Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
folytatni : nincs elég tartalékunk. Ráadásul a munkástanácsok csak akkor tudják folytatni a tevéi enységüket, ha állandó kapcsolatban maradnak a dolgozókkal. Az általános sztrájk végülis az egész ország életét megbénítja. Következésképpen felajánljuk Kádárnak, hogy november 19-én hétfőn felvesszük a munkát — aminek fejében ő kötelezi magát, hogy záros határidőn belül tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról és Nagy Imrét bevonja a kormányba. » Ezek voltak a Beloiannisz-gyár Kádárhoz intézett javaslatai. Meg kell jegyezni, hogy a követelések Nagy Imrére vonatkozó részére Kádár reagált : « Magam is amellett vagyok, hogy Nagy térjen vissza a kormányba, de erről csak akkor lehet szó, ha elhagyja mostani tartózkodási helyét, egy idegen ország nagykövetségét. Jöjjön ide a Parlamentbe, akkor majd beszélhetünk... » Az Izzó-beli gyűlés ezen a napon csatlakozott a Beloiannisz-gyáriak Nagy Imrére vonatkozó követeléséhez. Felhívtuk az összes budapesti üzemet, hogy képviseltessék magukat a Nagy-budapesti Központi Munkástanács alakuló ülésén, mert ellenkező esetben nem tudjuk megalakítani az Országos Munkástanácsot sem. Néhány részletkérdésben voltak viták, de a legfontosabb pontokban gyorsan megegyeztünk. Hattagú küldöttséget választottunk, hogy vigyék el Kádárnak az értekezleten hozott határozatokat. Megállapodtunk, hogy addig nem hozzuk nyilvánosságra őket, amíg meg nem ismerjük Kádár válaszát — azét a Kádárét, aki november 4. és 14. között több mint húszszor próbálta meg kierőszakolni, hogy újból vegyük fel a munkát — eddig a legcsekélyebb eredmény nélkül. Amikor Kádár fogadta a delegációnkat, előszöris megismételte, amit Nagy Imrével kapcsolatban már a beloianniszosoknak is mondott : — Hát mit akarnak ? Nagy egy idegen állam követségén tartózkodik : így nem tárgyalhatok vele. Jöjjön ide. és akkor majd mindent megbeszélünk. A munka újrafelvételének a hírét ellenben nagy örömmel fogadta : — Látom, logy Önök komoly emberek — mondta. Majd javasolta, hogy a munkástanácsok egy kormánymegbízotton keresztül érintkezzenek vele. Ez az ötlete egyébként nekünk nem nagyon tetszett : nem akartuk, hogy Kádár egy embere mindenütt a sarkunkban járjon, minden munkásgyűlésen ott szimatoljon... A munkáskóvetelések hallatán aztán Kádár dühbe gurult : — Hát mit akarnak maguk ? Ellenkormányt ? — kiabálta. Nagynehezen sikerült lecsillapítanunk. Megegyeztünk például, hogy Kádár megkezdi a tárgyalásokat a szovjetekkel. Ennek fejében a munkástanács is lépéseket tesz a munka űjrafelvétele érdekében... A Nagy-budapesti Központi Munkástanács az Akácfa utcai BESzKÁRT- székházban kezdte meg munkáját. Mind a huszonkét kerület küldött delegátust : ezek választották meg az elnököt és a titkárt. Az első ülésen néhány küldött ellenezte a munka újrafelvételére vonatkozó javaslatot. Nem értettek egyet a Központi Munkástanács nem sokkal korábban a rádióban is beolvasott nyilatkozatával, amely egv1986.október_______________ részt tudósítót', a Tanács megalakulásán)!, másrészt pedig kilátásba helyezte a sztrájk befejezését — azzal a feltétellel, hogy Kádár a Nagy-budapesti Központi Munkás- tanácsot ismeri el a munkások egyetlen képviselőjének. Ez a nyilatkozat mindenesetre nem jelentette azt, hogy cserébe mi is elismerjük a Kádár-kormányt. Mielőtt eljuttattuk volna a Rádióba, a nyilatkozat tervezetét minden üzemben ismertette a munkástanács elnöke a dolgozókkal. elmagyarázva nekik, hogy miért kell újból felvenniük a munkát. Az érvek mindenütt hatottak. Végülis, ahogy ígértük, november 19-én zökkenők nélkül megindult a termelés. A Nagy-budapesti Központi Munkástanács megalakításának tényét csak részsikernek tartottuk. Úgy gondoltuk, hogy Országos Munkástanács létrehozására van szükség, ha minden magyar dolgozó érdekeit képviselni akarjuk, ha minden magyar munkás nevében akarunk tárgyalni. Miután megkezdődött a termelés, a Tanács képviselői és a kormány megbízottai összeültek a Parlamentben tárgyalni. Kádár dühös volt, hogy csak a munkástanácson keresztül sikerült elérnie az ország gazdasági életének újbóli beindulását : ez óriási presztízsveszteség volt a számára. Ezért, akárhányszor csak tehette, hűzta- halasztotta, sokszor meg éppen szabotálta a tárgyalásokat. 