Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
10.oldal A bordósapkás Jancsi Interjú * Tompa utcai felkelők vezetőjével- A parancsnokot keressük.- A Jancsit? Ott van, az a bordósapkás . Nem tudják a teljes nevét,de nem is kérdezik. Látták a harcokban, ismerik tetteit és ez nekik elég. (De A Tompa utcai «zahadsáfffwu-coaok nrylW csoportja • , . mi többet szeszeretnénk tudni róla itt az ifjú szabadságharcosok Rádai utcai szállásán.) Jóképű magas fiú a bordósapkás,akire rámutatnak. NYOLCSZÁZAN JÖTTEK CSEPELRŐL- Hogy keveredett bele a felkelésbe?- Magam sem tudom. Csepeli vagyok a gépgyárban dolgozom. Nem nagyon ismernek még az üzemben sem, mert olyan csendes gyerek voltam és nem politizáltam. Egy barátom mondta, jöjjünk be az egyetemisták gyűlésére, hallgassuk meg. Aztán a gyűlés után felvonultunk a Bem-szoborhoz, majd a Parlamenthez, végül a rádióhoz mentünk, mert hallottuk, hogy Gero beszél, mi pedig Nagy Imrét akartuk hallani. Az ÁVH-sok ránklöttek. Néhányan azonnal teherautóra ültünk és visszamentünk a parlament elé, hogy segitséget hozzunk. Amikor visszaértünk, már óriási lövöldözés volt. Leugrottam az autóról, valaki úgy fejbekólintott, hogy beestem a kocsi alá, ami közben kigyulladt. Egyik barátom mentett meg. Akkor már láttam, hogy ebből valami nagy dolog lesz. Ott estek el mellettem az emberek. Gondoltam, ezt nem lehet hagyni! Kimentem Csepelre gépkocsikkal és 800 fölfegyverzett srácot hoztam be. Azoktól véletlenül elszakadtam és a Tompa utcába keveredtem egy csoporthoz, körülbelül ötvénén lehettünk. AMIT NEM TART "ÉRDEMESNEK"- Hogyan lett vezető?- Az nem érdekes. Körülöttünk szabadságharcosok állnak, fiatalabbak, idősebbek, fiuk, lányok és érdeklődéssel figyelik, hogyan faggatom parancsnokukat, akiből minden szót úgy kell kihúzni, mert nem akar magáról beszélni.- Ne szerénykedj - "támadnak" rá. - Mond el miért lettél vezető! Jancsi a biztatásra zavartan fészkelő- dik, mindenáron menni, menekülni akar. Neki sok a dolga - mondja és búcsúzik.- A fiuk visszahúzzák és beszélnek helyette.- 5 volt köztünk a legbátrabb. Mindig egyedül fedezte a visszavonulást. A saját életével nem törődött, csak minket mentett. Mindig tudta mit kell csinálni, a- zért fogadtunk neki szót, azért alakult úgy a helyzet, hogy lassan mindenki a bordósapkás Jancsira hallgatott. 6 volt a parlamenterünk, beszélt Tildy Zoltánnal is, aki irt is nekünk néhány sort. Jancsi előhúzza a tárcájából a szépen összehajtogatott irkalapot: Tildy Zoltán sajátkezű Írásával. Még csak annyit - melyik volt a legemlékezetesebb harcuk? KILÖVIK ALÓLA AZ ERKÉLYT- A pénteki nap volt a legmelegebb, amikor az oroszok megérkeztek és ágyukkal tankokkal bevonultak a Tompa utcába - válaszol elgondolkozva a parancsnok. - Akkor magam is azt hittem: végünk van. De a fiuk úgy mentek neki a harckocsiknak, ágyuknak, mint az oroszlánok. Láttam két társamat, egész fiatal gyerekek voltak, a nevüket nem tudom, benzines üveggel^ rontottak a tankra és felgyújtották. Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevették és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás beröpitett a szobába és igy megmaradtam. Rohanok le az emeletről, a bejáratnál szembe találtam magam két géppisztolyos ruszkival.Én is meglepődtem, de ők is, annyira megzavarodtak, hogy amikor beugrottam az udvarra, nem lőttek, hanem kézigránátot dobtak utánam és a robbanástól vissza- kellett húzódniok, igy volt annyi időm, hogy átmásszak a kerítésen. Körülbelül a hetedik házba menekültem be egy családhoz, akik rögtön segítettek.- És hogy jutott vissza a csoporthoz?- Akkor már nem törődtem semmivel. Láttam az elesett fiuk holtestét, teljesen megvoltam vadulva, letettem a puskát, hogy ne nézzenek felkelőnek és üres kézzel a tűzön keresztül társaim felé mentem. HÁT EZÉRT!- Hogy bírták napokon keresztül tartani magukat, ilyen óriási túlerővel szemben?- Csak annak köszönhetjük, hogy a nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna.. Ételt, ruhát adtak. Az asszonyok maguk készítették el a benzines palackokat és nyújtogatták ki- az ablakon, ha valahol találtak egy töltényt, felvették és nekünk adták, hogy annyival is több legyen. Hát ezért. Még kérdeznék, de Jancsit már nem lehet tartani. Négy-ötfelé hívják enni, tisztálkodni és átöltözni is kellene, de hogyan, mikor? Hiszen megint riadó van. Hiába, nem könnyű parancsnoknak lenni. 1986,október Amerikai Magyar Értesítő
