Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
4.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1986. november ropára néző nyugati és délnyugati határai mentén védelmező "glacis" rendszert épitsen ki magának azokból az országokból, amelyeket meghódított." -irja. Padányi-Gulyás Béla szembe száll a- zokkal a nézetekkel, hogy a többi közép- kelet-európai államokkal együtt a magyarországi kommunista puccs is logikus következménye volt egy hosszutávu szovjet stratégiának. Némely történészek és politológusok igyekeznek olyan látszatot kölcsönözni, hogy a kommunista pártok hatalomra jutásában nem annyira a Szovjetunió, mint inkább a második v-;‘1~gv'~ ború végén keletkezett felfordulás játszotta volna a döntő szerepet. Ezeknek a mesterkélten gyártott elméletek képviselőinek veti oda, hogy "az un. hatalmi vákuumot" nem gyorsan, hanem rendőri erőszak, polgári megfélemlités és választási hamisítások eszközeinek bevezetésével csak négyéves erőlködés után tudta a Szovjetunió betölteni.". Rámutat arra, hogy az első választásokon, 1945-ben a kommunista párt a szavazatoknak "törpe kisebbségét - alig 17 százalékát - tudta csak megszerezni. Ebből következtetve a mesterkélt elméletekben emlegetett "hatalmi űrt" nem a kommunista párt töltötte be, hanem maga a szovjet hadiszervezet, magával hozott politikai tanácsadóival és a moszkvai nagykőzponttói függő erőszakszerveivel . " Padányi-Gulyás Béla tanulmányában gyakran lép át a jelenbe, s az évek távlatából gondol vissza a múltra: a régi vitákban fölhozott érveket mai érveivel toldja meg: régi gondolatait mai eszével vitatja: hajdani eseményeket mai keletű betoldások kisérik: az "akkor" képeire "most" vonásait vetiti. A könyv a történelmi események elbeszélése során sok izgalmas részből tevődik össze. Ezek között az egyik: a magyar demokratikus ki- sérlet kezdetén, miképpen lett véletlenül olyan becsületes, demokratikus beál- litotságu tudós, mint Zsedényi Béla, miskolci jogakadémiai tanár Magyarország világháború utáni első államfője. "Az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke, Zsedényi Béla, -irja Padányi-Gulyás Béla - aki velem együtt politikai fogoly volt, a- dott erről pontos információt 1950-ben, a közös börtöncellában. Miskolci jogakadémiai tanár volt, a szovjet megszállást ott élte át a városában. 1944 december közepén az orosz városparancsnok váratlanul magához rendelte a polgári vezetőket, köztük Zsedényit is, aki törvény- hatóság kulturális bizottságának volt az elnöke. Az éjszaka felriasztott dignitá- riusok borotválatlanul, ijedten jelentek meg az értekezleten. Egyedül Zsedényi volt frissen megborotválkozva, tisztes fekete ruhába öltözve, ahogy a jogakadémián szokott előadni. A szovjet városparancsnok szemrevételezte a társaságot, majd rámutatott a jólöltözött Zsedényi- re: "Maga fog elmenni képviselőnek Debrecenibe, a nemzetgyűlésre." S hajnalba már vitte is a katonai gépkocsi Debrecenbe Zsedényit, aki akkor éjszaka értesült arról, hogy ilyen nemzetgyűlés egyáltalán létezik. A pártonkivüliek csoportjában kapott helyet, emiatt esett rá az elnöki tisztség is. A történethez hozzá kell tennem, hogy e kalandos véletlen révén kitűnő ember és jellem került az újszülött demokráciába. Zsedényi nem érhette meg az 56-os szabadulást, a börtön"KöV» Viol + TY\r\ rr •* Amit Graham Greene, a neves angol iró 1971-ben megjelent önéletrajzi könyvében ir, Padányi-Gulyás Béla elmondhatná:"Az emlékezet, akár egy hosszú, megszakított éjszaka. Amikor Írok, mintha szüntelenül álomból ébrednék, hogy elkapjak egy képet, amelyről reméltem, hogy követ majd a teljes, érintetlen álom." Padányi történelmi tanulmányában a múltat szeretné megragadni. Ismeri az emlékezet romlékony sá gát , de újból és újból megpróbálkozik, hogy az emlékezet töredékeiből rekonstruálja a múltat. Padányi vállalja az emlékezőképesség összerakó játékát, s a mozaikra tört múlt anyagából hűséges képet alkotott. A tárgyalt téma körüli homály, az olvasó történeti tájékozatlansága kényszeríti rá az irót a nagyméretű tablófestésre, a részletező magyarázatokra. Megpróbálja közelebb hozni Tildy Zoltán kortársak által oly annyira vitatott alakját is. "Az ország jövőjét illetően - irja Padányi - egyedül Tildy Zoltánnak volt árnyaltabb véleménye. Tildyt a harmincas évek óta ismertem. Abban az időben a pártlapnak számitó Független Kisgazdá-ban sokáig én Írtam Világkrónika címmel a külpolitikai rovatot. Most, hogy képviselő lettem, a Kisgazdapárt külügyi osztályán dolgoztam,s nem vettem részt a különböző frakciók vetélkedésében. Talán ez volt az oka annak, hogy Tildy bizalmába fogadott és szívesen folytatott velem megbeszéléseket külügyi problémákról. Jól emlékszem, 1946 január első napjaiban történt, hogy egy este - valamilyen ügyben - behivatott szobájába, de nem maradtunk a dolgozószobájában. Tildy sétálni hivott a Paria-* ment folyosójára, amely a képviselőház üléstermét körülvette, s ebben az órában üres volt. 'A szobámban minden pillanatban megzavarhat egy telefon, vagy valamelyik titkárom, most pihenőt veszek és egyedül szeretnék beszélgetni veled' - mondotta. Kiváncsi volt benyomásaimra és az információmra, amelyeket angol, amerikai vagy francia diplomatákkal való érintkezéseim révén nyertem: ő maga járt közbe, hogy a szovjet nagykövet, G.M. Puskin hosszabb magánkihalgatáson fogadjon. Tildy ekkor miniszterelnök volt, de kivettem szavaiból, hogy becsvágya maga-