3éldául csak éjszaka volt hajlandó fogadi i minket, hogy így is fárasz- sza a munkásküldöttséget, amelynek tagjai délelőtt az üzemeket járták, délután az Akácfa utcában üléseztek, és általában este nyolcra mehettek csak a Parlamentbe. Ott aztán legalább t gy órán keresztül váratták őket egy nagy teremben, ahová lassacskán jólöltözött « elv társak », elegáns, de teljesen ismeretlen emberek szállingóztak be. Végülis minden egyes munkásküldöttre jutott egy ilyen « ólápolt űr ». Nem lehetne azt állítani, hogy agresszíven viselkedtek, csak éppen « bt szélgetni » akartak, szondázni a küldöttek hangulatát. Ez nem volt nehéz dolog : a munkások nem rejtették véka alá az el< gedetlenségüket. Tíz óra után már nehezen tudták visszatartani a dühüket, ha arra gondoltak, hogy nekik már másnap reggel hatkor vagy hétkor a gyárban kell lenniük. A nagy morgolódásra aztán e jólfésült urak eltűntek, s megjelent a kormány aznapra kijelölt embere : Kádár, Marosán, Apró Antal vagy Kossá István. Már tudták, hogy milyen követelésekkel érkeztek a küldöttek : a « jólápolt elvtársak » felkészítették őket.’Nem is hagyták szóhoz jutni a delegációt, egyből támadásba lendültek. Főleg Kádár és Marosán beszélt nagyon durva hangon. — Csibészek ! — kiáltotta például egy alkalommal Marosán. — Maguk akarnak minket leckéztetni ? Maguk lennének azok a híres prolik 7 Hát mi közös van magukban a munkásokkal 7 S akkor aztán valamelyik küldöttet kipé- cézte magának, s rátámadt. Minden este. a delegáció érkezésekor, a Parlament kapujában feljegyezték a küldöttek nevét. Másnap reggelre mindent tudtak róluk. Ha egy miniszter kiszúrt magának egy küldöttet, s félrevonta beszélgetni. végül mindig azt kifogásolta, hogy « ilyen kultúrálatlan emberrel nem lehet tárgyalni ». Ha pedig véletlenül egy mérnökre esett a választása, a szemére vetette. Amerikai Magyar Értesítő hogy nem munkás. Egyszóval, minden módszer megfelelt, csak hogy zavart keltsenek a küldöttek között Az az igazság, hogy ezek a jólöltözött és ápolt miniszter urak valóban erkölcsi nyomást tudtak gyakorolni a fáradt, borotválatlan. ebben a környezetben helyüket nem találó delegátusokra. A lényeges kérdések vitáját pedig végülis mindig elnapolták. A küldöttek nyíltan beszéltek arról, hogy Országos Munkástanács megalakítását tervezik Nem akartak a kormány háta mögött szervezkedni. (Egyébként sosem mondtak « kormány »-t. a tárgyalások során « Önök »-nek titulálták a minisztereket...) Kérték, hogy az Országos Munkástanács alakuló ülésére Kádár is küldje el a képviselőjét. Erre Apró Antal felcsattant : — Micsoda őrület ez 7 Maguk mindenképpen ellenkormányt akarnak alapítani 7 Talán ellenforradalmon törik a fejüket 7 Néhány nappal a 19-i munkafelvétel után egy XIV kerületi munkás jelentkezett a Központi Munkástanácsnál Elmondta, hogy jól beszél oroszul, s közvetítőnek ajánlkozott a szovjet csapatok parancsnoksága és a Tanács között. — így majd közvetlenül is tárgyalhatunk az oroszokkal — mondta. Elhatároztuk, hogy élünk a lehetőséggel, s megtudakoljuk a szovjet parancsnokságtól. mi lett az elhurcolt munkásokkal, akik közül soknak a nevét is tudtuk. A parancsnokság megígérte, hogy utánanéz a dolognak Ettől kezdve a Központi Munkástanács egyik tárgyaló küldöttsége a Parlamentbe, a másik pedig az orosz parancsnokságra ment nap mint nap. Napközben gyűjtöttük az eltűntek névsorát, este átadtuk az oroszoknak, s két-három nap múlva többnyire már szabadon is engedték a listánkon szereplőket. Egy hétfői napon közöltük Kádárral az Országos Munkástanács megalakításának tervét, s másnap már a szovjetekkel is tudattuk a hírt. Grebennyik tábornok fogadta a küldöttséget. Közöltük vele, hogy a Sportcsarnokba szeretnénk összehívni a nagygyűlést, amelyre a szovjet csapatok képviselőjét is meghívjuk. Grebennyik nagyon udvariasan megköszönte az invitálást, de kijelentette, hogy nem tudja azt elfogadni : a szovjet csapatok nem avatkozhatnak Magyarország belügyeibe. Nekünk a magyar kormányhoz kell fordulnunk, s majd az — diplomáciai úton — eljuttatja a meghívást a szovjet szervekhez. Már aznap este eleget akartunk tenni a kérésnek, s küldöttséget menesztettünk a Parlamentbe, Apró Antalhoz, ó kijelentette, hogy a meghívásnak semmi értelmét sem látja ; az egész nagygyűlést feleslegesnek tartja. — A fasiszta elemek nyilván nem sza- lasztanának el egy ilyen alkalmat a provokációra. Miféle garanciát tudnak nyújtani ennek az ellenkezőjére 7 — kérdezte. Elhatároztuk, hogy rendfenntartó alakulatot szervezünk. Ezzel a feladattal engem bíztak meg. én pedig csepeli munkásokat kértem fel a rend fenntartására. Minden üzemegységgel közöltük, hogy hány munkást jelöljenek ki erre a feladatra Megmondtuk. hogy természetesen tilos a tanácskozásra fegyveresen jönni, s különben is : mindenkit megmotozunk a Sport___________________15.oldal
