Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7-8. szám

rajz velősen ismerteti változatos életét: győri segédpüspök, szom­bathelyi püspök és kalocsai ér­sek. Ekkor azonban elkezdődik a Kereszt, illetve a jogutód Ka­tolikus Szó nem katolikus, ha­nem békepapi hangja: pontatlan­ság, mozgalmi szemszögből el­ferdítés, ellentmondás... Maries József nem meri leírni, hogy az akkori nunciust a Szovjetunió kiutasította, hanem selyempa­pírba csomagolva beadja a jám­bor olvasónak: „A hazánkból távozó nun- cius, Angelo Rótta csak úgy, a maga jószántából elhagyta fel­adatkörét.” Mert tudjuk, hogy egy nunciust visszahív a pápa, vagy kiutasítanak, de csak úgy, magától el nem megy. Erre a kiutasított pápai nun- ciusra hivatkozik a cikkíró, hogy Serédi bíboros hercegprímás ha­lála után Grősz érseket emelte ki az esztergomi székbe. De azt is tudja, hogy az akkori magyar kormány, Dálnoki Miklós Bélá­val az élen, előterjesztésében Gröszt az 5. helyen említi. Ezt követi az egészen egyéni vagy békepapi meglepetése, ami a ka­tolikus lakosságot egyáltalán nem lepte meg: Mindszenty, veszprémi püspök kinevezése esz­tergomi érsekké. Hamvas püspök Szegeden így köszöntötte az új hercegprímást: „ A háború szekere legázolt bennünket, és ez a nép teljes bi­zalommal fordult Emmenciád fe­lé... A nép bizalma még jobban erősödött, amikor meghallotta hercegprímásunk első megnyilat­kozását... Demokráciát nem aj­kán hordja, hanem éh és cselek - szi.” (Mindszenty Okmánytár I. kötet 245-6 old.) Hamvas püspököt is szemé­lyesen ismertem. Ha nem is volt a legbátrabbak közül való, de egyenes jellemű ember volt: azt és úgy mondta, amit és ahogyan tudta, érezte. A cikkíró Mindszenty szájába adja a következő mondatot, leg­alábbis az idézőjel arra mutat: „Vagy mindent, vagy semmit!” Én az ellenkezőjét olvasom az 1944. október 31-én kiadott körlevelében: „Egyén feláldoz­hatja magát a nemzetért, de a nemzetet öngyilkosságból oda­vetni csak úgy elvből, nem le­het.” ő volt az egyén, aki felál­dozta magát a nemzetért és az egyházért. Ezt tette Lengyelor­szágban Wyszynski, Horvátor­szágban Stepinac. Viszont Te Deumot tartott, vagy fenntar­tás nélkül esküt tett Berán ér­sek Prágában, Sapieha Krakkó­1987. jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő ban és Cisar Bukarestben, mégis előbb kerültek börtönbe, mint Mindszenty. Mindszenty felé van egy el­ismerő mondata Maricsnak: „Az életszentségéhez és papi tisztes­ségéhez nem fér kétség.” Ma­ries József tudja és elismeri azt, hogy miért ítélték el her­cegprímásunkat? Nos, a követ­kezők voltak a vádpontok: 1. A demokratikus köztársasági rend megdöntésére szervezkedés. 2. A magyar állam ellen kémke­dés. 3. Valutával való visszaélés. Ha ezekből az okokból csak egy is igaz volna, nagyon is kétséges volna az életszentsége és papi tisztessége. (Vagy a békepapok­nál nem ez az erkölcsi felfogás?) A vád annyira kitalált volt, hogy az 1956-os Nagy Imre-kor- mány, amelynek Kádár János is minisztere volt, a Mindszenty- perről így nyilatkozott: „A ma­gyar nemzeti kormány megálla­pítja, hogy 1948-ban Mindszen­ty József hercegprímás ellen emelt vádak minden törvényes­séget nélkülöztek. Ennek értel­mében a hercegprímás ellen tör­tént összes intézkedések meg­semmisülnek ...” (Emlékirataim, 318. old.) Maries szerint a merev, a reali­tásoktól távol álló Mindszenty a hibás, mert nem engedte betörni az ország életébe a Rákosi által vezetett nemzetellenes összees­küvőket, a választási csalásokat elkövető, hazug bandát. Persze, Maries — félelmében — leülne tárgyalni a rablógyilkosokkal... A jóságos Grősz érsek, amikor