Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
1987. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal RABNEMZETEK HETE 1959- július 17-én fogadta el az amerikai kongresszus Eisenhower elnök indítványára a törvényt, mely minden év júliusának harmadik hetét a Rabnemzetek Hetének deklarálta és kötelességévé tette az ország mindenkori elnökének, hogy ez alkalommal hivja fel a figyelmet a kommunista elnyomás alatt szenvedő népek sorsára. A Captive Nations Week törvénye azzal a céllal született, hogy ébrentart- sa a diktatúrák alatt élő nemzetekben a szabadság gondolatát és azt a reményt, hogy egyszer még visszatérhetnek a szabad népek közösségébe. A Rabnemzetek Hetének jellege és az elnöki proklamációk hangja természetesen mindig aszerint változik, hogy milyen politikai szelek fújnak és milyen elnök ül a Fehér Házban. A detente virágzása idején, Nixon utolsó éveiben, majd később Ford és Carter idejében a proklamáció megjelent ugyan - hiszen a törvény előirja -, de sok köszönet nem volt benne. Szürke, semmitmondó elnöki nyilatkozatok voltak ezek: általánosságokat mondtak és többnyire még utalás sem történt bennük a népek szabadságát és függetlenségét világszerte aláaknázó bolsevizmus- ra. Ronald Reagan elnöksége óta ismét az eredeti szellemmel telítődött a Captive Nations Week és az elnöki proklamációk évről-évre félreérthetetlen szavakkal mutatnak rá a tényekre: a világ számára a legnagyobb veszélyt a vörös imperializmus jelenti s amig az ennek rabságában sinylődő népek föl nem szabadulnak, nem lehet igazi béke a földön. Az idei elnöki szózat a julius 19-től 25-ig tartó hetet nyilvánította a Rabnemzetek hetévé és leszögezte: az amerikai nép szolidaritást vállal mindazokkal, akik a szabadságért harcolnak.^Megemlítette az elnök, hogy az utóbbi években egyre több szovjet-megszállta országban követelik az alapvető emberi jogokat és a fölsoroltak között ott szerepelt hazánk is. A proklamáció szövege egyértelmű és kemény, de talán még ennél is figyelemre méltóbb az a beszéd, amelyet az elnök a Rabnemzetek Hetének utolsó előtti napján, julius 2É-én mondott el az ukrán ka- tolikosok washingtoni kátedráHsában. Számunkra különösen érdekes a beszédben, hogy Reagan egy Kossuth amerikai utjával összefüggő történelmi dokumentumra hivatkozott és emlékeztetett az 18^8-as magyar forradalomra, valamint a szabadság- harcra, mely - mint mondta - az orosz beavatkozás miatt omlott össze. Emlékeztetett arra is, hogy amikor Kossuth kormányzó az Illinois állambeli Springfield- ben beszélt, a lelkes hallgatóság határozat ot ^fogadott el, mely szerint az Egyesült Államoknak kötelessége támogatni minden népet, amelyik küzd a szabadságért, legyen az a földkerekség bármely pontján. Végül meg kell említenünk a Washington Post jul. 25.-i számában megjelent tudósítást, mely a fent idézett Reagan beszédről szól s melyben utalás történik a rabnépek ott megjelent küldöttségeire, köztük névszerint Pásztor Lászlóra, az AMOSZ intézőbizottsági elnökére is.----------------- *---------------Az uj Ferihegyi repülőtér nemrég elkészült épülete a legutóbbi nagy felhő- szakadáskor beázott: az indulási csarnokban harminc centiméter magasan állt a viz. Az elektromos vezetékek átnedvesedése miatt ki kellett kapcsolni az áramot, ami fennakadást okozott a forgalomban is. * Rajzos vicc a Magyar Nemzetben: Patikában hosszú sor vár a gyógyszerre. Az egyik alkalmazott veszi a telefont és a következőket mondja: "Halló mentők? Itt rögtön rosszul lesz egy bácsi, ha megtudja, hogy hiánycikk a szívgyógyszere! ... " Ha hiánycikk az anyacsavar vagy a WC papír, azt még tullehet élni, de ha életmentő orvosságra hiába vár a beteg, az már végzetes lehet. És ami a viccben áll, az nem vicc, hanem igaz: egyes gyógyszerek időnként eltűnnek otthon a patikából és a beteg várhat. Egy hétig, két hétig, amig bírja. Ha nem bírja, esetleg meg is halhat. Jó ezt tudni azoknak az idős nyugdíjasoknak, akik netán bedőlnek a hazacsalogató propagandának és öreg napjaikat otthon szándékoznak leélni. Amerikában megszokták, hogy minden gyógyszer rendelkezésükre áll. Magyarországon erre nincs biztosíték. Az Olvasó írja! Mellékelem az egy évre szóló előfizetést. Bár nyugdíjas vagyok, de szívesen fizetem az egész összeget, mert nem könnyű az emigráns sajtót fenntartani. Szívesen olvasnék lapjukban a szegény erdélyi magyarokról, ahol a piszkos mó- cok kínozzák őket. Egy idős rokonomnak elvették mindenét (tanárnő volt) és mint levélhordónak kellett megkeresni a sovány kenyerét. Bűne, hogy magyar volt. A jó Isten megkönyörült rajta, rongyos cipőjében járva a téli időben a falut , tüdőgyulladásban meghalt. Dr. Cs. J-né
