Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
ÉRTESÍTŐ Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Ára: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar J u HUNGARIAN MONTHLY XXIII. évf. 1. szám I987. január Előjáték a 88-as elnökválasztáshoz? . . . Végre a világsajtónak - főleg a 'baloldalnak -, van csemegéznivalója. Óriási étvágy kielégítheti apróra szeletelve az adagokat, azt is méregbe mártva, kimerítheti azt a "tárgyilagos" igazság oltárán. A TV-k hirszegény ideje elmúlt: műtőasztalra terithet egy témát s az hosszú hetekre elegendő lesz még a hirdetőknek is. A demokratáknak a véletlen a legkiválóbb alkalmat kinálja a republikánusok kiirtására, a hatalom átvételére, arra, hogy ők "következzenek" a tökéletes, példaszerű országvezetésben, melyre a múltból nagyszerű példák kínálkoznak. (Pl. a kubai invázió kudarca, a vietnámi háború beindítása, főleg a második világháborúban Sztálin szövetségben, a Szovjet Birodalom felépítése, stb.) Hogy az iráni fegyverszállítással és annak a ni- karaguai ügyhöz kapcsolásával hiba történt, alig lehet elvitatni. Talán nem is az a hibapont lényege, hogy a Fehér Házban ki követte el, hanem kj agyal- ta ki a beindítást és miként vonta bele hosszú évekig Izraelt (Irán támogatóját az arabok elleni méregkeverésbe), sőt Szaud Arábiát is? Az "ügy" valóban komplikált. Sok oldalról lehet megvilágítani, elitélni és mentegetni. Attól függ, hogy ki, honnan, melyik "oldalról" közeliti meg a témát. Szabadjon "egyik" oldalról hozzászólni. Lehet, hogy nem a legnépszerűbb profilt bemutatni. Az ügy alapállása az, hogy Irán a nem arab, de izlám ország, (a szintén nem arab, de izlám ország, Törökország és az Egyiptom után) a legnagyobb és legősibb középkeleti volt (perzsa) birodalom, mely a HIERONYMI PÁL (Svájc): HO ÉS HIDEG Hó és hideg, mint elmúlt ölelések fújnak a szelek. Hogy múlnak az évek és késnek a nyugodt napok, milyen fáradt és milyen öreg vagyok. Kint tombol a téli vihar, vastag hó takar be mindent, a lelkem is fagyos — hogy dalol a szél, hogy dalol a szél. Hol vannak mind, akik éltek, éltek jól vagy rosszul, mint én - a tó jegén a repedés talán — talán az anyám? talán az apám? Talán az alvó ágon a zúzmara, szerelmem utolsó, fagyott, jeges mosolya az üvöltő, bömbölő, éjjeli orkán volt szerelmem kiáltása talán és télen a befagyott folyóág — az ifjúság. Duzzadt veréb félig fagyva már álmodik arról, hogy nyár is volt. amikor melegen sütött a nap álmodom én is, hogy akartalak. Hó és hideg, mint elmúlt ölelések fújnak a szelek.
