Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
Amerikai Magyar Értesítő 9. oldal I987. junius mint 36 éve, megszakítás nélkül állnak híveik szolgálatára és az előbb említetteken kívül még egyházközségi otthont, iskolát, tánccsoportot, öregotthont is működtetnek. Ismerünk olyan papot is, aki évről évre, sok-sok ezer kilométert utazik nyája szolgálatában. Másodiknak vegyük a magyar iskolákat, a cserkészeket, a tánccsoportokat és e- gyéb ifjúsági szervezeteket, ahol a külföldön felnövő ifjúság magyar szellemű nevelést, társaságot és szórakozást kap. Ahol megtanul írni olvasni: ízelítőt kap a történelemből, irodalomból, természet- és földrajzból és a magyar tánc- kulturából: ahol leérettségizhet: ahol megkedveli a természetet, érzékeli annak szépségeit és veszélyeit. De legfőkép magyar társakat, barátokat szerez magának, akik egész élete során végig kisérik őt. Mert az a gyerek, aki a magyar iskolával és cserkészettel kezdi, a tánccsoporttal és a diákszövetséggel folytatja, az egy életre szóló élménytárt tud magának felállítani, s nemzeti ünnepélyek, anyáknapi megemlékezések, évzárók, cserkésztáborok, kirándulások, portyák, találkozók, fesztiválok és a különböző e- lőadások, gála bálok emlékeiből. Ehhez azonban önkéntes tanárokra, cserkészvezetőkre és táncoktatókra van szükség, akik mindezt önfeláldozó módon, minden ellenszolgáltatás nélkül, végzik. Rajtuk kívül meg kell még említeni az őket támogató, fenntartó testületeket is, amelyek tulajdonképpen a szükséges anyagiakat teremtik elő a zavarmentes működéshez. A tanításhoz, cserkészkedéshez és a táncok betanításához elkerülhetetlenül szükséges eszközök súlyos ezresekbe kerülnek, s ezek árát előteremteni nem könnyű feladat.-Az emigráció két legfontosabb "fegyverneme". Következőnek a szabad magyar sajtóról és a rádióról, az emigráció két legfontosabb "fegyvernemé"-ről kell megemlé- ke znünk. Ezeknek rendületlenül és hűen kell tükröznie ill. sugároznia a nemzeti emigráció célkitűzéseit, az otthoni diktatúrával szembeni "ellenzéki" álláspontot. Hála Istennek e téren nincs hiba. A magyar újságok és időszaki lapok, valamint a rádió állomások magyar adásai mind egy szálig hivatásuk magaslatán állnak és történelmi hagyományaink szellemében végzik nemzethü munkájukat. Mind a szerkesztők, mind a munkatársak hatalmas áldozatot hoznak annak érdekében, hogy nívós cikkek, időszerű értekezések és értékes, színes műsort sugározzanak az adók. Ez nem egy könnyű feladat! Ahhoz, hogy egy újságszám, vagy egy rádióműsor összeálljon, ahhoz bizony éjfélbenyuló esték, sőt...hetekbenyuló napok szorgalmas munkája szükséges. Gondoljunk erre, amikor kezünkbe veszünk egy magyar lapot és arra, hogy súlyos ezrekbe kerül a kiadóknak az újság előállítása és szétküldése, és hogy e- gyedül csak az emigráció áldozatkész támogatására számíthatnak. Ne sajnáljuk tehát előfizetésünkkel támogatni a magyar sajtót! Ezzel biztatást és elismerést adunk további értékes munkájukra. A rádió állomásoknak pedig Írjunk, főleg akkor amikor megvagyunk elégedve a műsorral, mert ők is megérdemlik az elismerést és dicséretet. Most pedig írjunk néhány mondatot a magyar intézményekről: a magyar központokról, klubokról és otthonokról. Az emigráció hatalmas anyagi erőfeszítéssel építette fel ezeket az intézményeket. Büszkék is vagyunk rájuk.Ezek, a különböző államok nagyobb városaiban létesített központok, klubok és otthonok, egyaránt fellegvárai a magyar múltnak és a magyar jövőnek. Itt képes igazán egymásra találni és felszabadultan értekezni egymással a külföldön, önkéntes száműzetésben élő magyar. Itt találnak otthonra a különféle társadalmi és sport egyesületek és bajtársi szervezetek. Főként itt lesznek megrendezve a nemzeti ünnepélyek, műsoros estek, a különböző családi estek és bálok. Többnyire itt működnek a magyar iskolák, cserkészcsapatok és táncsopor- tok. Ezenkívül még egy-két öregotthon nyújt, magyar légkörben, testi és lelki megnyugvást idős honfitársainknak utolsó éveikben. Intézményeink nélkül rpppant szegények és elesettek lennénk. Istennek hála, hogy voltak erős elhatározásu, kemény kötésű emberek, akik nem rettentek vissza az elébük tornyosuló nehézségektől és megvalósították e magyar fellegvárakat, ahol őrizni tudjuk hagyományainkat és ahol a jövő generáció zászlóvivőit tudjuk kitermelni.-Emberfölötti, hősies munkát végeznek. Utoljára, de nem utolsó sorban álljanak itt a társadalmi egyesületek, bajtársi szervezetek, rendek és magyar szövetségek. Mind egy szálig nemzetmentő munkát végeznek! Ki igy, ki úgy. Néha talán úgy tűnik, hogy a társadalmi egyesületek több energiát pazarolnak a szórakozásra és a könnyebb fajsúlyú események megrendezésére, mint a lényegre. De ne feledjük el, 30-40 év hosszú időt jelent a
