvét és sajtó jelentését ő csinálta. Ezeket a dokumentumokat ma is őrzöm.Nem sajnáltam a fáradságot és előkerestem őket, hogy utánanézzek a régi neveknek. Összehasonlítva a most megjelentek lis­tájával, kiderült, hogy - Pásztor Lász­lót és egy-két kevésbé jelentős nevet kivéve - a május 30.-i ülés hallgatósá­gából senki sem vett részt azokban az években a KMKB munkájában. Honnét tudhat­nák akkor, mik voltak az eredeti célki­tűzések? . . . Amennyiben a Gereben István által meg­hívottak nem KMKB néven tartanák össze­jöveteleiket, senkinek sem lenne joga gáncsoskodni. Mert exkluzív klubokat mindenkinek joga van alapítani s hogy oda kiket hiv meg, az ő dolga. De ahhoz nincs joga, hogy az Északamerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottsága nevé­ben beszéljen vagy nyilatkozzék, amikor éppen a legnagyobb északamerikai magyar egyesületek vezetői hiányoznak az együt­tesből. Ilyenformán a dolog bizony nem más mint blöff. Ha Gereben továbbra is meg akarja osztani egyébként értékes ismereteit má­sokkal s ehhez közönségre van szüksége, hívja össze a hallgatóságot mondjuk "GI Baráti Köre" címen. És nyilatkozzék csak­is ennek a nevében'. Akkor senki sem köt­het bele a dolgába. Még egyszer megismétlem: múltkori bí­rálatomat az a cél sugallta, hogy visz- szaadjuk a KMKB-nak az eredeti rendelte­tését s az betölthesse igazi hivatását. A kritika az önkényeskedő vezetést és a testület kisajátítását kívánta szóváten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom