Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. október HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefont (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József , Főmunkatársi Stirling György Évi előfizetési dij5 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fe- jezik^ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. STIRLING GYÖRGY: Hűséget fogadtunk! . . . Magyar társaságban voltam a minap és az ide-oda csapongó beszélgetés közben szókerült az ötvenhatos október közelgő évfordulójáról is. - Bizony - mondta valaki - szinte hihetetlen, de idén már harmincegy esztendő távlatából fogunk visszagondolni a forradalomra! Hogy repül az idő! Ez a megjegyzés különböző véleményekre indította a társaság tagjait. Többen kifejtették, hogy mivel tavaly úgyis kerek évfordulót ünnepelt az emigráció és "elég nagy volt a fölhajtás" - szúrta közbe valaki, idén fölösleges újra megismételni mindezt. Most, három évtized múltával elég lenne ötévenként ünnepségeket rendezni. Elvégre az emberek megunják, ha örökösen régi dolgokon kell lelkesedniük - vélekedett egy másik és hozzátette: a közbeeső évekbe megtenné néhány újságcikk is, ami emlékeztet az évfordulóra. De ünnepség, szónoklatok, nagy szavak - minek? Néhányan elhülve hallgattuk mindezt és nagy önuralmamba került, hogy menten ott ne hagyjam a társaságot. Aztán inkább maradtam, mert kiváncsivá tett, vajon miféle inditékok mondatnak ilyeneket ezekkel az emberekkel, akiknek egy része 56-ban menekült el otthonról, de volt olyan, aki előbb vagy később szánta rá magát a disszidálásra. Mik a rugói ennek az óhajnak, hogy ne ünnepeljük annyiszor Ötvenhatot? No ez is kiderült hamarosan! A házigazda - afféle botcsinálta politikus alkat - körülményesen kifejtette, hogy a hazai kormányzat urait nyilvánvalóan irritálja 1956 örökös emlegetése és addig ne is reméljünk javulást a hazaiakkal való viszonyban, amíg ilyen hévvel " ötvenhat oskodunk" . - Ötvenhat elmúlt, messze van már - fejtegette -, és akkor harmincegy évvel ezelőtt meg is volt a maga történelmi szerepe. De ma már? Ugyan kérem - legyintett -, azóta már otthon is sokat változott a világ! És minek a múltat bolygatni?... Többen helyeseltek és egyikük még ki is oktatott: - Fölöttetek megállt az idő! - intett le, ahogy közbe akartam vágni - Ugyanabba a hibába estek, ami minden emigrációt utolér: ugyanazt a világot képzelitek otthon, mint amit húsz vagy harminc évvel ezelőtt otthagytatok. Pedig ha tudnátok, micsoda fejlődés történt azóta minden vonalon! Ötvenhat emlegetése csak arra jó, hogy fölkavarja a kedélyeket. És kinek használ az? - tette hozzá fölényesen.- Honnan tudjátok mindezt? - kockáztattam meg a halk kérdést. Egymás szavába vágva kezdték magyarázni, hogy minden évben hazajárnak és a saját szemükkel győződtek meg arról, hogy Kádár nagyjából már mindent teljesített, amit a forradalom követelt. Ma már lehet otthon szabadon beszélni, jól élni, de még választani is. Ha nem hiszek nekik, menjek én is haza és bizonyosodjak meg, hogy igy van, aztán jártassam a számat.- Eddig se mentem, ezután sem megyek - mondtam csendesen -, de azért én is tudok egy s mást otthonról és lépést tartok az eseményekkel. Olvasom az otthoni újságokat és beszélek néha otthonról érkezettekkel is, akik eddig mindig alátámasztották a véleményemet, hogy sokminden megvalósult, amit Ötvenhat követelt, de még messze vagyunk attól, hogy szögreakasszuk az akkori ideálokat és elfelejtsük, miért fogott fegyvert Budapest népe.- Szólamok! - legyintett a házigazda és az Íróasztaliiókjából előhalászott egy újságot. - Ezt olvasd el! - lobogtatta meg az orrom előtt: ez egy európai újság, méghozzá katolikus papok csinálják, akik biztosan nem marxisták! Olvasd el ezt a cikket - mutogatott az egyik írásra - és magadra ismerhetsz! Az augsburgi Katolikus Misszió cimü kiadvány egyik régebbi számát mutogatta: Kőműves János cikkére akarta fölhívni a figyelmemet. De hiszen azt már régen ismertem. Kivettem a kezéből az újságot és kapásból olvasni kezdtem "Magyarországon több mint 500 nívós újság, folyóirat jelenik meg. S az emigráns sajtó jórészt ezekből él. Egyszerűen ezekre reagálnak gyatra érvekkel, annál több gúnnyal, fintorral, megvetéssel, sokszor előre elkészített szövegekkel, néha siralmas magyar nyelven. Ezek telebeszélt kazetták, gramafonlemezek, papagájok, akikkel nem érdemes, érdemben nem is lehet vitatkozni. A Nyugatról keltett nyugtalanság árt az egyháznak is, államnak is egyaránt. A szocialista kormány békés, nyugodt termelő munkát és növekvő jólétet akar." Hogy
