Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1985. május Amerikai Magyar Értesítő 11.oldal A borzalmak könyve: “Tíz év a vörös pokolban” Közhely, amikor egy könyvre azt mond­ják: olyan érdekes, hogy nem lehet le­tenni: Ha azonban a "Tiz év a vörös po­kolban" cimü visszaemlékezést jellemez­zük igy, egyáltalán nem tulzunk. A könyv messze kiemelkedik azok sorából, melyek a rettenetes bolsevista közállapotokról, a szovjet élet megannyi szörnyűségéről szólnak. Jónéhány ilyen beszámolót olvas­tam már életemben, otthon is, a Horthy- korszakban. A legutóbbi években Szolzse- nyitzin megdöbbentő Írásaitól kapott hi­deglelést a szovjet viszonyokat minded­dig elképzelni sem tudó nyugati társada­lom, de ez a könyv még a nagy orosz e- migráns iró által kötetekbe gyűjtött bor­zalmaknál is kegyetlenebb képet fest a kommunizmusról. Ennek titkai: az összes eddig olvasott leleplező könyvet orosz irta, de a "Tiz év a vörös pokolban" szerzője kívülről, nyugatról került a Szovjetunióba és jutott abba a helyzet­be, hogy töviről-hegyire megismerjen mindent, ami a "munkások első államában" a társadalom különböző szintjein törté­nik. A legmagasabb pártkörökben éppúgy, mint a gyárakban, az erdőgazdaságokban, a kolhozokban, vagy a kényszermunkatábo­rokban, meg a GPU hírhedt börtöneiben. Mert Albrecht Károly - azaz Kari Al­brecht - német volt és a huszas évek e- lején, erdőmérnöki tanulmányainak befe­jezése után - saját jószántából - ment a Szovjetunióba. Akkor még lelkes és meggyőződéses komminsta volt, és a ver- saillesi béke utáni korszak gazdasági gondjaival küzdő Németországból azért települt át - a párt segítségével - Moszkvába, mert akkor ott lámpással ke­resték a jó külföldi szakembereket és Albrechtét nagy célok vezették: nemcsak egzisztenciát akart teremteni a Szovjet­ben, hanem fütötte a lelkesedés is, hogy hozzájárulhat a kommunista paradicsomot megvalósító ifjú szovjet állam felépíté­séhez gazdaságának fejlesztéséhez. - Ismétlem: ez a könyv azért más, mint Szolzsenitzin és elődei könyvei, mert szerzője nem orosz. Az orosz ember sajá­tosságai közé tartozik a tűrés: a sok­évszázados cári elnyomás alatt annyira megszokta már a muzsik a hatalom önké­nyeskedéseit, hogy a bolsevizmus terror­ját is megadással viseli. A szláv lélek­ben nincs hajlam a lázadásra a felsőbb- ség ellen s ezért nézi más szemmel a né­metországi születésű,nyugati nevelésű Albrecht Károly a sztálini diktatúrát, mint pld. egy Szolzsenyitzin. - Húsz va­lahány éves, amikor a Szovjetunióba ke­rült, tele idealizmussal és tettvággyal. A legfelsőbb szovjet vezetés tagjai fo­gadják barátságukba és bejáratos a Kremlbe is. Magas megbízatásokkal és fontos feladatokkal küldik az ország kü­lönböző vidékeire, főleg az erdőgazdasá­gok helyzetének tanulmányozására és a termelés megszervezésére. Ezen utjai a- latt Albrecht Károly megismeri az egysze­rű szovjet polgár, a gyári munkás, a pa­raszt életét, látja a kegyetlen terrort és a szörnyű nyomort. És mivel morálja erősebb kommunista meggyőződésénél, ha­mar kiábrándul. Megpróbál segíteni a szerencsétleneken: a kényszermunkatá­borokban uralkodó állapotokról jelenté­seket ir a felsőbb szervekhez és sze­mélyesen is igyekszik eljárni befolyá­sos barátainál. A GPU - melynek minde­nütt vannak besúgói - természetesen min­dent megtud és figyelni kezdi. Gyűlnek ellene az adatok, s végül lecsapnak rá. Végigjárja a GPU-börtönök poklát, em­bertelen szenvedéseken megy át. Orosz barátai, hajdani pártfogói sorra elfor­dulnak tőle - maguk is meg vannak fölem­lítve -, mig végül a német követség lép közbe érdekében. Hosszú diplomáciai hu- za-vona után - közvetlenül a halálos i- télet végrehajtása előtt - sikerül ki­szabadulnia és elhagyhatja a Szovjetu­niót.- A könyvet - amelyet 1939-ben Magyarországon már egyszer kiadtak - s most Ausztráliában ujranyomták - el kell olvasni! Befejezésül hadd idéz­zem a könyv utolsó sorait: "1934. ápri­lis elsején keserű érzések közepette léptem át a szovjet határt. Arra az el­ső határátlépésre gondoltam, amikor szinte pontosan tiz évvel ezelőtt lel­kesen megérkeztem a Szovjetbe. Annakide­jén a lekesedni kész ifjúság hite égett bennem és otthont reméltem találni a "minden dolgozók hazájában". Most tiz év után más gondolatok foglalkoztattak. Tudtam, hogy a bolsevizmus nem a szocia­lizmus megválósitásaj hanem árulás a szocializmus ellen. Es tudtam azt is, hogy sokmindent jóvá kell tennem. Ez a könyv is azért született meg, hogy jóvá­tétel lehessen." Ezek a kiábrándult kum- munista zárszavai. Tanulságosak és meg­szívlelendők. A könyv kapható az Értesítő Könyvosz­tályán. Ára 10.- dollár és egy dollár postaköltség. q Cv LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT : A washingtoni Mindszenty Társaság emlékünnepély keretében emlékezett meg Mindszenty bíboros halálának tizedik évfordulójáról április 21-én. Ismerte­tésére visszatérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom