Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
9.oldal Amerikai Magyar Értesítő PUSKAS-BALOGH ÉVA (Kanada): Az emigrációs magyar nyelvről Több újságot járatok. Ma magyar, akkor meg, szinte kötelességszerüen. El is olvasom, legalább felét mindegyiknek. Politikai vezércikkek felett, meg nézetek felett nem szoktam bosszankodni. Elvégre azért élünk szabad földön, hogy mindenki elmondhassa a privát véleményét. Csodálatos luxus ez, s mert a politika nem igen érdekel, örülök neki, hogy vannak emberek, akik erre ráérnek. Azt is gyakran szoktam hangoztatni,hogy én nem politizálok. Mert hiába voltam azon a véleményen - hogy csak egy példát hozzak fel -, a québeci "szepare- tista" párt, csak úgy árt a tartománynak, mint Kanadának, a kutya sem hallgatott rám. A nép megválasztotta őket, s lám mi lett! Fél Montreal most Missis-; - suaga-ban lakik és örülnek, hogy "menekültek" a leszakadás félelme miatt, vagy pedig a vállalatok költözködése miatt és egyéb okokból. Tehát nem politizálok, mert nem hallgatja meg senki a véleményemet, s a nép csakis a maga bőrén tanul itt is. Egész mostanáig abban az illúzióban éltem, hogy semmi féle politika nem hoz izgalomba. Nem izgatott eddig az sem, ha különböző politikai szervezetek a sajtóban egymást marták. De, most furcsa dolog történt velem. Az ereimben lassan csordogáló vér felfort. Nem, nem a párás fülledt meleg okozta, hanem az egyik magyar újság, mire pillantásom esett. A Torontói Tükör nevet viselő magyar újság okozta vérem pezsdülését - ezért örök hála nekik -, mert hirtelen tudatomba csöppent, hogy mégis van "politikai" nézetem: éspedig, ha magyar újság, akkor ez kötelező, hogy magyarul Írjon. M a g y a- r u 1. a kutyafáját! Még ki sem nyitottam, csak szemeimmel átfutottam az első oldalt. Kissé fáj, hogy ezek a torontói magyarok milyen ügyesek, hisz' nem egy, nem kettő, hanem több magyar lapot is fenn tudnak tartani, mig a montreáliak nem dicsekedhetnek ilyesmikkel... Aztán a szemem a magyar, Torontói Tükör nagy betűvel szedett neve alatt felfedezte, hogy ez a magyar újság i- gazi "angolsággal" közli az olvasóval, hogy ez az "authentic Hungarian voice". Mi a csuda kérem, lehetséges, hogy ez lenne csak "authentic" magyar, a többi nem? S ha már ilyenségét bizonyítani a- karja, a magyar újság, a magyar olvasókkal, miért nem magyarul közli? Mert azt megértem, hogy a lap belső oldalán a kis keretben mindkét nyelven jelzi, hogy havi lap - Hungarian Monthly. Ide 1986, január illene a név alatti kis angol mondat, ha már a lap ezt tartja magáról. De, most látom, hogy ennek a magyar újságnak nincs szerkesztője sem, meg kiadója sem. Csak "Editor"-ja, "Áss. Editor"-ja és "Publisher"-je. Tessék mondani "Editor" -bácsi, erre nem ismerik a magyar szavakat? Mert égészbiztosan van, s még- az Országh-féle szótárt sem kell fellapozni . De, mindjárt megnyugszom, hisz az első oldalon Fáy verset látok, a szemem, lelkem habzsolja a sorokat, már átadnám magam az élvezetnek, de nem megy! Nem, a mindenségit neki, mert a nyugtalan pillantások a vers mellé húzzák tekintetem, mindjárt balra, a nagy szedett, s jellel ellátott szóra: "le- csekkoltuk"! Az "Editor" bácsi biztosan viccelt. De, ez még viccnek is rossz; A Magamsirató c. vers mágneses hatása elillant pillanatok alatt, s lelkemben mint D. Shosztakovits első szinfóniájá- nak záró dübörgése, minden dob, minden brácsa, a zenekar egésze zug! Pártot akarok, a magyar nyelv pártját! Mert ha a magyar újság nem ir magyarul, hanem az angol szavakat, igét magyar raggal látja el, akkor nem ülhetek tétlenül, hanem ha kell, toliam hegyére tűzöm szép anyanyelvűnk meggyalázóit. Az emigrációban közben igy is nyelvünkbe keveredik az idegen szó. Hányszor esem jómagam is abba a hibába,hogy a helyes, meg az igen magyar szavak helyett rávágom az OK-t és a Ja-t! Titokban megdorgálom magam érte, s mindenkit a családban, baráti körben. De, amikor levelet irok, vagy jobb napokon cikket, verset, abba nem teszek idegen szót,ami észrevétlenül vegyül hétköznapjainkba. Mert, használjuk a sok angol, vagy francia szót, nem is tudnám felsorolni, mennyit. S nem paródiának készül ez a cikk. Hanem annak, ha már a Szerkesztő ur, oh pardon "Editor" - magyar újságot ad ki az emigrációs magyaroknak, nem illene azt magyarul megírni? De angol szót, magyar raggal keverve? Az ég áldja meg, miért keverve? Ha már Editor a bácsi: - gondolom bácsi, mert én személyesen nem ismerem, lehet, hogy fiatal, s bohó, akkor meg tévedésemért - de csak a bácsizásért -, bocsánat, de a Szerkesztő ur, ha már a szerkesztőséget vállalta, a Halló it Sike László, meg a többi nyomtatott oldalból nem tudta volna kivenni az angolt? Mert elhiszem, kérem elhiszem, hogy Sike azt mondta, hogy még 300 mile-t kell mennie. De ha a Szerkesztő ur azt szépen mérföldre irta volna át, az a Sike ur csak nem haragudott volna meg? Meg kilométerre is - hisz az a hivatalos - kiszámíthatta volna. És a "kameramen"- re is lehetett volna magyar szót talál
