Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1986. december nemcsak konszolidálódott a helyzet, de szemmelláthatólag emelkedett az életszínvonal, a viszonylagos szocialista jólét is. A rendszer propagandistái mindezt Kádár zsenialitásának javára könyvelik el, mondván: tud a lehetőségekkel játszani. Csak épp az igazságot nem mondják ki: hogy a nagy lehetőségeket Kádárék számára az I95S-OS "ellenforradalom" teremtette meg. Nemcsak azért,mert Kádár a szabadság- harc vérbefojtása után lett az oroszok kegyéből a magyar nép vezetője, hanem mert a forradalom - mely gyarmati politikája átértékelésére kényszeritette Moszkvát - súlyos áldozatok árán kivívott eredményeivel elindított egy folyamatot, amit ő ügyesen meglovagolt. Kádár zsenialitása legfeljebb abban van, hogy mig százszázalékik kiszolgálja az oroszokat, a magyar nép elég széles rétege e- lött is népszerűségre tett szert. S hogy jól és Moszkva megelégedésére végzi dolgát, az abból látható, hogy az egész szocialista táborban ő van hatalmon a leghosszabb ideje. Immár kerek 30 éve. A Párizsban kiadott MAGYAR FÜZETEK-ben olvashatjuk az elképzelt beszélgetést, melyet a cikkíró egy "jóindulatú konformistával" folytat, aki a mai hazai elterjedt közgondolkodást képviseli. E beszélgetés során azt fejtegeti a rendszerbe beleilleszkedett értelmiségi, hogy Kádár legnagyobb érdeme: apolitikussá tette a magyar népet. Elvégre az utolsó évszázadban annyi bajt hozott az országra az örökös politizálás, hogy most jól jön "egy kis apolitikus kikapcsolódás". 1957-üen Kádár megérttette az oroszokkal, hogy a magyarokat nem tanácsos ingerelni és a Rákosi-terror helyett a "gulyáskommunizmussal" kell őket megszelídít eni. Akkor garantálhatja, hogy ebben a térségben nyugalom lesz. A kevés belpolitikai lazítás és gazdasági engedmény nem érinti a lényeget. Azt hogy a szici- alista Magyarország közgazdasági kapacitását és haderejét a szovjet érdekek szolgálatába állítja, ugyanakkor lemond az önálló külpolitikáról. Az oroszok - akikben még élt a Budapestnél elszenvedett kudarc emléke - ráálltak az alkura. Mindkét fél jóljárt s azóta Magyarországon - az irányított pártsajtó és a pár hétre hazalátogató magyarok szerint - minden a legnagyobb rendben van. Látszólag. Mielőtt megtépáznánk Kádár nimbuszát, valamit tisztázni kell. Éspedig azt,hogy mi az, amiért oktalanság őt bírálni, például fellehet hozni ellene, hogy a forradalom után elvállalta a hóhérmunkát és magyar szabadságharcosok vére szárad a kezén (a törvényes magyar miniszterelnököt, Nagy Imrét is beleértve), de azért már értelmetlen dolog lenne elmarasztalni, hogy Magyarország orosz katonai megszállás alatt áll. Jóllehet, hogy az első időben sokszor megígérte, hogy a szovjet csapatok elhagyják az országot (mihelyt nem lesz szükség jelenlétükre...), de tudjuk, hogy ez taktika volt. S azt is tudjuk, hogy Kádárnak nincs hatalmában megbízóit kitessékelni az országból - még ha akarná se. De nem is akarja. Az oroszok addig maradnak hazánkban, amig jónak látják. E kérdés már Jaltában eldőlt és Kádár legfeljebb csak a- zért felelős, hogy vállalkozott erre a megalázó szerepre és gátlás nélkül kiszolgálja Moszkva érdekeit. De üres szalmacsépiés lenne felróni neki, hogy Magyarországon egypártrend- szerü diktatúra - proletárdiktatúra - van, ahol elképzelhetetlen egy szabad választás, mert mindez a szovjet katonai jelenléttel függ össze. Mint ahogy azt is fölösleges számonkémi tőle: miért nem a NATO-hoz és az Európai Közös Piachoz tartozik Magyarország, a Varsói Paktummal és a KGST-vel szemben. Amikor a nyugatiak kiszolgáltatták Moszkvának a Dunamedence államait - és újra megismételték a trianoni országcsonkitást - sorsunk, kényszer-hovátartozásunk minden vonatkozásban eldőlt. 1 De hisz’ akkor Kádár semmiért sem felelős - mondhatná valaki: elviselhető életszínvonalat biztosított a népnek, az országban nyugalom van. Úgy tűnik, mégiscsak ő az uj "haza bölcse", aki szivén viseli hazája sorsát. Miért ne érdemelné meg hát a dicséretet és a támogatást?... Hogy Kádár mit nem tesz - amire pedig módja lenne - és mit tesz, amit nem kívánnak tőle, amire nincs szükség s amivel csak "túlteljesíti a normát", felsorolni is hosszú lenne. Elégedjünk meg a legkirivóbbakkal. Lássuk előbb azt az "érdemét", hogy apolitikussá tette a magyar népet. Nemcsak apolitikussá: apati- kussá, közömbössé, önzővé, anyagiassá. Az ifjúság oktatását kommunista ideológiával fertőzte és elsorvasztotta történelemtudatát, idealizmusát. Csak egyet erőszakol: az orosz nyelv és az oroszvo- natkozásu tárgyak tanítását, a legkisebb kortól fel az egyetemig. Belesulykolják a gyerekekbe, hogy az orosz nyelv a legszebb és az orosz történelem a legdicsőbb. A Szovjetunióról többet kell tudni a gyerekeknek, mint saját szülőhazájukról. Sűrűn vannak vetélkedők, meg televíziós műsorok, melyeken értékes jutalma- « kát nyerhetnek a fiatalok, ha sokat tudnak a Szovjetunióról. Nemrégiben is rendeztek egy ilyet Budapesten, melynek döntőjét végig nézték szovjet vendégek, akik a végén ámuldozva jegyezték meg, hogy hazájukról ilyen nagyszabású vetélkedőt és ilyen széles tudást még egy y
