Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
18.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1986. junius Magyar tájak Magyar történelem Utazás Erdélyben (XXI. folytatás) GYULAVARSÁNDTÓL TQRDÁIG Ez az útvonal, amely a határtól a Fehér-Körös és az Aranyos völgyén át vezet, elsősorban szép tájakban bővelkedik. A mócok földjének magashegységi tájait járjuk be. Gyulavarsándról Halmágycsucsra A határátlépő hely Gyulavarsánd. Innen Kisjenőn át dél, majd Nadabtól délkelet felé megyünk. (Kisjenőt pár számmal ezelőtt már ismertettük.) Ezután Zaránd, majd Csigérszöllős következik, ahol keresztezzük a Csigér-pa- takot és északkeletnek kanyarodunk. Borosjenő a Fehér-Körös mentén fekszik. Hajdan hires iparos központ volt. 1199-ben temploma már állott, 1333: Nagyjenő néven ismerték, s 156l-ben már virágzó város volt. Később a törökök kétszer is elpusztították. 18^9. augusztus 21-én itt rakta le Vécsey tábornok serege a fegyvert Rüdiger orosz tábornok e- lőtt. A városban egy török minaret-maradvány is látható. A katolikus templom kriptájában volt eltemetve gróf Leinin- gen Károly aradi vértanú. Hamvait 197^. október 6-án Aradra vitték. Borosjenő vára eredetileg igen régi erősség. 1566-ban a törökök elfoglalták és 1596-ban Borbély György vette vissza tőlük. 16^5-ben I. Rákóczi György utasítására Haller Gábor építtette újjá, de 1658-ban a törökök ismét elfoglalták s csak 1693-ban szabadult fel. A négyhengeres, sarokbástyás várat 1870-ben Atzél Péter rest auráit att a, s akkor nyerte mai alakját. 1900 körül laktanya volt benne. (Ma iskola.) Borosjenő után, a Fehér-Körös mentén a brádi vasútvonallal párhuzamosan haladunk . Borszó hires fazekas falu. Borossebes a Fehér-Körös jobb partján levő városka. A jó gyümölcs- és bortermő vidéken fekvő város 1387-ben a Losonczy-családé volt. 1566-ban a törökök elfoglalták, a déznai várral együtt. A törökök kiűzése után János Zsigmond 1597-t>en Kornis Gábornak adta, majd 25 évre ismét a törökök kezére került. A XVII. századtól több birtokosa is volt, mig 1891-ben Wenckheim Frigyesé lett. Borossebesen született Sárosy Gyula (1816-1861) a szabadságharc történetéről szóló "Ponyvára került Arany Trombita" költője. A városban van egy XIX. század eleji kastély. Kirándulás Menyházára: Az odavezető 18 km-es utón előbb Dézna falut érjük el. Ősidők óta lakott hely, prehisztori- kus leletek mellett kelta és római maradványok is kerültek elő. Gróf Wenckheim- nek kastélya és pisztrángtenyészete volt itt. Egy régi vashámora ipari műemlék. Menyháza fürdőhely, a szűk völgy végén fekszik. Hőforrásai már a XV. század óta ismertek. A katolikus templom feletti temetőben van Czirán Gyula sirja (fekete márvány obeliszk). Czirán Gyula (18i|7- 1906) a legnagyobb magyar turista volt, aki egész vagyonát és életét a nyugaterdélyi hegyvilág feltárására szentelte. A fürdőből szerpentin autout vezet a Nagy-Arad csúcsra (101^1- m). Borossebes után ismét keresztezzük a Fehér-Köröst, néhány falucska következik, majd Honctő, ahonnan kitérőt tehetünk északi irányba. Halmágycsucs már a XV. században ismert helység, hajdani vára a dévai átjárót védte. Két ut Halmágycsucs és Topánfalva között: A lehetséges két ut közül az egyik Vaskohón át vezet előbb északra, majd délkelet.felé, a Fekete-Körös és az Aranyos völgyén át. A másik a Fehér- Körös völgyében halad tovább és Brád, majd Abrudbánya érintésével éri el Topánt alvát.- A Fekete-Körös és az Aranyos völgyén át: Északi irányban a Béli-hegység és a Nagy-Bihar közötti 652 m magas hágón át ereszkedünk le a Fekete-Körös völgyébe. Vaskoh a Fekete-Körös déli forrásága mellett fekszik. Márványbányái hiresek, innen származik a budapesti Országház és a nagyváradi székesegyház belső márványburkolata. 13^2-ben már szerepelt a város neve oklevelekben. Régen vaskohászati és arnymosó központ volt. A vaskohi katolikus templom 17444-ben épült. Faragott oltárához és oltároszlopaihoz a tarka márványt a szomszédos falvak, Kolafalva és Vaskohmező bányáiból hozatták. Dézna vár romjai. A török időkben kipusztult község vára már 1318-ban a 389 m magas hegyen állott. 1550-ben a Temesvár védelmében hősi halált halt Losonczy Istváné, majd özvegyéé lett. 157A-ben a törökök kezére került és csak 1596-ban vették vissza tőlük. 1658-ban ismét a törököké lett, s véglegesen 1693-ban szabadult fel, de már romos állapotban.