már úgy sarokba szorították, hogy lélegzetet sem kapott, le­ült velük tárgyalni. Mégis a bör­tönben kötött ki — ártatlanul. Tudjuk, hogy Jézus bizony „merev” volt az akkori rákosi- félékkel. Sőt, azt ajánlotta kö­vetőinek: „Ne féljetek, én le­győztem a világot!” Azt is mon­dotta: „Legyen a beszédetek igen-igen, nem-nem!” — Mind­szenty is tudta, hogy aki kér, azzal szemben könnyű feltéte­leket szabni. (Emlékirataim, 406. old.) A sok önigazoló mellébeszé­lést nem analizálhatjuk. Csak az tűnik fel, hogy a haza atyjára, Rákosi Mátyásra semmi elma­rasztaló szót nem talál, pedig volna bőven. Grősz letartózta­tásáért sem őt teszi felelőssé, hanem a személyi kultuszt. Eb­ben pedig ő is ludas, mert ő is nagyokat tapsolt (vagy ha nem élt, tapsolt volna), hogy előse­gítse a személyi kultuszt. Hiszen ez a mindenkit letipró, minde­nen át törtető ember el is hitte. hogy mindenki őrjöngve szereti. Maga a neves történész, Ger­gely Jenő, egyáltalán meg tudja-e írni elfogultság nélkül a színtisz­ta igazságot? De legalább azt megírta, hogy az együttműködé­sért nem lelkesedő egyházfő (Grősz) félreállítása volt a célja Rákosinak. De mondjuk meg, hogy nemcsak a mindig jóságos, hű Grősz esetében volt ez így, hanem mindig a magyar nép fennmaradását, jövőjét életével is kockáztató ország első közjogi méltósága (akkor még nem volt új alkotmány!), Mindszenty her­cegprímás esetében is. A béke megbontója nem az, aki őszin­tén megmondja a véleményét, hanem az, aki erőszakkal, hazug­sággal, hamis ígérgetéssel, vádak­kal szerez érvényt a nagy több­séggel szemben. Ehhez pedig a legaljasabb módszer: hamis vá­dák alapján először lejáratni va­lakit, utána pedig félreállítani. Maries megállapítása: Mind­szenty életszentségéhez és papi tisztességéhez nem fér kétség, cikkének legfontosabb hitvallása, mert hitvalló s életét hazájáért és egyházáért kockáztató herceg- prímásunk jelleme toronymaga­san áll azok mellett, akik nem mertek mögéje sorakozni. Pe­dig őskeresztény felfogás volt: A vértanúk vére a keresztények magva. A jellemtörpék szomo­rúvá, nevetségessé válnak, ami­kor szellemóriásokat akarnak le­rántani a maguk szintje alá. A szép Grősz-cikk így semmisült meg, vesztette el fényét és ful­ladt egy békepapi önigazolás ká­tyújába. A békének egyik fontos alapja: a tárgyilagos igazság! P. Domonkos László SVD az argentínai magyarok lelkésze __________23.oldal "RAOUL OF HONGROISE.■.?" Május közepén felavatták Budapesten Raoul Wallenberg svéd diplomata emlékmű­vét . A bronzból és gránitból készült emlék- mű - Varga Imre szobrászművész alkotása ■ Salgó Miklós, az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövetének ajándéka. Közel negyven évvel ezelőtt már állí­tottak neki emlékművet a Szent István parkban, de a leleplezés élőéjszakáján "ismeretlen" tettesek ellopták. A svéd posta 1987 augusztus 10-én bé­lyeget ad ki Wallenberg tiszteletére,aki mint ismeretes sok zsidót megmentett a deportálástól. A háború végén az oroszok ot is "deportálták". A svéd posta márci­usi bulletinjében azt irja, hogy 19^5- ben eltűnt Budapesten az orosz zónában. (Mintha lett volna, vagy lenne, más mint orosz zóna Budapesten és az egész or­szágban. . . ) REFORMÁTUS LELKÉSZHIÁNY ERDÉLYBEN A jelek arra utalnak, hogy Erdélyben a román hatóságok következetes egyházpo­litikája állandósítani és fokozni igyek­szik a lelkészhiányt. Jelenleg legkeve­sebb 100 a betöltetlen lelkészi és segéd lelkészi állások száma. Csak a Zilah és Szilágycseh közötti útvonalon 11 refor­mátus gyülekezet közül 9 áll üresen. ERDÉLY MAGYAR FOLD HARCOLJUNK ÉRTE

Next

/
Oldalképek
Tartalom