Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

10. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. április lósitania, az a rendek ellenállásán mú­lott. így is jobbágysorból származó vi­téz katonáit felszabadította, földet ado­mányozott nekik és nem egynek nemességet is. A "müveit fok gyarapítására" , a nagy erdélyi fejedelmekhez hasonlóan, I707- ben Kolozsvárott 100 nemes ifjú számára "az udvari és hadi pallérozás" céljából megalapította a lovagi szervezetű "Kom- pániá"-t, aminek fenntartására huszti uradalmának és az erdélyi só jövedelmének egy részét rendelte. Ezek közül többeket külföldi tanulmányútra és egyetemre kül­dött, s ezek közül került ki hűséges ka­marása, a "levéliró" Mikes Kelemen is. A Pázmány óta diadalmaskodó ellenre­formáció ellenére, ami apját is vissza­térítette, 5, a hitbuzgó katolikus, min­den igyekezetével azon volt, hogy a fe­lekezeti súrlódásokat kiküszöbölje és a vallás szabad gyakorlását biztosítsa. Hogy ez sem sikerült neki teljes mérték­ben, szintén nem rajta mullott. A nyitrai tábori istentiszteleten például a kato­likus és református kurucok úgy összekü­lönböztek, hogy a mozgalom jobbágy vezé­re, Esze Tamás, a magyar felekezeti béke vértanújaként ott halt meg. A diplomácia, vagy, ahogy ma mondják, a politika, mióta a világ áll, alegalja- sabb mesterség, amely sohasem mentes a hitszegéstől, árulástól, mások kihaszná­lásától. Már pedig misem áll távolabb az ő egyenes, nyilt, az adott szót szentnek tartó férfias jellemétől, mint a politi­ka. A politika útvesztőiben való járat­lanságáért, mindjárt az indulásnál, majd­nem az életével fizetett. De a legutol­só pillanatig azt sem tudta elhinni, hogy XIV. Lajos, a nap" francia király, mikor már nem volt szüksége rá, "kifa­csart citromként" fogja félre dobni. (A "kifacsart citrom" kifejezést Rákóczi irta le és használta először.) Mégis azt kell mondani, született politikus volt a szó nemes értelmében. Mikor kitört a spanyol örökösödési háború, ^rögtön fel­ismerte a benne rejlő lehetőségeket. A Habsburgok csak Savoyai Jenő zsenialitá­sának köszönhették (Hochstádti csata, 170h-.), hogy a franciák és a kurucok nem foghattak kezet Bécs városában, ami egé­szen más irányba terelte volna Európa és Magyarország sorsát. Nagyszerű politikai érzékére vall az egész világhoz intézett Ráday Pál által szerkesztett, megrázó e- rejü "Recrudescunt inclytae Hungáriáé vulnera" kezdetű felhivás és a MERCURIUS VERIDICUS (igazmondó Mercurius) cimü el­ső magyar újság kiadatása, amiben latin nyelven rendszeresen tájékoztatta a vi­lágot a magyar helyzetről. De politikai érettségére vall az is, hogy volt türel­me végig csinálni és kivárni a külső kényszerből megindított, halogató, csa­lárd hátsógondolatokkal vezetett császá­ri tárgyalásokat. Az 1711-ben megindí­tott tárgyalásokat is kitudta volna vár­ni, s más irányba terelni a magyar sza­badság ügyét, ha Károlyi Sándor, lengyel országi diplomáciai útját kihasználva,el nem árulja. Bár idegenben nőtt fel, ahol mindent elkövettek, hogy feledje származását, és népe iránti kötelességét, mégis minden tettének hazája és fajtája iránti oltha- tatlan, önzetlen, sirig tartó szeretete volt a rugója. Egyéni és családi életé­nek boldogságát, biztonságát feláldozva állt a bizonytalan kimenetelű felkelés élére. Félországnyi birtokainak jövedel­mét a szabadságharc szolgálatába állí­totta teljesen önzetlenül úgy annyira, hogy mikor arra került a sor, ki legyen a detronizált Habsburgok helyett a ki­rály, mindenkire gondolt, csak magára nem. Amikor pedig Károlyi Sándor árulá­sa folytán elveszett a szabadság ügye, gondolkodás nélkül lemondott minden va­gyonáról és elindult a száműzetésbe, a amitől csak a halál váltotta meg. Jóllehet mindenütt kitüntető szívé­lyességgel és uralkodónak kijáró tisz­telettel fogadták, egyik csalódás a má­sik után érte. Végül is, megundorodott mindentől, Grosbois-ba a kamalduliak ko­lostorába vonult vissza vezekelni. A re­ményt azonban sosem adta fel, s az első kínálkozó alkalmat megragadva, Törökor­szágba ment, ahol még több csalódás ér­te. El lehet képzelni mit érezhetett, mikor megtudta, hogy a hajót, amin Tö­rökországba vitték, magyar gályarabok hajtják. Az is a sors különös iróniája volt, hogy a török szultán által melléje rendelt tolmács, Ibrahim Müterferrika, mohamedánná lett kolozsvári születésű magyar volt. "Rákóczi Ferenc emberfeletti nagysá­ga - Írja Padányi - nem kiváló szervező- képességében, inteligens és fáradhatat­lan diplomáciájában, megalkuvást nem is­merő jellemében és történetünkben szinte példa nélkül való áldozatvállalásában mutatkozik meg, hanem abba, hogy a maga kuruc-labanc, katolikus-protestáns, pa­raszt-nemes, dunántuli-tiszántüli, Ki­rályhágón tuli-Királyhágón innei részle­geiben megbomlott, laza magyar komplexu­mot ugy-ahogy, de ütőképes kohézióban képes volt nyolc évig együtt tartani..." vagyis más szóval abban, hogy a magában meghasonlott, nemzeti öntudatát vesztett magyar népet újból nemzetté kovácsolta. Ot azonban semmi sem tudta megtörni, mert nemcsak külsőleg és formailag, ha­nem lelkemélyéből istenhivő, vallásos ember volt. "Rákóczi Ferenc számára - Írja Padányi - nem ismeretlen az elha­gyat ottság leverő élménye. A jezsuita kolostori iskola rideg, csupa-férfi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom