Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
1987. szeptember / Amerikai Magyar Értesítő cimü rovatomban Pesti Péter aláírással cikkecskét kanyaritottam a Budapestről kiinduló kommunista bekerítő akciók ellen és fölhívtam a figyelmet olyan körmönfont trükkre is, melyek sokakban nem ébresztenek gyanút. Ugyanakkor figyelmeztettem a kommunista észjárást és taktikát kevésbé ismerő emigránstársaimat, nehogy lépremenjenek és - Írtam - nehogy a lenini hasznos idióták szerepét szánják nekik Kádárék. Ez volt a cikk se több, se kevesebb. De azzal úgy látszik, Pandora szelencéjét nyitottam ki, mert akkora zsivaj támadt erre, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Úgy lát szik .nagyon a tyúkszemére léptem egyeseknek (vagy a rossz lelkiismeretük tette...), hogy ennyire szivükre vették azt a pár enyhén kritizáló és minden bántó élt nélkülöző sort. Mert a rövid cikkből csupán néhány sor szólt egy bizonyos érem-ügyről, mely elevenére tapintott két emigrációs közszereplőnek. Olyannyira, hogy valóságos levéláradatot kaptam tőlük a nyakamba: körleveleket küldözgettek szét fűnek-fának - engem sem hagyva ki a címlistából - és ők is, meg rokonaik, barátaik rágalmazással, becsületsértéssel, üzletrontással (?) vádoltak. Ugyanakkor Bodó ur bejelentette, hogy bíróságon fog elégtételt venni magának és be fogja perelni a Vasárnapot is, melyben Pesti Péter Írása megjelent. Mit tehettem mást: udvarias levélben megkértem, közöljék velem, a cikk mely részeit és kifejezéseit tartják magukra nézve sértőnek: ha azok kimerítik a rágalmazás és a becsületsértés fogalmát, természetesen kész vagyok az inkriminált részeket nyilvánosan, újságban helyreigazítani. Mondanom sem kell: válasz mai napig sem érkezett, viszont igaz, bírósági idézést sem kaptam. Ez persze nem csoda:ép itélőképességü ember a szóban- forgó cikk egyetlen sorában sem talál- - hat kifogásolni valót, még kevésbé o- lyasmit, amivel bíróságra szaladhatna. De nem kerülgetem tovább a galibát okozó cikk-részletet, mint macska a forró kását, hanem közreadom újra. Olvassa el mindenki, akit érdekel és Ítéljen: becsületsértő és rágalmazó-e annak egyetlen sora is? "Hihetetlen de igy van; Nekem is kezembe került egy ilyen körlevél, melyben olyan furcsaságok szerepelnek, mint az, hogy az emigráns magyarok többszörös lelki válságban és értelmetlen zűrzavarban élnek, azzal áltatva magukat, hogy szélmalomharcukkal megváltoztathatják a hazai rendszert...De olvashatók cifrább dolgok is ebben a kissé zavarosan fogalmazott és ellentmondásoktól sem mentes körlevélben. Megtudjuk belőle például, hogy ez a bizonyos mozgalom (?) ez év őszére tervezett "legújabb akciója" egy 6.oldal éremsorozat kibocsátása lesz, mely "méltóképp örökítené meg a magyarság 150 é- ves ellenállását a török hódítással szemben" és tudatosítaná a magyarság történelmi szerepét. Micsoda naiv elképzelés! Akiknek agyában ennek a mozgalomnak és főleg az éremakciónak ötlete megszületett, azok már hosszú évtizedekkel ezelőtt eljöttek Magyarországról és e- gyetlen napot sem éltek a kommunizmusban. Következésképp fogalmuk sincs a kommunista észjárásról. Nem veszik észre, milyen kapóra jött a rendszernek, hogy a magyarság "történelmi szerepét" nem az ötvenhatos forradalom tényével, hanem háromszáz év előtti események felidézésével akarják egyes emigránsok tudatosítani s ezzel Kádárék kezére játszanak. Valószínűleg akaratlanul, szándékuk ellenére, de ezért kell őket időben figyelmeztetni. Amig van visszaút. Magyar Szemmel mi igy látjuk és szeretnék, ha a minden politikai realitást nélkülöző körlevél aláíróinak is megjönne a látása. Nem vonjuk kétségbe jóhiszeműségüket és jószándékukat, még kevésbé igaz magyarságukat, s épp ezért időben próbáljuk megóvni őket egy súlyos csalódástól. Attól, hogy a rendszer használja őket.Mint afféle lenini hasznos idiótákat." (Megjelent a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1986. augusztus 24.-i számának 3. oldalán.) Persze az emigráció nem azért emigráció, hogy a vélemény ne szüljön ellenvéleményt és ne teremjenek a témával foglakozó vitacikkek itt is, ott is. De igy helyes: hadd virágozzék minden virág, azért jöttünk el a kommunizmusból, hogy elmondhassuk az álláspontunkat. Csak a diktatúrában kénytelenek az emberek szolgaian elfogadni a felsőbbség véleményét. A pluralista, szabad társadalom alapja a gondolatok sokszínűsége és minden szabadság alapja a szabad szólás, a szabad irás, a szabad véleménynyilvánítás. Aki ezt csorbítani akarja, diktatórikus beidegződésről tesz tanúságot és akaratlanul is elárulja: annyit sem ért a demokráciából, hogy azt eszik-e vagy isszák. Mindig felbosszant, amikor egyesek azon óbégatnak, hogy az emigrációban sok az ellentét és a vitatkozás. Minden szabad társadalomban van vita és kell is legyen vita, mert csak a különböző felfogások mérkőzéséből kristályosodhat ki az igazság. Senki sem köteles elfogadni kritika nélkül a mások véleményét, mint a diktatúrában, hanem kifejtheti a maga álláspontját. Feltéve, hogy azt kulturált formában ki is tudja fejezni. Mert itt már volt egy kis hiba a mostani vitában. Az érmek hazaajánlását védendő, Hites Kristóf és Bodó Sándor is megeresztett egy-egy cikket, melyben a felháborodás és a sértődöttség hangján
